Várom a tavaszt

Nem mondanám, hogy az időjárásból érezhető, de mégis mocorog valami bennem, hogy t.i. közeleg a tavasz. Gyakran jut eszembe, hogy mit, hová, hogyan szeretnék idén be- ill. átültetni.  Végre (elég nehezen) rájöttem, hogy a virágaim egy része azért viselkedik olyan érthetetlenül, mert nem érzik jól magukat ott, ahová én tettem őket, s szegények, mert nincs lábuk, elmenni nem tudnak, hát hosszú szárat növesztve, egyszerűen „elfekszenek.”

Most kicsit átterveztem a virágültetési koncepciót és alig bírom kivárni, hogy nekikezdhessek az átalakításnak.

Ha jó idő lesz, egy ismerősöm segítségével a jövő héten tán megnyírom a hibiszkuszokat, az orgonát is kellene kicsit igazgatni. Talán teszek egy kísérletet, és megpróbálok elvetni egy kevés pistike magot is – egy virágládába, az előszobában. Az a bajom ugyanis, hogy amikor kint lehet vetni, akkor már a piacon kaphatók teljes virágban pompáznak és nem tudok ellenállni, mindig veszek belőlük, holott – ingyen – én is tudok ilyeneket növeszteni, csak kicsit későbbre… 

Az idei terveim között újra szerepel a mini-zöldségeskert. Legjobban a magról ültetett fejetlen saláta jött be nekem, (ami tul.képp rendes fejes saláta, aminek sosincs ideje és lehetősége a megfejesedésre, mert előbb megeszem), ill. a petrezselyem (az a fajta, ami inkább levelet és nem gyökeret növeszt) és a snidling. A zöldhagymáim nem nagyon akartak megvastagodni, persze azért azokat is megettem. 

 Ilyen volt tavaly a salátám

Gyanúsak most nagyon a fűszernövényeim, igaz, elég öregecskék már, de valami miatt nem tetszenek nekem, lehet, hogy ezekből fiatalítanom kell némelyiket. Azt viszont láttam, hogy a medvehagymám két picurka levele kibújt – mellesleg a piacon is kezdik árulni már a zsenge, nagyon apró hajtásokat.

Szeretem ezeket a tavaszváró-tervezgetéseket ! A kertem annyira kicsi, hogy minden cm2-ét fel akarom használni, vagy a szemem, vagy a hasam örömére.