2011. január 17., hétfő

Versek

Egy Garai Gábor verset keresve vettem kézbe tegnap az 1966-os „Szép versek” – et.….És a könyv kinyílt egy másiknál, feltehetőleg nem véletlenül. Bemásolom most ide:

Baranyi Ferenc: Csöndtelenül

A "törvénytelen" szeretők nem
fordítják fény felé az arcuk,
mosolyuk is árnyákba rejtett
s kétszer sötétebb a haragjuk.

Szeretni kölcsönágyra járnak
diszkrét csörgésű kulcscsomóval
egymás mezítlen melegéhez
szorongva érnek, mint a tolvaj.

Nem ismerik a gondtalan nász
fegyelmezetlen őrülését,
neszekre függesztett figyelmük
rándulni kész akár a vészfék.

Nem bújnak össze önfeledten,
csak félve egymáshoz lapulnak,
ernyedten is olyan feszültek,
mint puska ravaszán az ujjak.

Sivár magányuk sem magányos:
presszókban ülnek félaléltan,
egymás mellett egymásra várnak,
kettesben is emberkaréjban,

nem ismerik a délutáni
szelíd szieszták tiszta csöndjét,
ezer felől figyelt magányuk
sosem lesz páros egyedüllét,

sorsuk zsibongó hontalanság,
akár utcára kivetetté.
 A "törvénytelen" szeretőket
a csönd hiánya űzi ketté.
(1966)

Mellesleg Garaitól a „Kétéltűek” c. verset kerestem meg is találtam, ugyanebben a kötetben. Ezt nincs fent a neten, most bemásolom, hátha más is elolvasásra érdemesnek találja:

Garai Gábor: Kétéltűek

Kik most nyílt színen kacéran haboznak,
akik a trambulinon ringanak
- ugorjak, ne ugorjak ? –
az ő kezükben a cinkelt kártya,
az ostoba lap,
mellyel kétes nyereségük besöprik,
hogy aztán mélán messze ússzanak,
mondván: - csalódtunk, jaj, hiába,
dús üdvösség úgysem köszönt e tájra,
itt már lement a nap.

Mert világfájdalom lakik szívükben
(luxus-kocsikkal sem gyógyítható)
Belül hasadtak, ám szolíd a küllem –

- Rossz, ami van – a semmi volna jó !
Kár, hogy a semmibe nem jár
menetrend szerint a hajó…

Élni valamiből kell – így borongnak -,
a dermedt semmi készpénzzé nem olvad,
jobb elvállalni mindenféle tisztet,
s addig is evickélni legalább.
Hát mezítlábas múltat költenek őseiknek
s majd antilopcipőben cserélnek hazát.

Néhány lopott tervrajz s cirkalmas rágalom
s valami hitvány
élet-hamisítvány, -
ebből áll a mintakollekció,
amellyel magukat ajánlják 
az ócskapiacon,

hol arra, ki jól ágál s aki jó
pénzen beváltható,
alkalmas úszóhártyát növeszt a haszon, -
járhat kedve szerint vizen és szárazon….

És járnak majd e megvett gyönge lelkek
idegen partok indái alatt,
megússzák mélyét idegen vizeknek
s mocsarak meleg vackán alszanak.

Se-hús, se-hal-létükből messze árad
a bomló magányosság sír-szaga,
jól se lakhatnak és enni se vágynak,
házuk lehetne – de hogy lelnek haza ?

Fejükön majd kopoltyú nő, s bevonja
a kócos hínár nyálkás testüket,
s didergő verítéket igéznek a holdra
a honvágy éjein e vak kétéltűek.




2 megjegyzés:

  1. Bocs' -én aztán senkit sem sérteni,sem bántani nem akarnék,- ("szokás szerint" elolvastam - Wikipedia - ezt- azt... G.G-ről)
    Továbbá felmerült bennem, -( esetleg az országunkkal, vele... vagy épp' velem mi is történhetett 1966-ban ?)- ismerjem el, nem túl sok dolog jutott eszembe ( -vagy ellenkezőleg ?- érettségiztem -és ilyesmik)
    Ha lenne, ki úgy gondolkodna mint én (nem kell!)- ilyesmik voltak :
    1966-ban történt
    (ha működik)
    Megjegyzem - (bár sosem voltam versrajongó sem)- van az a.... Jókedvet adj ? c. verse is... (na, igen - az meg 1978-ból...) - hát... ennyit.

    VálaszTörlés
  2. (Na, igen - sürgetett az idő,- 08-kor nálam OFF !)- volt a terv...
    1966 Magyarországon

    VálaszTörlés