2011. február 2., szerda

Együtt enni jó (lenne)

Ha kicsit kóborolsz a neten, fantasztikus mennyiségű, ételekkel kapcsolatos anyagot találsz. Dőlnek a receptek és a különféle étkezési tanácsok, diéták, tényleg már zavarba ejtően.

Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ezt a sok kunsztos kaját van ember, aki rendszeresen főzi/eszi. Na jó, kipróbálja egyszer, aztán slussz, visszatér a megszokott, ismert, kívülről tudott étkek készítéséhez.  Sőt – én úgy érzékelem – a fiatalabbak egy része még a főzésre se „pazarolja” az időt, bekapnak egy gyors-kajáldában valami kész vackot és azzal el is intéződött a dolog. Hogy az a hamburger, vagy tudomisén akármi, hogyan, miből készült – szerintem – a többség fején még halvány gondolatként sem fut át.

Az örökös időzavar se kedvez a normális étkezésnek, reggel későn kelnek (miért is?), délben falnak gyorsan valamit, és este leülnek a nagy zabáláshoz, gyakran nem is a konyhában a családdal, hanem ki-ki a számítógépe, vagy a Tv előtt, ölében tálcával.
Biztos vannak kivételek, de én azt hiszem,  sokan élnek így.

Nem tudom, miért változtak meg relatíve „hirtelen” az étkezési szokások ? (Hm… mert az élet is hirtelen és gyökeresen megváltozott ????) Én még gyerekkoromban asztalnál ülve reggeliztem, normális időben, normális ebédet ettem és a család legalábbis egy jó ideig, együtt ült a vacsora-asztalhoz, hogy a vasárnapi nagy ebédekről, a fröccsözős,  kényelmes beszélgetésbe torkollókról már nem is szóljak.. Igaz, igaz, nekem a nagymamám volt a családi tűzhely „üzemeben-tartója” – valójában ennek az egésznek a fő mozgatója, segítője, alkotója, szervezője. És úgy egyáltalán... VOLT család körülöttem. Én nem tudom úgy elindítani a napot ma se, hogy az ne a reggelivel kezdődjön. Amikor még (hajnali 6-ra) dolgozni jártam, akkor is reggeliztem itthon.

Ma valahogy a családok se olyanok, mint voltak. Szétestek százfelé, sokat akarnak, s néha keveset fognak. A pörgő világ pörgeti őket, az  életüket is.  De hol vannak ma a nagymamák ? Ha fiatalabb, még dolgozik. Ha öregebb, akkor sok közülük várja a napok múlását a szociális otthonban. Rosszabbik  variáció: nem a szocotthonban ül, hanem fűtetlen lakásban, egyedül, segítség nélkül. Kevésbé rossz de talán legáltalánosabb variáció: lakás van, meleg is van – de a meleg csak a radiátorból jön, nem a családtagoktól. Természetesen, tisztelet a kivételnek!  Hiszen tudom, a blogolvasóim között számosan vannak aranyos, csupaszív, segítőkész nagymamák, akik megkönnyítik gyerekeik unokáik életét. De valami miatt az az érzésem, hogy nem ez az általános.
Vajon van-e valaki, aki felvállalja a felelősséget a családon belüli „elidegenedésért”? Ki „kezdte” és miért, és volna-e lehetőség visszafordítani ?
(Mellesleg nem hiszem...)

Márpedig kár…Ebben a nagy rohanásban, ami manapság az élet, annyira kellene egy kis közös nyugalom,  egy kevéske együvé-tartozás-érzés,  és erre legjobb alkalom a közös étkezés lenne.
Hová siet a világ ? Álljatok már meg picit ! (Míg nem késő…)



8 megjegyzés:

  1. Szerintem minden az anyákon múlik! Családalapításkor, ha jó példát hozott otthonról és volt "tűzhely", családi élet, akkor az ő kis otthonában is lesz! Úgy neveli az övéit, szinte észrevétlenül. Még kicsi gyerekkorban kell ezt elkezdeni, hogy mindig ugyanabban az időben üljünk le reggelizni és legalább vacsorázni! Az én gyerekeim soha nem mentek el reggeli nélkül, de uzsonna nélkül sem..., úgyhogy nem volt szükség sehova beugrani egy hamburgerre, hacsak nem a társaság miatt. A vacsora az nálunk a napi beszámolót is tartalmazta - evés közben sajnos beszéltünk:(, sőt, nagyokat nevettünk -, mert ott derült ki, hogy aznap kivel, mi történt.
    Ma már hét közben leginkább ketten vagyunk, de az étkezéssel mindig megvárjuk egymást, vagy ha mégsem, akkor is leülünk egymás mellé addig, míg a másik eszik.
    Szerintem a két étkezés a mai, rohanó világban is megvalósítható lenne, de sok akadály van. Ahhoz korábban kéne kelni..., de későn fekszenek... Este, lehet, hogy az anya ér legkésőbb haza..., stb.
    Én azt mondom, szervezés, szoktatás kérdése és igény lenne rá!
    Külön téma, hogy az anyától függ a család egészséges étkezése!!!! Amire gyerekkortól szoktatja a gyerekét... Bocs, hosszú voltam, de órákat lehetne erről - is - beszélni!:)

    VálaszTörlés
  2. Bár túl vagyok a 60-on, de még ma is emlékszem egy 1. osztályos reggelre. Kis faluban laktunk, ahol nem voltak túl nagy távolságok. Egy reggel úgy siettem az iskolába(az okra már nem emlékszem), hogy reggeli nélkül elrohantam. Anyu biciklivel utánam jött, és az osztályból hazavitt, meg kellett reggeliznem, majd visszavitt az iskolába. Arra nem emlékszem, hogy elkéstem-e aznap az első óráról, de hogy reggeli nélkül nem lehet otthonról elmenni, az "beépült" a szokásaimba.

