2011. február 24., csütörtök

Hátha mást is érdekel…

A már emlegetett Aronson „A társas lény” c. könyvében az egyik fejezet címe:  „Az önéletrajzi emlékezés”. Ebben  a könyvben egyébként rengeteg nagyszerű szöveg van, de itt megálltam, vagy háromszor is elolvastam az alábbi részt, bemásolom, hátha mást is érdekel, s elgondolkodásra méltónak tartja:

„…….fontos felismerni, hogy egyáltalán nem emlékszünk olyan pontosan a múltunkra, mint amennyire hinni szeretnénk. Egyszerűen lehetetlen mindenre emlékezni, ami életünkben valaha megtörtént. Az idők folyamán komoly revíziók és lényeges torzulások mennek végbe….az önéletrajzi emlékezetnek ezen módosulásai  nem véletlenszerűek. …Emlékeink úgy torzulnak el, hogy mégis illeszkednek ahhoz az általános képhez, melyet magunkról  alkotunk. Így például ha az a képünk saját gyermekkorunkról, hogy boldogtalanok voltunk, szüleink pedig hűvösek és távolságtartók voltak hozzánk, sokkal nehezebb lesz mindazokat a gyerekkori eseményeket felidézni, melyek nem illeszkednek bele ebbe az általános képbe, mint azokat,  amelyek ennek a képnek megfelelnek. Így tehát az évek folyamán emlékeink egyre koherensebbek, ugyanakkor kevésbé pontosak lesznek. Tehát ebben az értelemben és bizonyos mértékig átírjuk személyes történetünket. Ez nem azt jelenti, hogy hazudunk a múltunkról,  csupán annyit jelent, hogy pontatlanul emlékezünk…mi magunk alakítjuk ki emlékeinket.”

Vagy egy másik részlet:

„……..pszichológiai értelemben az egyik legfontosabb célunk az, hogy az önmagunkról alkotott képet fenntartsuk és tökéletesítsük… A legtöbb ember hajlamos arra, hogy önmagát sokkal inkább az események középpontjába állítsa, mint amennyire valóban centrális helyzetben volt….Az emberek többsége az elmúlt eseményekre úgy emlékszik, hogy vezető szerepet játszott bennük, hogy uralni és befolyásolni tudták az események menetét éppúgy, ahogy mások viselkedésére is hatni tudtak…..
Az egocentrikus gondolkodásra való hajlamunk rejtettebb formában is megnyilvánulhat: ez gyakran az elmúlt eseményekkel és információkkal kapcsolatos emlékeinket foglalja magába. Egy nagyon általános megállapítás szerint, az emberek többnyire jobban emlékeznek az olyan információkra, amelyek önmaguk leírását is tartalmazzák.…….az egyének hajlamosak sikereiket diszpozícióiknak tulajdonítani, kudarcaikat pedig a szituációnak……..Az énvédő torzítások egy másik magyarázata szerint motiváltak vagyunk arra, …hogy megvédelmezzük és fenntartsuk énképünket, önbecsülésünket.”

Nem győzöm dicsérni a könyvet, mert bár elég nehéz olvasmány, és sokszor nem is vagyok képes 1-2 fejezetnél többet elolvasni, de számomra meglepő – habár ha jól belegondolok, teljesen érthető és természetes dolgokat ír le. Csakhogy eddig nem volt szükségem/igényem ilyesmiken töprengeni.
Szeretek felfedezni újdonságokat….

4 megjegyzés:

  1. Elsőként talán a témához,- ( bár nem ismerem a könyvet és még nem tudom, hogy pl. mely' ország polgáraira igaz ?- de ne bonyolítsam.)
    Lehet, hogy nem is a témához tartozik,- de amit (még magamon is tapasztalok néha ?) - ha valamit sokszor /gyakran mondanak... egy idő után képes vagyok elhinni, hogy igaz ! (vagy ráhagyom az illetőre,- jobb a békesség !- vagy legyen igazad,- durvább esetben közlöm "engem nem érdekel"...) - Szóval, [gondolom @Aranyosf. nem néz magyar tv.-t ( az egyiket, amelyik kb. óránként nyomja a híreket...)- estig kb. vagy 5-6 X hallhatom, hogy most épp' mi van... (szerintük!) - majd, ha 2-3 nap múlva az csak blöff ,- hát nem nagyon "kérnek elnézést!" -
    Na, ennyit.
    Tipp:
    Mi tartja egyben a magyar társadalmat
    Nem muszáj végigolvasni !- ajánlott csak az utolsó bejegyzés !
    :-) :-)
    **********************************
    Utókornak,- de k.hideg van - reggel kb. -4 vagy-5C°- (2011.02/24.csütörtök)

