2011. február 25., péntek

Miért fél az öregember?

Jó hülye kérdés, de azt hiszem azért érthető. Az egyetlen bajom vele, hogy nem tudom rá a választ, vagy talán tudom, de mégis, valahogy nagyon nehezen akarom elfogadni.
Gondolom mindannyiotok környezetében vannak idős emberek,  akik sok mindent nem csinálnak, vagy nem úgy csinálnak már, mint ifjabb korukban.
Kíváncsi lennék, hogy beszélgettetek-e velük erről, vagy aki személy szerint érintett, megpróbált-e a kérdésre önmaga választ keresni ?

Se gyerekként, se tiniként, se felnőttként nem a betojósak táborába tartoztam. (Bocs, szóval nem tartoztam a félősek táborába.) Ha  valami kicsit merészebb (főleg lányhoz nem illő) dolog kipróbálásáról volt szó, rám bizton lehetett számítani... Persze azért ne esztelen rizikójú dolgokra gondoljatok, mint  bungee jumping, vagy drogozás, meg ilyen manapság divatos „erőpróbák” . Valahogy nem volt bennem félelemérzet. Se a barlangokban, se a még korlát  nélküli víztorony tetején, se helikopterben, se 15 évesen a traktoron, se vitorláshajóban, se lóháton. És hát az erdőben, néha úttalan utakon  járni ? Ugyan már ! Hát mi történhet ott ? Vállalkozó kedvű és öndicséret nélkül mondhatom, bátor lány voltam. Soha nem éreztem, hogy a körülmények legyőzhetnek engem, mindig hittem abban, hogy én fogok győzedelmeskedni.

Gyanítom, úgy van ez, hogy amíg az ember fizikailag képesnek érzi magát az ellenállásra, a futásra, vagy a visszaütésre, addig nem fél. Amíg hisz abban, hogy vele semmi rossz nem történhet, addig tán nem is történik tényleg semmi…
Ám abban a pillanatban, amikor rájön, hogy fizikailag kezd megroggyanni, meggyengülni, a félelmek mint valami ronda, erőszakos árnyak, egyszer csak kezdnek kikúszni a rejtekhelyükről. Mint a kátrány, rád tapadnak, lemoshatatlanul, és napról napra átveszik a hatalmat az ember fölött. Az ember józan esze fölött.

Maradjunk a legpóribb, most aktuális példáknál. 15 évvel, sőt még 10 évvel ezelőtt sem féltem, hogy télen megcsúszom és elesem. Bár megcsúsztam és elestem, de felkeltem. Igaz, egyszer elég szerencsétlenül estem, mert egy kisebb agyrázkódás lett a következmény, de pár nap alatt kihevertem. (Nem emiatt írok blogot!) Most ? Most ha csak egy picikét pilinkézik a hó, már előre stresszelek: jaj, holnap el kell mennem. Egyáltalán el kell-e mennem ? És ha egyetlen mód van rá, lebeszélem magam arról, hogy kilépjek a házból.
Vagy a másik (nagyon fájdalmas példám): én, aki a fél életemet az erdőben csavarogva töltöttem, nem merek egyedül nekiindulni a Mecseknek. (Vagy százszor nekirugaszkodom és csak a százegyedik alkalomra leszek képes legyőzni a saját félelmemet.) Mert mi lesz, ha jön a rosszember, leüt (esetleg megöl) a nálam se lévő pénztárcám reményében ? Mi lesz, ha rosszul lépek, s eltöröm  a lábam ? Mi lesz, ha hirtelen rosszul leszek ? Nem tudom beindítani a kocsit ? És  az ixedik gyötrelmes „mi lesz, ha” után már inkább le is mondok az egész kirándulásról….

Tragikus. Komolyan mondom nektek fiatalok, tragikus !  Még működik a józan eszem és „bekiabálok” néha magamnak, hogy „Hát észnél vagy ? 50 évig nem féltél, akkor most mitől ijedtél be ennyire ?”
És a másik énem csak mint a visszhang, retyketegen  kiabál vissza, hogy : Félek, félek, félek, félek…Igazából még csak megmagyarázni se tudja, hogy miért fél ilyen rettenetesen.
Persze ez se igaz, mert akárhány indokot ki tudok találni, de nagyon lehangoló, hogy az amúgy is fogyó agysejtjeim közül a bátrak eltűntek, s a félősek ilyen fertelmes mértékben  elszaporodtak.

És mi a végső konklúzió ? Hát az, hogy elveszett a hit. A hit abban, hogy velem „az” nem történhet meg. Hogy én erős, bátor és mindenre képes vagyok.