    VálaszTörlés
  3. Magamról (...) - és csak az utóbbi 7 (hét) évet említsem, legtöbbször 06 órakor magam elé engedem a kis boltban vásárló hölgyeket (ffi.-t is) - és kívülről megmondom, hogy pl. ki-mit vesz "tízóraira"- stb. Látok nem egy gyereket is,- mit vesznek,- stb. OK!- semmi közöm hozzá,- bár néha "hülyéskedem?"- és szoktam szólni, látta-e, hogy nem csak pl. parizer van...hanem más is. (Ne is említsem, hogy nem is lenne szabad (kis) boltban sem "tízórait csinálni!" ( péksüteményt elvágni, stb.)
    @Aranyosf. több kérdésére /gondolatára a választ én sem tudom. "Kunsztos kaják" ? = nem ezt akartuk ?... most van árubőség... aztán csak-csak meg kell ismertetni a jónéppel, hogy az ismeretlen alapanyagokból mit,hogy készítsenek! :-) ( strucchús...vagy kenguru... és a zöldségek/gyümölcsök! )
    "Időzavar?" = köztudott, hogy anno nem volt tv !- ( meg PC sem - és ne soroljam)
    Az sem ma kezdődött, hogy nem jellemző több generáció együttélése! (nagyszülőkkel) Gondolj bele... (nem írom meg) hogy mennyi idővel ezelőtt volt az, hogy a Nagymamád "etetett"
    Eléggé felesleges és nehéz az általánosítás ! -
    Én pl. 30 évig 08>08.30. óra között reggeliztem ( munkaközi szünet) -és bár még mindig hajnalban kelek,- 08 óra körül szoktam csak reggelizni.
    Tipp: aki nem hallotta volna, bizonyos fajta mézet lehet visszavinni, mert megint gond volt vele ... (visszaveszi az üzlet!)
    Na, nem többet ! :-)

    VálaszTörlés
  4. Megint magamról (...)- (és nem vitatkozva hozzászólókkal) - van "ismerősöm" ki láthatta a "családi tűzhely melegét" -és egyebeket... aztán "kirepült" abból a házból és sok nyomát nem látom, hogy különösebben foglalkoztatná az ilyesmi. Megjegyzem, már rég' túl vagyok rajta ! Kényszeredetten vagy megszokásból... még mindig kezébe nyomom a tízóraiját... és nem nagyon tudom felidézni, hogy mikor és mennyiszer csinált gyermekeinek tízórait ! Ez csak egy példa akart lenni arra, hogy nem csak (minden) az anyákon múlik !
    Mellesleg kifelejtettem az előbb... 7 éve látom a nagymamákat... amikor hozzák az ügyeletre átvett unoká(ka)t - vagy épp' vásárolnak... mert hétvégén jön az unoka... ( külön történet lehetne!)
    ismétlem !- nem vagyunk egyformák! - OK!- én pl. egyre kevésbé viselem el, hogy más társaságában kell enni... azt meg végképp' nem bírnám, hogy valaki "üljön mellettem" és nézzen ! (természetesen sértődés ne essék!)- ill. szerencsés (?) - hogy van 3 tv-nk... számítógép is vagy 2-3 ("gyerekek" is hozzák a magukét...) - szóval tudnék miket "mesélni!"
    :-) :-)
    Na, de ezt akartuk !(?) (vagy mentünk volna moziba...aznap ? ) :-) :-)

    VálaszTörlés
  5. Sajnos, (vagy szerencsére) épp' a legjobb linket - utólag - nem találom.Kb. ilyesmivel volt kapcsolatos.
    Egyenes beszéd
    és
    beszédstílus a jó párkapcsolat alapja

    VálaszTörlés
  6. bocs -
    akit érdekelne
    Google
    Egyenes beszéd - Avagy a megnyilvánulás művészete
    (Ha már anyós is említődik benne...)
    :-)

    VálaszTörlés
  7. Bizony ez olyan téma,hogy sokat lehetne róla beszélni,írni.
    Az én anyukám dolgozott és ő ment el leghamarabb,így aztán se reggeli,sem uzsonna nem volt.Iskolánkszeretett János bácsija/pedellus/a szomszéd boltból hozta a friss ropogós sós kiflit és arra kaptunk pnzt/2 db/,isi után pedig a bíróság étkezdéje következett.
    "Sajnos" nekünk elég korán 1960-ban
    már volt TV-nk és elkezdődött a tálcázás,híradó nézés közben.
    Mindíg irígyeltem azt az osztálytársamat,aki otthonról hozott uzsonnát.2 nagymamám egyike sem lakott velünk,egyik más városban, a másik más országban./Ro-mánia/.
    Nos ebből tanulva,az én gyerekem nem mehetett el reggeli nélkül és
    mindíg csináltan neki uzsonnát.
    Már dolgozott,de még otthon élt,akkor is csináltam,de szerinte ez már "ciki" volt,így ő is útközben vásárolt reggelinek valót és a munkahelyén ette meg.
    Csak megjegyzem -,most már-,panel
    lakásban élek és egyedül.Nos a penelekből -,legalábbis az én tipusomból "kihagyták" az étkezésre alkalmas konyhát./Szovjet adaptáció,dunaújvárosi megvalósítás.
    Én is hosszúra sikeredtem,node ugye a TÉMA adja magát.

    VálaszTörlés
  8. Délim egyáltalán nem hosszan írtál és örülök, hogy írtál, mert ritkán olvashatlak...
    Mindenkinek: szeretem a kommenteket, csak írjatok, ami belefér ! :-)

    VálaszTörlés