2011. június 30., csütörtök

Megőrzött mozdulatok


Nem tudom, másnak is jutnak-e eszébe néha egész valószínűtlen pillanatok az életéből. Vagy ez már a totális vénülés jele…nem tudom…
Azt se tudnám megmagyarázni, hogy milyen gondolat volt az elindítója, talán a másnapi kenyérsütésre-gondolásom (?) de tény, hogy egyik este elalvás előtt nagyanyám keze jutott eszembe, amint a régi, nagy konyhánkban a gyúródeszkán nyújtja, majd felvagdossa a metélt tésztát. Azt is tudom, ő volt, aki elmagyarázta nekem egyáltalán a tésztakészítés-gyúrás alapelemeit, és a mai napig előfordul, hogy  ha túl sok tojás van itthon (ritka eset), akkor nekiállok és készítek legalább egy kis csipetkét, bár volt, hogy kockatésztát is vagdostam, s az egyszerű kis tésztagépemmel készítettem már levesbe való cérnametéltet is.

Érdekes módon, a nagymama lisztes kezét úgy láttam lehunyt szemem előtt, ahogy a kb. 10 cm-es szeletekre felvágott és már rétegesen egymásra pakolt tésztacsíkokat meggörbített ujjal tartva, szép ütemesen vágja egy nagy, éles késsel, keskeny metéltre. (A szót, hogy „hosszú-metélt” nem ismertük.) Nálunk volt kocka- és metélt tészta.

Aztán egy laza mozdulattal, lágyan széthinti a deszkán, hogy száradjon kissé főzés előtt. Miközben a gázon (nekünk az én gyerekkoromban már gáztűzhelyünk volt a konyhában!) a fedőt emelgetve már forrt a víz, amiben kifőzte a tésztát, s amely léből (!) később csoda finom hagymalevest készített a túrós-tészta elé.

Mi lehetett annak az oka, hogy anno ( mondjuk 60-70 éve) ilyen alaposan megfigyeltem egy mozdulatsort ? Különös az emberi agy, s ezen belül az emlékezet…

Arra sincs magyarázatom, hogy e témán tovább meditálva, a második dolog, ami eszembe jutott, miért a tejesasszonyunk tejfölös-köcsögére kötött vászondarab volt ? Talán a túrós-tésztáról ugrott ide a gondolatom ?  (De szívesen lennék néha pszichológus, tán magyarázatot tudnék adni saját kusza gondolataimra.)

 Szóval – ezt már régebben is említettem, nekünk volt egy „tejes asszonyunk”. Sose tejet hozott, azt a kisboltban vettük egy 2 literes nagy, belül fehér, kívül kék zománcos tejeskannában cipeltük haza. (Kisgyereknek nehéz volt.) Viszont majd minden szombaton ő jött hozzánk tejföllel és túróval. A túró fél kilós adagokban, fehér vászonba volt kötve, olyan ovális-hosszúkás formába, a tejföl pedig köcsögben utazott – melynek a teteje szintén egy vászondarabbal volt lekötve. Szinte magam előtt láttam, ahogy a néni letekeri a köcsögön lévő, kicsurranást megakadályozó, vászonról a spárgát, hogy ki tudja mérni belőle a tejfölt. Amilyen tejtermék imádó voltam(vagyok) nekem sokszor jutott eszembe akkoriban, hogy milyen szívesen lenyalnám azt a kis maradék tejfölt onnan, arról a vászonról…(Jó, hát voltam 5-6 éves…) 


Még arra is emlékszem, hogy kicsi, 1-2 dl-es, hosszú-nyeles valamilyen fém mérőkéje volt, aminek a nyele a végén kis kanyarban meg volt hajtva, ezzel könnyen bele lehetett nyúlni a tejfölös-köcsögbe.
(Nagy nehezen találtam róla egy képet a neten...)

Mindig csodálkozva hallgattam a mesét, amikor nagymamám mondta, hogy a néni nagyon messziről jön ám, át az erdőn és Vágot-pusztáról hozza nekünk ezeket a finomságokat. 

Sok sok évvel később – bár  Vágot-pusztára sajnos nem jutottam el – de megtudtam, hogy merre is van az a kicsike település. Hát bizony messze, Orfű fölött fenn a hegyben, jó 15 km-re Pécstől. „Kigugliztam”és találtam ezeket: http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1gotpuszta   
Itt pedig egy pompás leírás az oda vezető túráról, amit feltétlenül ajánlok megnézni. Az általam többször emlegetett, barbár módon szétdózerolt  római őrtoronyról is szó esik benne : http://ujkor.jpm.hu/dokumentumok/MTM_2.pdf




Meglepett, hogy már 300  éve is éltek itt emberek ill. a jógaközpontról se tudtam eddig. Ám látom, hogy ma sem vezet ide semmiféle „rendes” út, viszont házak állnak még a rengeteg-erdő közepén…Ha valaki nagyon akarná tudni, miről beszélek, Bános és Sikonda között, a hegyen kb. félúton az erdő kellős közepében kell keresnie… Jó lenne eljutni egyszer mégiscsak oda…
Valahogy nem is igazán tudom elképzelni, hogy az erdőn keresztül, gyalog jött Pécsre a néni. Ámbár ki tudja, abban az időben sok minden lehetséges volt. Sok mindenre rákényszerültek az emberek, akár igaz is lehetett a dolog. Egy biztos, télen, nagy hóban ritkábban jött – és talán épp ez igazolja, hogy mégiscsak átjött az a túró meg a tejföl a hátiputijában a Mecseken…

Hát ezek, ezek a gondolatok jártak a fejemben elalvás előtt….

