2011. június 2., csütörtök

Gondolatok lekvárfőzés idején...

Kissé eltikkadva ülök itt most (szerda délután) és mélyedek magamba, feltéve a kérdést: „Hát érdemes volt ? Egyáltalán: Kell ezt nekem csinálni ?”

Történt ugyanis a következő:
Még kedden, a körutazós napon a barátnőméktől kaptam egy nagy szatyor csodálatos érett, édes „fekete” cseresznyét. Ma reggel a piacon pedig (igaz apró, de egészséges) epret vettem 400.-Ft/kg-ért. (Tavaly 350.- volt, ezért gondoltam, érdemes „lecsapni” idén a 400.- Ft-osra, mert ebben a tikkasztó hőségben úgyse lesz sokáig eper s olcsóbb se lesz….)

S bár délutánra a kertem bokrainak megnyírása volt betervezve – amihez még segítség is kaptam, és amit ezúton ismételten köszönök – de délelőtt nekiláttam a befőzésnek. Az eperrel is, a cseresznyével is van munka, mosogatni, pucolni, magozni…na ja és aztán türelemmel befőzni.

A kert-rendezéssel, bokornyírással, söpréssel  is végeztem, de megmondom őszintén sok volt.
Elfáradtam. S miközben kavargattam a lekvárt, elgondolkodtam azon: kell ezt nekem csinálni ?  Nekem egymagamra sokkal kevesebb is elég lenne, de régi jó szokásom, hogy mindenből annyit teszek el, amennyihez barátaim jószándékából hozzájutok, ill. amennyit meg tudok venni . (pl. eper)   
És azért „kell” ennyi, hogy tudjak adni a gyerekeknek is. De már tavaly is akárhányszor kérdeztem, kértek-e lekvárt, befőttet ?  10-ből 9-szer „Köszönjük, nem kérünk” volt a válasz. Van is még tavalyi – habár persze nem fog rám romlani, vannak nekem „helyeim” ahol boldog örömmel elfogadnak egy-egy üveg házi készítésű lekvárt. Szóval nem romlik rám, de kérdés, nekem kell-e őket (mármint a rászorulókat) ellátni – csak azért, mert akiknek csináltam nem kérik.

Én úgy látom, kiment a lekváros-kenyér a divatból. Kiment a süti-sütés a divatból. A mai fiatalok készen vesznek mindenféle (ócska, tartósítós, „bóti”) dolgot, nem „pazarolnak” időt a sütésre, hogy a befőzésről már ne is beszéljek.
Én a mai napig szívesen eszem reggelire egy szelet magam-gyártotta lekvárral megkent vajas kenyeret. Fogalmam nincs, a fiatalok mit reggeliznek, sőt (sajnos) reggeliznek-e egyáltalán ? De ha mégis, akkor tutti, hogy sosem esznek lekváros kenyeret. Mert beledumálták a fejükbe, hogy a müzli a sok tartósítóval, ismeretlen eredetű összetevőkkel, színezékkel, stb… egészségesebb, mint a (magam-sütötte) kenyér egy kis (magam-gyártotta) lekvárral.

Persze az is lehet, hogy ez az egész befőzés is kifele megy a divatból, mert dolgozni kell vele, időt igényel, s az meg nincs (erre). Mint ahogy pl. – nem tudom észleli e valaki rajtam kívül – hogy pl. kimegy a hosszúmetélt is a divatból. 100 féle tészta van helyette, csavart, színes,   makaróni-vakaróni, mittudomén – de hosszúmetélt alig kapható. Eszembe is jutott múltkor, hogy legközelebb, ha lesz egy kis ráérős időm (?) akkor készítek magamnak, mert pl. bizonyos levesekbe is szívesebben eszem a saját csipetkémet, mint akármilyen bolti levesbetétet.


Nagyon kérek mindenkit, ne vegye ezt se a fiatalok elleni panasznak, se egyáltalán siránkozásnak. Egyszerűen ezek az én gondolataim lekvár ügyben, s leírtam.


