2011. június 5., vasárnap

Háztartási munkabeosztás

Vagy egy fél napot elkínlódtam a sajnálatos tudatlanságom miatt azzal, hogy nem vagyok/voltam képes egy excel táblát word dokumentummá átalakítani. Grrrrrrrrr  :- (
Tekintettel a hétvégére, az ifjaktól se tudtam gyors segítséget kérni, így hát kedves olvasó, most kénytelen leszel megelégedni egy fotóval – ámbár megítélésem szerint elég olvasható rajta a szöveg.
Valójában még tegnap  Sudi-nak kerestem ki a bánffyhunyady Hunyady Erzsébet-féle szakácskönyvből a zöld dió eltevés receptjét, és közben belelapoztam a könyv elejébe.




Nos, ilyen volt 80 évvel ezelőtt egy háziasszony éves munkaterve. Aztán elgondolkodtam kicsit: hiszen igen sok mindent még ma is ekkor és így csinálok...és persze csináltam akkor is, amikor napi 8, vagy néha annál sokkal több órát dolgoztam...
Egyetlen pontosító megjegyzést azonban hozzá kell fűznöm a táblázathoz: az csak valami tévedés lehet, hogy augusztusra írja a zölddió befőzését, az ugyanis most aktuális…..
Ha esetleg érdekelne valakit, íme: 
 
Zöld dió kandírozás
Kötőtűvel (keresztbe) megszurkáljuk a zsenge, zöld diót. (Ezt a szakácskönyv az áztatás után írja, de én már az elején megcsinálom)
14 napig áztatjuk hideg vízben, (úgy, hogy jól ellepje) a vizet minden nap cseréljük. (Figyelem ! Az áztató edényt a lé erősen elszínezi !)
Forraljunk fel annyi vizet, amennyi a diót ellepi, tegyük bele a diókat és ismét forraljuk fel.
Amikor a víz összefut a dió fölött, szedjük ki a diót szitára és mérjük meg.
Amennyi a dió, annyi cukrot vegyünk és 2 nagyobb pohár vízzel egy lábosba tegyük fel főni.
10 percig főzzük, közben leszedve a habját. Ekkor ízesítsük 2-3 db fahéjjal ízlés szerint kisebb, vagy nagyobb csipet szegfűszeggel, szárított narancs vagy/és citromhéjjal.  Ha az akarjuk, hogy erősebben érződjön a fűszer íze, a diólyukakba itt-ott lehet szegfűszeget, vagy narancshéj darabkát szúrni.
A szirupban addig kell főzni, míg kicsit megfőnek a diók, ekkor kiszedjük egy tálba, de a levet még tovább főzzük 10-15 percig, majd ráöntjük a dióra.
Másnap szűrjük le a levet, forraljuk fel és ismét öntsük a dióra Ezt e addig ismételjük, míg a lé besűrüsödik annyira, hogy épp csak ellepi a diókat. Ekkor tegyük üvegbe, kössük le és dunsztoljuk ki. 

A "forrás":

  
Ez a recept @x-től érkezett:



5 megjegyzés:

  1. Írtam régebben, hogy az "eredeti" (ősi...) "Vilma néni háztartási tanácsadója2 c. könyvünket a könyvkötő elvesztette,- majd helyette csak-csak kaptunk egy hasonlót, de abban a kiadás évszámát nem találom.
    Lényegtelen. Viszont,csak -csak megtaláltam benne a (301.old.) a "zölddiót"- a befőzési időt június második felére javasolja.
    Szerintem meg nem a dátumhoz kell(ene) igazodni, hanem a z.dió "állapotához." De ne bonyolítsam.
    Esetleg beszkennerezem a receptet, aztán átküldöm. Ha érdekelne -apróbb részlet - másokat.
    Na, ennyi időm maradt.

    VálaszTörlés
  2. Olvastam régebben, hogy "a százd.forduló (?) idején a dinnyét faládában, szitált hamu alatt tartották és akár tavaszig elállt"- vagy valami ilyesmi.
    Mi van akkor, ha tudtak valami "turpisságot" ?- aztán kis ideig elrakták a z.diót ?- aztán befőzték augusztusban ? :-) Hát, próbáljátok ki egyszer.
    Remélem, az e-mailemet megkaptad.

    VálaszTörlés
  3. De jó kis tanácsadó könyvet találtál. Az én anyósom Olga nénitől tanulta a befőzést, aki a két világháború küözötti háztartási tanácsadóból vette. A múlt évben aztán a szomszédasszonya új recepttel jött, hogy menynivel egysezrűbb. Nem is ízlett úgy, mint a régi recept így idén szerencsére Anyósom visszatér a régi jól bevált és mindenkinek ízlő receptjéhez.

    VálaszTörlés
  4. De jó ez a kiskönyv , nagy dolgokkal. :-)

    VálaszTörlés
  5. Az a hömpölygő vízáradat félelmetes. Ez minden egyes alkalommal felvizesíti a falaidat. Az hogy megemeljék a járdát nem oldja meg a problémát, csa tetőzi, mert akkor a magasított járdát ki tudja majd használni? Szerintem a járda szegély melletti úttestre olyan rácsos tetejű nagy átmérőjű csatornát kéne letenni ami az egész járdaszél ívét követi (ahol lejtés van, mármint a te oldaladon ). Álmodik a nyomor , nálunk még aszfalt nélküli utcák is vannak szép számba! Azért kíváncsi lennék, hogy ahol hatalmas hegyek lábánál épűltek kis települések ott hogyan oldották meg a rendszeresen lezúduló víz elvezetését.

    VálaszTörlés