Látogatás a Martyn múzeumban

Nehéz lesz a tegnapomból csak a jókat kimazsolázni, de „csakazértis” meg fogom próbálni.

Tehát:

„Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899. június 10. – Pécs, 1986. április 10.) szobrász, festő, grafikus, illusztrátor és keramikus.

Kaposváron született, ahol gyermek- és ifjúkorát rokona, Rippl-Rónai József házában töltötte.

1926 és 1940 között Párizsban élt és dolgozott, megismerkedett a modern irányzatokkal és azok képviselőivel, mint például De Chirico metafizikus szürrealizmusával. 1934-ban csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Időközben Magyarországon a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport a tagjává választotta. 1940-ben hazatért, és 1945-től kezdve Pécs művészetének meghatározó egyénisége volt.

A második világháború után tagja volt az Európai Iskolának, Kállai Ernővel. A non-figuratív irányzat egyik első magyar képviselője volt. Az 1960-as évektől a síkgeometrikus ábrázolás felé fordult. Szobrászként is a modern magyar szobrászat első kísérletezői között volt. Foglalkozott finomkerámiával is, a Pécsi Porcelángyárban készített tálakat, vázákat. A Dél-Dunántúl kulturális életének is meghatározó alakja volt, szervezőként és publikációival egyaránt fontos szerepet töltött be.” (=wikipedia)

Keresődbe beütve a nevét nagyon sok  helyen olvashatsz még róla. Egy biztos, Pécs egyik jeles művésze volt, s végre méltó helyen nyílt meg képeinek  kiállítása. (Nem írok a reklám hiányáról, erről a témáról pedig hosszan tudnék értekezni, ha bárki  kíváncsi lenne lesújtó véleményemre, s nem csak ennek a kiállításnak az ügyén… A JPM pénzt szedni azt tud, de reklámra már nem telik…)

A Káptalan u. 4-ben, ott ahol (kényszerűen) a fertelmesen összezsúfolt Bauhaus kiállítás is volt anno – nyílt meg a (most már véglegesen itt maradó) tárlat. Az épület nekem nagyon tetszik, és úgy „zusammen” az egész kiállítás nagyszerű. Gondom nekem a fényképezéssel volt (=300.- Ft-ért én a gyenge világítás miatt a szokottnál is gyengébb fotókat tudtam csak csinálni. Bezzeg a Zsolnay Galériában  ! Ott van fény…és egyelőre még fizetni se kell érte.)

Megint szerencsém volt, szombaton d.e. 10-re mentem oda, és megint én voltam az egyetlen látogató. Nagyon szeretem az ilyen állapotot ! Szinte sajátomnak érzek minden képet, vagy ha nem is tulajdonomnak, de csak hozzám szólónak tűnik ilyenkor minden.

Nagy nagy örömmel fedeztem fel makettjét két utcai szobornak, a  „Gabriel Faure emlékére”  és a „Barbár emlék” címűeket, melyek teljes nagyságukban a  művész hajdani háza előtt is láthatók, a mostani tárlattól nem is messze.

Először ezt a két szobrot mutatnám meg,  (tán mondanom sem kellene, de ezek az utcai  fotók  NEM tegnap készültek :-) ), ill. a színes üvegablakos kép is régi, ez a Martyn ház földszintjén volt, nem tudom, jelenleg mi van vele, s most csak azért került ide, mert nekem nagyon tetszik.

A kiállítás udvarán látható szobrok és az épület két részlete

 

 Az a bizonyos üvegablak 

 Gabriel Faure emlékére

Barbár emlék

És akkor most jöhetnek  képek a kiállítás anyagából:

(Nem tudom elhallgatni, hogy valójában itt, ebben a házban, két kiállítás lel végleges otthonra, a földszinten az Amerigio Tot  kiállítása készülődik, az emeleten megnyílt  Martyn Ferencé. Csak arra lennék kíváncsi, hogy ha a másik is elkészül végre, akkor duplájára emelkedik-e majd a  belépő ? Vagy én most át lettem verve ?)