Dunsztolásra előkészítve

16 megjegyzés:

  1. OK! - nem veszem sem panaszkodásnak, sem siránkozásnak, se semminek. Néha (?) -én is "mondok" vagy gondolok hasonlókat! (?) Általában akkor hozzáteszem, jelzem, mondom : "csak " tényközlés!
    Kiragadott példa : (állítólag) az általam gyártott körözött (kevert túró - vagy ne bonyolítsam)- az "igazi" !- meg milyen jó és egyebek.
    2-3 alkalommal,- amikor kérdezték, hogy "körözöttet nem csináltál ?" - válaszoltam, hogy nem. Ill. hozzátettem : elmondtam, sőt megmutattam a készítését... ettől kezdve/fogva... nektek sem lesz "problémás" elkészíteni!- és azóta (?) ebből sem csinálok "magamnak problémát!"
    Gondolom (...) hogy ki-hogyan élt/él... ( mennyire "önsorsromboló" ?- (vagy mi) általában egy bizonyos életkor után szokott problémás lenni ? - mellesleg együttérzésem! - majd oldják meg! - ha, akarják !

    VálaszTörlés
  2. na, ki is felejtettem "kedvelt mondásomat" amit majd @Délim pontosít! ! Valami ilyesmi : "hagyja a dagadt (?) ruhát másra, engem vigyen a padlásra!" - ezt meg értse ki,hogy akarja !
    Én nem "kutakodom" a "rendszeres olvasóid" között,- ( = nemek aránya)-és bár beleolvasok "női témákba" is ? ... OK! - én senkit nem akarnék "minősíteni!" - viszont senkiben sem akarnék ( még jó szándékból sem) lelkifurdalást [ lelkiismeret-furdalást] okozni!
    De... ezt se' bonyolítsam jobban!

    VálaszTörlés
  3. lehet, a hölgyeket jobban érdekli/érinti ez.
    Itt vegyél cukrot!
    Ha most sem működik...
    hát
    savanyúcukor !

    VálaszTörlés
  4. Adni jó! Még akkor is ha nem mindig annak akinek szánod. Jól látom, hogy a szalicilt a tető és a celofán közé raktad? Erről még nem hallottam!
    Imádom a szilvalekváros-vajast.
    No azért az epres-turós palacsinta sem rossz.

    VálaszTörlés
  5. http://mila60.blogspot.com/2008/11/
    varr-dniel.html
    Mára még egy Varró D. vers, további szép napot!

    VálaszTörlés
  6. Nekem az "Itt vegyél cukrot" nem működik.@X:"föl" a padlásra.
    /idézethez/
    Eltevés.Pár éve eltettem sárgabarack lekvárt.kivételesen volt sok sárgabarack.Nos az én gyermekem azt mondotta/szóval jó pár évvel ezelőtt volt/,hogy a bolti jobb,mert olyan kocsonyás,zselés és
    édesebb.
    Igen!Ő amolyan "kolhoz" gyerek.5 hónapos korától/külön engedéllyel/
    bölcsis,utána ovi és suli.Mindenütt ott ebédelős.
    Hogy a gyerekek jobban egyenek mindent cukroztak.Iamerős néni kínálta igazi málnaszörppel/ovis volt/vendégségben és ott suttogta nekem,hogy nem ízlik neki,nem tudja meginni.Csak a bolti volt a jó.
    Pedig én még reggeliztettem,egy bögre tea,vagy tej és egy vajas zsömle.Mikor már nagyobb volt és otthon ebédelt,akkor csináltam neki uzsonnát.
    Én még a vajas-mézes kenyeret is szeretem,kicsit ragadós,de megéri!

