2011. augusztus 16., kedd

Szedrezés


Kissé félve indultam el szedrezni – ugyanis elhatároztam, hogy nem Árpádtetőre megyek – mert valami miatt (bár sokszor már máshol is, de)  ott valahogy nem érzem igazán biztonságban magam. Túl messze van mindentől, s manapság akármi is történhet az emberrel. Egy öregasszonnyal meg pláne. Szeder viszont kell, itt az ideje…
A félelem azért egy kicsi volt bennem, mert a „rétünkre” mentem, ahová 22 évig jártam sétálni a kutyáimmal, Lilivel 13 évig (mellesleg épp 4 napja volt halálának második évfordulója…)
Szóval kimentem a gyükési rétre…A felső részre. Ezt a területet, ha valaki azt mondja, nálam jobban ismeri, az bizony hazudik…A felső ösvényen akartam ill. mentem is végig és a  széles úton, a kert felé kerülve terveztem a visszajövetelt. Tudtam, hol vannak szederbokrok, számát sem tudom, hányszor szedtem itt augusztusban szedret.



Az első meglepetésem a szederbokrok kitaposott alja volt, ill. a megszedett, kopasz ágak. Valaki(k) megelőztek…Ilyen se fordult elő itt még velem… A második meglepetés azonban magyarázattal szolgált az elsőre. A hegyoldal elhagyott kertjeiben (ahol nem olyan hülye-rendes bérlők voltak mint én), a terület bérlését és a művelést abbahagyták ugyan, de a kis faházakat nem bontották le. (Erre pedig a bérleti szerződés kötelezte őket…) No, ezek most aztán teljesen „benépesedtek”. Nem, nem új bérlőkkel….. 



A földeket, szőlőt, gyümölcsöst senki se gondozza a Jóistenen kívül, de a „házakat” lakják. Nyilván ami terem (pl. a szeder is) minden ingyen van, akár megenni, akár eladni – jól jön az… (Hála a régi bérlőknek, akik a gyümölcsfákat nem vihették magukkal se a városi lakásukba, se a temetőbe.) A befőzést azért nem említem, mert akik itt laknak, nem hinném, hogy 350 Ft-os cukorral tudnak lekvárt csinálni. 

Be kell valljam, elég vegyes érzelmekkel mentem végig a tervezett úton – de azért csak-csak legyőztem a félelmemet. (A lakott házikókról egyszerűen nem m e r t e m  képet készíteni….) Megállapítottam azt is, hogy a szemét-völgyet még mindig senki sem takarította ki. Engem ugyan már nem érdekel, csak elkeserítőnek tarom (tartottam kb.10-15  éve is, amikor először jeleztem a „hatóságok” felé), hogy a mai napig csak gyűlik itt a mocsok – és senki nem tesz semmit ellene….Sőt ! A most ott élők már egész  természetesnek veszik, és nyilvános hulladéklerakóként használják.


Elmentem a hajdanvolt birtokomig,  és bár tudtam róla, mert pár élve láttam, de  ismételten fájó szívvel állapítottam meg, hogy a gyerekek nevére elkeresztelt két szép tölgyfát kivágták (természetesen tüzelőnek), épp úgy, miként a lépcső melletti két mandulafát is. A kapu is eltűnt, ha nem csalódom, két telekel odébb került felhasználásra… Persze, nem akartam én azzal semmit se kezdeni – mégis fájlalom…

Meglepett, hogy a pár éve még használt nagy méhes teljesen elhagyatott. Biztos vagyok benne, hogy nincs gazdája – egy „rendes” méhész ugyanis  törődik a kaptárak környezetével is. Emellett egyetlen méhhel sem találkoztam, ami pedig régen megszokott volt, hogy a zümmögésük messziről hallatszott, a kis pocsolyákat pedig itatóként használták.



