Szépség a romokon

Miután a facebookon foglalkoztak a tegnapi bejegyzésemmel (habár én ott nem vagyok és nem is leszek tag, csak felhívták a figyelmemet a tényre) – szóval szeretném ezúton is kijelenteni, hogy én senkit se akartam megsérteni, de (és sajnos),  amit leírtam, az szóról szóra igaz.

Egyébként  mindenféle megjegyzéseimet a város és a városlakók viselt dolgáról, egyszerűen csak azért írom le, mert úgy tudom/gondolom a  vélemény-nyilvánítás (egyelőre még) szabad – s nekem a jelzett kiállításról  tegnap épp azok a gondolatok jutottak eszembe, melyeket leírtam. Mellesleg nem kell a blogomat olvasni annak, akit nem érdekel a véleményem. Illetve tessenek „ellen-postot” vagy kritizáló kommentet írni, amiben a jelzett kiállítás előnyei/az élmény nagysága és minden egyéb jó dolog ki van domborítva….Kíváncsian várnám.

Na erről talán elég is ennyi….

Mert azon a szerdai napon nem csak bosszúság ért ám, hanem kellemes meglepetés is !

Igaz, először szememet félig lehunyva sétáltam át a „Zabatérré” alakított, hajdani Sétatéren (igenis utálom a sok bűzös, olajos, zsíros, boros, mézes és tudomisén milyen bodegát, még akkor is, ha az valakiknek pénzt hoz. NEM illik oda – na de hát ez is valószínű csak az én véleményem…..)

Szóval a Sétatéren átsétáltam, ki a Széchenyi térre, s mivel elég erősen sütött a nap, a keleti oldalon, az árnyékban csordogáltam lefelé. Örömmel állapítottam meg, hogy a Boldogság Háza előtti csobogót átalakították (elfelejtettem fotót csinálni róla) és a jó kis meszes víz most már nem a fekete márványon folyik végig, (ezt nehezményeztem egy régebbi blogbejegyzésben ) – hanem valamilyen hosszabb cső lehetővé teszi, hogy a szobrász alkotását az állandóan csorgó víz ne károsítsa.

(Mellesleg csak csak beírom ide, hogy még ha nem is az én kritikámra történtek a változások, de igenis van értelme a nekünk nem tetszőt felemlegetni, leírni. Kijavították a csorgót, a nagy virágcserepek alá tányérok kerültek – szóval történnek itt néha jó dolgok is.)

A hajdanvolt Nádor söröző előtt hatalmas bambuszok álltak kint a járdán, még hatalmasabb cserepekben. Ezen álmélkodva megálltam, s ekkor vettem észre, hogy ez nem csak valami egyszerű térdekoráció, hanem egy tündéri kis virágbolt. Bekéretkeztem, és engedéllyel fotóztam is.

Itt meg kell említenem, hogy a  hajdani Nádor sörözőben anno mindössze egyszer voltam, valamiért nem szerettem ezt a rész. Én igazából a kávéházban vagy/és az étteremben érzetem otthon magam. E két egységre vonatkozik az a fogadalmam, hogy ha majd  elkészül, akkor talán egyszer, egyetlen egyszer még belépek a szálló nagy kapuján – de én a mostani állapotában – bármilyen kiállítással próbálnak becsalni – semmiképp be nem megyek szépséges emlékeim rommá vert helyszínére.

Szóval a sörözőben virágbolt van, és nem is akármilyen. Nekem nagyon tetszettek azok, amiket ott láttam. El tudok képzelni egy szép, elegáns, modern  lakást ilyesféle dekorációval. Nekem tetszett a rom - virág kontraszt is...

A fotók – olyanok, amilyenek. Sorry.