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Én fiatal, két gyerekes anyuka vagyok, és lelkesen befőzök. A saját gyümölcseinket. Idén már két adag eperdzsem ment az üvegekbe. És három kis üveg sóska. Mi bizony eszünk lekvárt, pont ma reggel vajas-eprlekváros kenyér volt. Az általam sütött gofrit is házi lekvárral esszük. Tésztát már én sem készítek. A nagymamám még tudott rengeteg félét, pl házi készítésű csigát. Szegény két éve halt meg, addig ő látott el mindenféle tésztával minket. Anyukám még készít, meg az anyósom is.

    VálaszTörlés
  8. Aranyosf.:irigykedve látom, hogy már
    mennyi finomságot készítettél a téli hónapokra. Nálunk csak a sárgabarack
    lekvár a nyerő. Remélem lesz az idén
    jó termés, és elfogadható áron, ha már a cukor ennyire megdrágult.
    Délim: Ismerős, amit írtál.
    Az én unokáim a "bolti sütit" szeretik jobban. Mindhiába kisérletezgetek a nászasszonyommal
    együtt, nincs sikerünk a sütemények terén.
    Ki érti ezt a felfordult világot?

    VálaszTörlés
  9. Kyba: Igen, jól látod, SOHA nem teszek a lekvárba/befőttbe tartósítót. Az üveg tetejére először celofán kerül, erre a Na-benzoát, majd a tető, és erre újra Na-benzoát és újabb réteg celofán. Kicsit macerás, de a lekvár teljesen szer-mentes és ráadásul el is áll.

    VálaszTörlés
  10. Juditnak Gödre: Örömmel olvasom az ilyesféle híreket. A te gyerekeid fogják ismerni a házi és a 'bóti' közti különbséget és talán épp ez lesz az, ami majdan arra ösztönzi őket, hogy ők is folytassák azt, amit tőled láttak. Akárhogy is fog fejlődni az élelmiszer-feldolgozó ipar, olyant, mint otthon sose fognak tudni gyárilag előállítani.

    VálaszTörlés
  11. Délim: pontosan azt bizonyítod, amiről én is beszélek: amihez hozzászoknak, azt "szeretik" - akár jó az, akár gyengébb minőség. Az ízlést "visszafejleszteni" (a jó ízekhez) nagyon nehéz, vagy tán nem is lehet.

    VálaszTörlés
  12. gyéjé: igen, igyekszem betárolni a dolgokat - a bodzaszörpről idén nem is írtam, pedig abból is áll már itt vagy 12 liter. Nem hiszem,hogy én e téren már megváltozom. Ezt szoktam meg, csináltam egy életen át, akkor maradjon már így a hátralévő időre is.

    VálaszTörlés
  13. Nem is kell megváltoznod. a fiataloknak kéne felérni ésszel Hozzád. Mi még gyúrunk tésztát, de ezzel már nagyon egyedül vagyunk a korosztályunkban, a nálunknál fiatalabbak, pedig nem is ismerik a sodrófát. Az ízeket pedig nem is lehet összehasonlítani egy gyári, és egy otthoni készítésű étel között. Sajnos az emberekből kiölik ezt is szerintem szándékosan, hiszen az otthon befőző, tésztát, és süteményeket készítő nő az nem kívánatos a fogyasztói társadalomban.
    Ők azt szeretik, ha mindenki levesporból készít magának ételt, és a MacDonaldsban hagy súlyos ezreket egy olyan hamburgerért, ami nem is tud lebomlani a rengeteg mesterséges anyag miatt.

    VálaszTörlés
  14. Nálunk mindenből lesz valami "házi", ami a kertben megterem! A lányaim is eltevősek - sőt, nagyon is sütősek! - és az unokáim is szeretik az otthon főtteket, befőtteket, lekvárokat, savanyúkat, stb. Mi a régiekhez tartozunk!:)))Szerintem faluhelyen még így megy!

    VálaszTörlés
  15. (péntek)
    Egy kis statisztika,majd ki-ki döntse el,ez lenne-e a valóság ?
    Reggelizési szokások
    [Remélem az éjféli nagy esőt mindenki szerencsésen átvészelte ? ] :-)

    VálaszTörlés