Hát kedves fiatalok, vagy ne öregedjetek meg, vagy készüljetek erre…

P.s. Van itt pszichológus/pszichiáter  (olvasóm)? Lennének még témáim, melyekre örömmel fogadnék kommentet/véleményt/diagnózist tőle…. :- )

Kép:  http://bogarkultusz.freeblog.hu
 

11 megjegyzés:

  1. (péntek)
    Mindig elfelejtem- bocs' - tudsz-e kerékpározni, -ill. halványan emlékszem "víztől való félelmedre" - és nehogy tippeket adjak ! ) :-)
    Magamról : ahogy telnek-múlnak a napjaim... (néha) én is "beszélgetek" magammal - pl. kedd reggel óta : csak 800-1200 m a varrónő... (gyalog) miért nem mentél el ? (=én) - és hoztam el a bőrkabátomat - stb. holott, ha elfogyott a cigim,- má' 04.45. órakor (AM) elmentem venni ! (Pécsieknek : Pokol Bár - (!) valami kocsma-féle - stb.- így aztán - megint - nem tudom,- ki, hogyan éli meg a napjait ?-
    Én egyre inkább "vonogatom a vállam"...és nekem jó úgy,ahogy van !
    (vagy 3 évem ment rá arra, hogy az idős szomszéd nénit "leszoktassam", hogy a kb. 20-30 évvel ezelőtti "betörésnek elmeséléséről!"
    na, OK !
    (épp' írtam valahol hogy nekem most OEE!- ha-ha-ha - ill. elmegyek a varrónőhöz ?- persze : fényképezőgép nélkül... és ne bonyolítsam! )
    Persze, nem elhinni ! Hátha olvassák ezt a "betörők?"- és épp' betörnének... Szóval, majd - valamikor - máskor megyek... vagy ellenkezőleg ! :-)

    VálaszTörlés
  2. (péntek) persze, OFF-ot írtam volna...

    VálaszTörlés
  3. Te (Ti)jóval előrébb tartasz mindenben, és gondolom, néha úgy olvasod a gondolataimat, ahogy néha én a huszonévesekét, egyfajta, "jó majd rájössz később" feelinggel.:) Mégis azt kell írjam, hogy már én is érzem ennek kezdeti stádiumát. Régebben soha nem jutott eszembe, hogy kerékpáros turistaként, mennyire sebezhető, támadható vagyok. Mostanában egyre többet gondolok arra, hogy mennyi értékes, csábító dolgot viszek magammal a túrán, hiszen egy miniatűr házat kell magammal vigyek, mint egy csiga. Maga a kerékpár is nagy érték, de a mobil, a készpénz, és van akinek még a cipőm is nagy értéket képvisel, amiért esetleg érdemesnek tart egy támadást. Ezért a túrák szervezésénél, igyekszem nem egyedül menni, és az éjszakákat minimum kempingben tölteni, de egyre inkább az apartmanok irányába tolódik az arány. De talán még erre felé nem akkora gond ez. Éppen a minap olvastam egy angol nyelvű fórumot, melynek már a címe is beszédes volt: Fearless riding, azaz Bátor kerékpározás. Ebben az egyik bicajos azt írta, hogy félelmében a kerékpáron kialakított egy bármikor elérhető kis táskát, amiben a cipzár mögött egy kilenc milliméteres automata pisztolyt tart minden eshetőségre. A többi hozzászóló pedig ahelyett, hogy lebeszélte volna erről a számomra teljesen képtelen őrültségről, igazat adott neki, és egyetértett az ilyen fokú felkészültséggel. Írtak egy New York államban található Buffalo-i sorozatgyilkosról, aki éppen az elhagyatott forgalomtól távoli kerékpárutakra szakosodott, és három nőt sikerült is megölnie, mire elkapták.Egy másik hozzászóló aki éppen Buffalo-i, azt írta, hogy néhány éve még szenzációszámba ment egy-egy gyilkosság, napjainkban pedig két-három embert lőnek le naponta! Mindezt csak azért írom, hogy van még hova "fejlődnünk" félelemben is. Angolul tudóknak ellenőrzésül itt a hivatkozás

    VálaszTörlés
  4. A bizalom a saját értékrendedben csappant meg. Miért?
    Egészséged, erőnléted, magányod, a körülötted élők idősödő emberek élete, mind-mind hozzájárul az elgyámoltalanodáshoz. Legfőképpen a világ változása, az agresszív viselkedés felerősödése a rengeteg inf. ami árad felénk. Megnyugtatlak, ahogy Zéta is utalt rá ez nem csak az idősebbek problémája.
    Nem sokára itt a tavasz aztán huss már kint is leszel a kedvenc tisztásodon.