Az úton, egy árnyékos helyen vaddisznó dagonyázó van, a mellékelt fotón ott a bizonyíték, remélem látjátok, a köröm-nyomokat, a másikon meg a túrások nyomait. Lejjebb a kiserdőben is rengeteg friss túrás van -  ezek szerint ide lejárnak a vaddisznók rendszeresen. Régebben csak az alsó réten voltak ilyen nyomok, de úgy látszik, mostanra vagy több a disznó, vagy bátrabbak…






A forrás – ami régebben szabadon csordogált, most  egy csappal van ellátva, kipróbáltam, folyik a víz. Sokszor itattam itt a kutyáimat…



Szedret mellesleg alig szedtem, 3 kicsi üvegnyire futotta – persze a semminél ez is több. 

Meleg volt, délelőtt 10-kor tűzött a nap – valahogy mégis olyan dermedt volt a szívem…

7 megjegyzés:

  1. Teljes szívemmel érzem, amiről írtál. Sajnos ez mind az emberi lélek pusztulásáról szól. Angliában mintha most ébredeznének a "hivatalosok ". Sajnos velük egyidőben hallok olyan vélekedést is, hogy ami Angliában történt mostanában,az csak kamaszos bizonyítási kényszer volt. Én nem hiszem, hogy a fosztogatást, gyújtogatást, gyilkolást elintézhetnénk annyival, mint ahogy az egyik fosztogató fogalmazott: "most előbb jött a karácsony". A csepelen történtek pedig azt mutatják, hogy nem kell Angliáig szaladnunk egy kis pusztulásért. Azt sem hiszem, hogy csak az öregemberek elmúlás feletti szomorúsága festi sötétebbre a gondolataimat.
    Valami lehet ebben a "2012-ben". Tényleg csak egy magasabb szellemi, lelki szinten álló emberiség érdemelné meg a fennmaradást.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szomorú..., gondolom Neked, mint "érintettnek" fokozottabban! Ezek mind mi vagyunk, az ún. "ember". Szánalmas!!! Én sem tudom, mivé tud még fajulni a világ?
    Gopál, mit tudsz?:) Nostradamus? Meséljetek, mert teljesen felkészületlenül fog érni a dolog, annyi az elfoglaltságom!:)...
    Még annyit, hogy az erdei szedret én sokkal később szoktam szedni, ill. úgy emlékszem, hogy később érett! A tüskenélkülit szedjük naponta, de az teljesen más műfaj!

    VálaszTörlés
  3. épp' tegnap hallottam a tv.-ben kb. "a hajléktalanokat a városból,aluljáróból stb.- úgy-ahogy eltávolították, most készülnek az "erdőkből" is kihajtani őket,- viszont ez-e a megoldás ?" - mert a földgolyóról nem lehet őket elhajtani. -vagy valami ilyesmi. Szóval, hogy valami "ésszerűbbet" is kellene tenni velük. Jó kérdés,hogy mit és hogyan. Persze én sem tudom a megoldást, főleg "világméretben" nem,- bár vannak sejtéseim.

    VálaszTörlés
  4. Szóval sem mondanám, hogy az angliai események szakértője lennék,de pl. a brit ellenzék vélekedése: az angol városokban az "énközpontú kultúra" terjedt el. (?)- Illetve itt egy kiragadott cikk:
    Londoni zavargások
    Ha jól emlékszem, már vagy 3000 körüli az a szám,akiket előállítottak. Megjegyzem,kb. ehhez hasonló gyorsaságot itthon is szívesen "látnék." Ne soroljam az elmúlt években történt (magyar) események résztvevőinek ügyét.

    VálaszTörlés
  5. Azért a három üvegre való szeder megszedése is időbe tellett, pláne ha ilyen foghíjas bokrokat találtál. No majd a csipkebogyóval talán jobban jársz.

    VálaszTörlés
  6. én a havi-hegyi templom mögött szedtem, gondoltam is rád...

    VálaszTörlés
  7. Névtelen: jobb az autóforgalomtól megkímélt helyen szedni az effélét (= bodza, hárs, stb...) Ha nem vagy félős, nagyon ajánlom az Árpád tetőn lévő, erdőgazdasági utat. Szokott lenni szeder is, és szép az út.

    VálaszTörlés