Tegnap
kulminált a helyzet a lakásomban:
kiderült, hogy a fürdőszobában a vízcsövön még egy helyen volt csőrepedés…A
csempe leverve, a vezetékek kiszedve…. A bojler leeresztve…Na ja és víz, az
nincs. Vagyis van, az udvari kerti csapon. Hideg. (Naná…majd napelemes…
habár a csőben elég hamar
meglangyosodott…ezerrel sütött a nap.)
Mivel
a mesternek nem tudtam segíteni, max. egy-egy limonádéval, ültem bent a
szobában és olvastam Somlyódi Nóra: A Balkán kapuja ? című könyvét, mely az EKF
előkészületeiről szólt. No, ebbe nem akarnék belemenni, mindenesetre
milliomodszorra mondom: mocskos dolog a politika, inkább lennék szemetes –
tisztább maradnék, mintha politikusnak állnék.
De
a víznélküliség… az igen, az megérne egy baráti beszélgetést…Mert hogy mennyire
el vagyunk(ok) kényelmesedve… Hogy micsoda áldás, kinyitni a csapot és hideget,
vagy meleget engedni a kezemre. Hogy mosogatni percek alatt lehet és egy ilyen
nap után, mint a mai nincs (nem lehet)
jobb felüdülés, mint egy kiadós zuhany…
Nem
tudom eldönteni, (vagyis hát dehogynem) tényleg nagyon el vagyok kényeztetve a
Sors által ?
Igen.
El vagyok.
A
napokban láttam egy dokufilmet, mely egy valamilyen háborúzó afrikai országból
menekülő fiatalemberről szólt. Éltek szegényen, de békésen, megelégedetten.
Talán nem is nagyon ismertek mást, mint ami adott volt, vagy ha igen, az csak a
Tv-ben látott kép volt, sokkal nem több, mint nekem pl. egy repülős útifilm…Nem
vágytak oda.
Aztán
valami őrült háborúzni kezdett, X-ek
Y-ok ellen, ki tudja mi okból, és a
szeme láttára irtották ki a családját. Maga sem érti, őt miért hagyták
menekülni. Tán hogy megvigye a hírt másoknak…
Ez
a fiatalember (20 körüli) elfogadhatóan felöltözve, egy sportszatyorral a
kezében elindult, hogy elhagyja a szülőhazáját, és elmenekül valahová, ahol
emberszámba veszik. Az ő kalandos utazását kísérte el egy darabig a film –
sajnáltam, hogy nem a happy end-ig. Valami állomáson vált el a forgatócsoporttól
azzal, hogy akkor ő most megpróbál átjutni …országba (Tényleg fellejtettem
ezeknek a kevéssé ismert, és állandóan háborúzó országoknak a nevét.)
Útja
közben (európai szemmel nézve) a leglehetetlenebb
helyeken szállt meg. Kapott, vagy nem
kapott valami kevéske ennivalót. De valahogy vizet mindig talált és
majdhogynem üdvözült mosollyal mosakodott, mosott lábat/fogat amikor arra
lehetőség adódott…Nem, nem fürdőszobában és nem jakuzziban. Egy kerti
csapnál…sőt, volt amikor valami tóban, vagy vízfolyásban.
Hát
rá, erre a szerencsétlen sorsú fiúra gondoltam ma egész nap. És nem nyavalygok,
hogy ma este csak lavórban mosakodhatok. Mert legalább van lavórom, van tető is
a fejem fölött, és van reményem rá, hogy lesz a helyzet jobb is.
De
neki ? Neki milyen esélyei lehetnek ?
És
a többi százezreknek, ha nem millióknak ?
P.s.
Csak egy halk, de elgondolkodtató megjegyzés a végére. Belőlem biztos nem lenne
jó doku-riporter, mert az biztos, hogy valami módon megpróbáltam volna segíteni
ezen a fiún. Nem csak úgy a film végére odaírom: The end – aztán good by-t
mondok és soha többé nem látjuk egymást…Nem szégyen, szeretem a happy end-et.
Ha jól emlékszem a nevekre ?- az egyik (mostanság?) legfelkapottabb magyar kettős a Cseke Eszter és S.Takács Zoltán ! Ezt-azt már olvastam/hallottam róluk,- + láttam filmjeiket. Így aztán - szerintem - kerülik azt, hogy túl részletesen (?) beszámoljanak olyasmikről, amiket te hiányolsz ! Na, de ne bonyolítsam ezt se jobban. (mert aki képtelen megállni azt, hogy a nyomor és más események "hassanak rá!"- ne vállaljon olyan munkát ! ) Tipp: az említett magyarokról - esetleg a Googleben,- és más helyeken. You Tube - stb.
VálaszTörlés(Bár nekem most erre sincs időm - bocs')