Köcsög: 
Tejmérő: 
Metélt tészta:  


7 megjegyzés:

  1. Meg nem mondom,melyik tv.csatornán pár hete (?) épp' láttam a "tésztakészítés történetét" - mondanom sem kell (?) - az is kínai találmány ? Kb. ilyesmikről volt szó
    Őseink tésztaféleségei
    (Láttam azt a kb.4000 éves maradványt is,- stb.)
    Vágotpusztához ( aki nem hallotta volna) a Mecseki Láthatatlanok (1956) Na, ennyit most.
    Esetleg : valahogy max.elfelejtettem, hogy nagymamám hogy' csinálta a "körözöttet" (?) mert úgy sejtem, egyáltalán nem úgy, ahogy pl. én.
    Bár @Aranyosf. "szokása" : (vajon ismerik-e a fiatalok ?) - hát, én nem egyszer a felforralt tej tetején képződött "bőrösödést" (?)- "leloptam" a lábos tetejéről.
    És ne feledkezzünk el az aludttejről sem ! (pedig -anno - az is bolti tej volt, stb.)
    Na, már csak azt kellene tudnom, hol van egy 1945-ből (!) való "babatej" utalványom ? - ill. pl. még emlékszem ,1976-ban is létezett tejutalvány a gyerekeknek ! - na de a főbb adatokat elfelejtettem. :-)

    VálaszTörlés
  2. Gyerekkoromban többször tettem meg gyalog az utat Sikondáról Pécsre. Nagyon szép az út, a Melegmányi völgyön át. Ezeken a helyeken nagyon szépek a kicsiny települések. Én is tervezem, hogy felnőttfejjel elviszem agyerekeimet a környékre túrázni, emgmutatni, hol nőtt fel az apjuk. Azok a házi tejfölök meg isteniek voltak. Máskülönben épp a nagymamám sodrófáját restaurálom, hamrosan én meg arról akarok írni :-)

    VálaszTörlés
  3. Lehet, rosszul gondolom, esetleg - mivel - gyerek lehettél (?) - a "néni" sem lehetett annyira az, inkább fiatalasszony ?
    (Nem oly' rég' lepett meg kissé, hogy pl. a tanáraim közül -jó páran - 7-8-9 évvel idősebbek nálam ? (OK!- többségük nem, de vannak!)

    VálaszTörlés
  4. @x: bizony a tej fölének lelopásában én is benne voltam párszor...
    És hát igen, aludt tejet is csak a "rendes" tejből lehet készíteni. Nekem szerencsém van,házi tejet veszek, hetente öt bögrével öntök le. (3-4 litert pedig megiszom.)A tetejéből a megsavanyodott tejszínből finom tejfölöm lesz. Próbáltam már túrót is csinálni, sikerült is, de eléggé gazdaságtalan, sok tej kell egy maroknyi túróhoz, és a savó élvezhetetlen,. Sajnos nincs disznóm, amivel feletethetném...
    A tejutalványt majd közzéteszem. Köszi.
    A körözött készítésénél vedd figyelembe, hogy manapság már nem lehet olyan vajat (se) kapni, amit régen a kőrözötthöz használtunk. Ezért is nem tudsz olyant csinálni, mint a nagymama.
    Igen,lehet igazságod a tejfölös "néni" korát illetően, bizonyára, nem egy öregasszony vándorolt át a hegyen...

    Múltmentő: Orfű, Abaliget, Kőlyuk környékét 6 éven át minden vasárnap bejártam. Barlangkutató voltam, s ha éppen nem egy lyukat ástunk ki, akkor minden töbörben bejáratot kerestünk. Szép a Mecsek. Szeretem.

    VálaszTörlés
  5. 07.01. (július 01) -péntek
    Ami azt illeti,egy kicsit elkalandoztam a neten (tegnap) pl. az író és a savó témakörben.
    határozottan emlékszem, hogy kb. 1963-ban (Újmecsekalja,Hajnóczy u.-i élelmiszerboltban lehetett venni (kimérve) savót !Most meg olvasom, hogy (napjainkban) még ízesített változatban (?)-is kapható ?-
    Továbbra sem tudok rájönni, hogy (állítólag / anno) a körözöttbe tettek szódabikarbónát is ? (honnan veszem én ezt ?- azt nem tudom!)
    Na, ennyit !- mert részben elaludtam (...) ill. igyekeznék a bolti dolgaimat lerendezni !

    VálaszTörlés
  6. @x: ige, jól emlékszel erre is. Lehetett savót vásárolni, az időpont is stimmel, hatvanas éve közepe.
    Kőrözöttbe rakott szódabikarbónáról én nem tudok.
    No de ne felejtsük, volt a büdös túró is !!! Amikor a túrót csak sóval, paprikával keverték és egyszerűen állni hagyták, míg megfolyósodott és olyan büdös lett, hogy ahhoz már igazi túrókedvelőnek kellett leni, hogy valaki megegye. Én imádom, igaz, elég rég csináltam már. Ha megfolyósodott, vajjal kell kikeverni és a hűtőben elég jól eláll.

    VálaszTörlés
  7. Hát ez az !
    Kb. én is arra gondoltam,amit leírtál.
    hagyján,hogy büdös lett(?) - de kissé (fehér?) penészes is ?
    Elképzelhető, hogy a pl. pálpusztai és/vagy az "illatosabb" sajtok "szeretete" esetemben innen ered.
    Viszont határozottan állítom,- igen régen láttam a tv-ben, hogy a megmaradt/"megromlott" zacskós tejet visszavitték a tejüzembe (?) - ahol abból készítették a túrót !-és ott említődött, hogy szódabikarbónát is tettek bele !
    Na, de ma már nem túl lényeges ez sem !

    VálaszTörlés