    VálaszTörlés
  5. A 70-es években, VII. kerületi körfolyosós, 21 m2-es szoba-konyhában laktunk fiatal családként. Nem volt TV-énk, és még sokminden más is hiányzott, de sok barátunk volt. Ha elmentünk otthonról, nem zártuk be az ajtót, hogy be tudjanak jönni. Előfordult, hogy mikor hazamentünk egy cetli várt az asztalon: "megettem a kenyeret: Luki" (Lukácsy András). Biztos, hogy olyan borzalmasak voltak azok az évek?

    VálaszTörlés
  6. Ahogy már előttem is írták, ez a dolog egyre inkább nem korfüggő. Túl sok minden zúdul ránk a világ minden szegletéből, hogy mi mindentől kell féljünk.
    Épp tegnap találtam egy cikket az interneten a napkitörésekről. Most már tudom, hogy nem kellett volna elolvasnom... már ettől is félhetek...

    VálaszTörlés
  7. Aranyos Fodorka !
    Én nem vagyok pszihomókus , csak időben nagyon közel hozzád.
    Megfordulnak a fejemben nekem is sokszor hasonló gondolatok.
    szerencsémre sokat és sokszor vagyok fiatalok , gyerekek között.
    Belőlük tudok meríteni erőt.
    Nem engedhetem meg magamnak hogy ne tudjam felemelni az unokámat a buszra, hogy ne fussak velük, hogy féljek végigmenni velük a sötét erdőszélen.
    Muszáj "edzésben " lenni, ezért nem tudnak lebeszélni arról hogy ne másszak létrára , vagy ne másszak fára, stb..
    Egyik zsebemben telefon a másikban a nitromin spray, mintha ezek megvédenének bármitől is:-)
    De nem élhetünk állandóan félelemben.
    A régmúlt szép volt , de elmúlt, nekünk kell igazodni a mához.

    VálaszTörlés
  8. Gyorshír ! utókornak !
    Basszuskulcs !
    2011.02.25. péntek - Pécs / 14.15.óra - kb. -1C°és szállingózik a hó ! (és meg is marad) Na, ennyit ! :-(

    VálaszTörlés
  9. Örvendek, hogy olyan témát sikerült "bedobnom" , ami sokakat szólásra indított. Köszönöm, hogy megírtátok a gondolataitokat !

    VálaszTörlés
  10. Hú,de mindenkinek igaza van!
    A világ változott,vagy divatosan a "közbiztonság" minden területen.
    Mecseki élményem Komlóról Jánosi Pusztára a hegyen keresztül mentem /kb.2 és fél km lehetett/,
    erdőn keresztül.Sohasem féltem.Pedig késő volt,sötét,elment az utolsó faluba menő busz.
    HÓ!Nos helyzetjelentésem:Szegeden lassan járhatatlan minden.esti hírek szerin 30 cm hó esett,szerintem több cm.
    Olyan puha hó,a gyerekeknek térdig
    ért,a csizmájuk "eltünt" a hóban.Holnap pedig boltba kell menjek!Erősítem a hitemet,hogy nem fogok eleseni/?/vagy belefulladni a hóba:)

    VálaszTörlés
  11. (szombat)
    "Az áldott jó szívem!"... nem akartam zörögni "más" ablaka alatt, így a hó elsöprése a járdáról, csak 05.50.-kor - (meg is állapítottam, csak egy ilyen állat van az utcában - én ! )- homokot is kiszórtam! (= átkozódás!- mert a recés talpú cipővel behordtam a lakás elejére - stb.)
    Utókornak : Pécs, kb. -2C°és kb. ha 3-4 cm. hó lehet ?- vagy lényegtelen nekem. Persze, olvasom a "rinyálást" a neten... ( részben megértem ?- igaz, épp' 30 évig jártam 06 órára dolgozni !- és tudom, milyen az, ha nem jön az "első" busz! - holott "bányász járattal" jártam,- ha tudja még azt valaki is, mi volt az ? [ M54 - M55 - és ilyesmik) - bizony - kezdetben nehezen fogadtak be maguk közé... de a későbbiekben akár ülve is utazhattam! - lényegtelen - más világ volt. Tényközlés !
    Hát,- programotokat nem nagyon ismerem... tipp: olvassatok - sokat ! :-) :-)
    **********************************
    ***********************************

    VálaszTörlés