2011. február 5., szombat

Botticelli-kék és van Gogh-sárga

Végre! Végre ! A naponta küldözgetett tucatnyi diasor között ma érkezett egy, ami nagy örömöt jelentett nekem ! A londoni National Gallery képeinek egy részét  mutatja be, és köztük az én két csodálatos kedvencem közül is az egyiket, a madonnásat.
Igaz, a napraforgós kép nem volt bent most ebben a diasorban, de a neten nem kunszt manapság ilyesmit kikeresni, ezért tudom mindkettőt megmutatni.

Édesapámmal jártam ott, s az ő mondása mindörökre megőrződött bennem – mert ebben is, mint olyan sok minden (mondom így utólag)-  nagyon nagy igazság volt.
Majdnem egy egész napot töltöttünk a National Gallery-ben ( s a többi helyeken ugyanígy,  másnap a British Múzeum, harmadik nap a  Tower ill. a Westminster Abbey, negyedik napunkon pedig a városnéző buszos sétán kívül a Madam Toussead múzeum  volt a program, míg az ötödik nap a gondtalan csavargásé volt a Hyde parkban, a Penny Lane-en, a Tower bridge-n, a Buckingham-palota környékén.)

Amikor bementünk az impozáns épületbe, Apu azt mondta, hogy próbáljak „kiszúrni” egy-két képet, s azok előtt akár álljak fél órát is, menjek vissza hozzájuk, s próbáljam jól megjegyezni az apró részleteket. Az itt bemutatott képmennyiség ugyanis nem fog megőrződni bennem, max. annyit mondhatok majd, hogy igen, voltam a NG-ben, ahol rengeteg csodálatos kép van. Ha ügyes vagyok, még fel is tudok majd sorolni híres festőket, de nekem, belül a szívemben/agyamban  nem igazán fog emlékként megmaradni a képek sokasága.

Így is tettem, és egyetlen másodpercig nem bántam meg. Két képet választottam – azt ne kérdezzétek meg, hogy miért, nem hinném, hogy a festők neve volt a meghatározó. Talán inkább a színek fogtak meg. A madonna palástjának fantasztikus selymes kékje, illetve a napraforgók bolyhos sárgasága. Szavakkal el se tudom mondani azt a kéket és természetesen a mellékelt kép sem adja vissza. Mint ahogy egyes napraforgók is (a 15 db-ból) - nekem úgy tűnt -  mintha élők lennének, szinte felszólítottak arra, érintsem meg őket ( amit természetesen nem tettem meg). Érdekes, hogy még arra is emlékszem, milyen tájolású teremben, az ablaktól milyen irányban volt elhelyezve a két kép…Megnéztem őket alaposan!

Így hát lehetőségem van megmutatni nektek a két kedvencemet, azzal az ajánlással, ha arra járnátok, gondolkodjatok el az én történetemen, hátha 25 évig (vagy tovább) ti is képesek lesztek megőrizni egy alkotás látványa fölött érzett örömötöket: 


 

5 megjegyzés:

  1. Nekem az arcok tetszenek nagyon! Nézd, a gyerek szemét!:)
    Igaza volt édesapádnak!
    Mi voltunk nemrég a Prado-ban. Nem sok maradt meg bennem, csak hogy mindenki Fülöp volt, hasonló "szerkóban" és nagyon hasonlítottak!:)))Látod, kár belém a művészet!...

    VálaszTörlés
  2. (vasárnap)
    Utókornak : nem tudom, ki-hogy' volt vele,- engem alaposan megviselt a hirtelen jött meleg ? - (bár továbbra sem értek egyet az olyan "riogatással", hogy akár 20 C°változás is be lett jósolva!) - Na, igen... pl. -10C°-ből +20C°- az valóban úgy is mondható.) Na, mindegy!- volt, ami volt. Szerintem kb. +13 C°lehetett Pécsett. (szombaton) Valahogy mások is "idegesek" lehettek ?- "sikerült" a kis boltban is "apróságokon" összekülönbözni. Amit tkp. kissé sajnálok az az, hogy mintha mindenki a másikat hibáztatná ?- és szent meggyőződése, hogy ő viszont tökéletes. Na, OK ! valahogy majd csak lesz !

    VálaszTörlés
  3. (Matekból sem voltam/leszek sosem jó ! :-) - talán még elégséges sem.
    Szóval , a -10-ből +10 , az mondható úgy is, hogy 20 "egységnyi" változás"
    Persze, pl. a festményekhez sem értek, bár azt mindig szívesen elolvasom (ha mód van rá) - mit kell(ene) "beleérteni" egy-egy festménybe ! Valahogy a festőkkel is úgy vagyok,mint az írókkal/költőkkel! - épp'a napokban nyilatkozott egy írónk, hogy mi mindent "csinált" fiatalkorában. (stb.)- ezért is szeretem, ha egy-egy könyvhöz van pl. utószó és ilyesmik. Most sajnálom kissé, hogy nem készültem erre a témára ! És sem neveket, sem címeket (könyv) emlékezetből meg nem tudok.
    ( pl. egy Walser nevű író könyvével kínlódtam - értsd : nem befolyásolt az, hogy pl. mások hogyan vélekedtek róla.) Majd "kínlódtam" Földes Jolán : A halászó macska utcája (?) c. - anno - igen sikeres regényével (1936) Kb. úgy voltan vele, mint a régebben emlegetett Orczy Emma: Vörös Pimpernel-ével. Erősíti a véleményemet, hogy az idő múlásával (?) - sok olyan dolog van , ami az "értékét" veszti ! (?)

    VálaszTörlés
  4. Ez csak azoknak, akik ráérőbbek (?) - kis pontosítás :
    Robert Walser (1878-1956)- és a könyve : A tanner testvérek (1908)
    Itt a magyar író :
    Nem szabad fogságba esnem
    Ez meg csak egy kis ráadás : :-)
    Az utolsó aukcióhős
    (Mivel festmények is vannak említve,- vagy az,hogy olyan zenekar, melyben zenélni tudók nincsenek !) - ill. a gyűjtésről!

    VálaszTörlés
  5. Irígyellek,,hogy eredetiben is láthattad ezeket a képeket.Nekem az
    adatott meg,hogy Párizsban az akkor még létező Impresszionisták Múzeumában a lépcsőn felfele menvén/kellemes "testhezálló "kis múzeum vol/-,mindjárt jónéhány Van Gogh képet láthattunk.Nekem ő a nagy kedvenc!
    Balázsoláshoz nagyon szép verset találtál.Református lévén az ilyen
    "hamus" dolgok engem nem értek.
    Úgy tudom a múzeumot az Orzcy múzeum
    anyagához tették át.

    VálaszTörlés