    VálaszTörlés
  2. A hibákért és egyebekért elnézést!
    Pl. az utolsó bekezdésre (!) céloztam- volna.
    Más : sokszor írtam már, hogy "mi mindenre kiképeztek ki! (sic!) - mi mindent összeolvastam...lényegtelen.
    Hogy ki, milyen korban kezd el ilyesmikkel foglalkozni ?- (részemről no comment!) - azaz, mindaddig, amíg nem csinál ebből is - MAGÁNAK- újabb problémákat!
    Értsd : (régebben ezt-azt írtunk pl. a testbeszédről" is ... hát (sajnos) mind a mai napig képtelen vagyok feledni!... és (néha) fizikai (?) fájdalmat okoz, hogy "látom,amit látok"... de lehetőleg ne szóljak róla!... és, ne bonyolítsam!
    Tudom, kb. a " boldogok a lelki szegények" mondás értelmezését is (?) - hát ... néha... tényleg békésebb (?) "lelki szegénynek" lenni. ( ja! - szerintem)
    Persze, sértődés ne essék -és ki-ki csinálja úgy, ahogy jónak látja !
    **********************************
    Bocs' (egozizmus ?) - "kedvelem"... pl. terembe bemenni és dafke az első sorba ülni ! - vagy : a bejárati ajtóval szemben leülni... és számtalan olyan "viselkedési forma?"... ami - tán'- a legtöbb embernek eszébe sem jutna ?-
    Vagy : mintás kőlap van egy teremben ( repülőtér/ vasút - egyebek) - dafke "össze-vissza" megyek... mert nekem ne má' hogy (tudat alatti) közlekedési irány legyen kijelölve ! :-) :-) :-) Hát,- nehéz eset vagyok ?- (még magamnak is ! )
    :-) :-)

    VálaszTörlés
  3. Én is olvastam már hasonló okfejtést az emlékeinkről. Abban is azt írták, hogy nagyban befolyásolják az emlékeinket, hogy láttunk e róla fényképet, esetleg a szüleink, rokonaink meséltek valamit a múltunkból. Az agyunk egy idő után ezt úgy teszi el, mintha a saját emlékünk lenne... :o) Pedig nem az!

    VálaszTörlés
  4. ["Elvan" a gyerek ha játszik ?]
    Csak egy történet :
    (Röviden) - valamelyik svédasztalos ebéden voltunk ( üdülési csekkel) - má' majd mindenki hazament... (záróra-féle)- volt. [Végre a ruhatáros (!) és a személyzet is elkezdett enni... ] - Egy db.kiwi kirakva,- ( arra jártam, zsebre vágtam!) - és hallgattam. [Kiwit sem eszem és nem érdekel. ] - Majd,csak-csak "bedobtam" a témát : Gyerekek ! Hát... volt kiwi is, de elfogyott ! ... na, akkor elkezdődött : társágomban lévők mindannyian látták, tudták!- kissé el is voltak kedvetlenedve (?)- hogy elfogyott... de hallgattak róla.(!) Bár - bennük volt a "méreg!"- stb. - de nem beszéltek róla ,- és ... nem is tudom. mi lett a történet vége ?- Kényszeredett (?) nevetgélés... vagy máig sem tudom, jól tettem-e azt, amit tettem ?-
    Valahogy, így,- ennyit.
    [Vitathatjuk !- én nem nagyon akarnék magamban "hordozgatni" -ki nem mondott érzéseket/gondolatokat! ) - Persze, eléggé veszélyes játék... :-) :-) :-) ]
    Bocs' - ( micsoda "karácsonyi ajándék".... bár értem én a viccelődést !... Story Magazin (?) előfizetést hozott a kis Jézus... hát, megérkezett ma,- elmentem olvasgatni...) :-)
    Csak-csak "képben kell lennem"... ki-kit hívott ki! :-) ] :-)

    VálaszTörlés