Rózsaszín + Zsolnay = CSODA !

40 éve Winkler Barnabás Ybl-díjas építész rózsaszín Zsolnay porcelánokat kezdett gyűjteni…. Szerencsére – mondhatjuk – mert nélküle sosem jöhetett volna valószínűleg létre ez a gyűjtemény. Nagyon szép a Gyugyi gyűjtemény, de azt hiszem, nem én vagyok egyedül úgy, hogy ez a kiállítás a szívemhez közelebb áll. A hétköznapi tárgyak egyikével-másikával a  korombeliek egészen biztos otthon is találkoztak. Nekünk is volt ez, és mi is használtuk azt…és nehéz elmondani, milyen érzés is az, amikor a tárlóból visszaköszön az a babaedény készlet, melyhez hasonlóval én is játszottam ezer éve…

Nagyon jól felépített kiállítás, bár kerestem a neten, nem találtam meg a rendezőjét, igencsak dicséretet érdemel. Olyan fantasztikusan válogatta össze a kellékeket a rózsaszín tárgyakhoz, hogy az már igazi művészi élmény. Szerintem igen fontos, hogy egy-egy tárgy milyen környezetben, milyen „körítéssel” kerül a nézők szeme elé. A finom kézimunkák, az azsúrozott terítő a szoba-berendezésnél, a háziszőttes vászontörölköző a fürdőszobai eszközök  mellett – és úgy általában az egész kiállítás hihetetlenül jó érzékkel, csodálatos ízléssel van összeállítva. (Tiffanyldinek van hasonló, csodás  rendezője, az ő kiállításain volt mindig olyan érzésem, hogy minden passzol mindenhez…) Ki fogom nyomozni és utólag beírom a rendezőt !!!

Utólagos bejegyzés, kiegészítés:

Nos, nyomoztam kicsit a kiállítás rendezője  után  és a http://www.zsolnaynegyed.hu oldalon talált egyik illetékesnél érdeklődtem a dolog iránt. Nem kis meglepetésemre, bár úgy is írhatnám, örömömre, kiderült, hogy a kiállítás rendezője maga a gyűjtő, Winkler Barnabás volt. Így hát ámulatom megduplázódott, és tényleg csak azt tudom mondani, minden elismerésem az ilyen tehetséges embereké. Jó lehet annak, aki sok embernek ilyen ajándékot tud adni…Köszönet érte…

A fejlődés pontosan követhető a kézzel készült, a szinte mindegyik-más-árnylatú tárgyakon. Csodálatos, nem sablon alapján „szalagon-gyártott” egyen-darabok ezek, egyik se pontosan olyan, mint a másik, csepp színdifferenciával, talán mm-nyi méretkülönbséggel, mégis szépséges, és értékes az összes.

Hogy miképp őrződtek meg a mának, az valószínű külön regény lehetne minden egyes darabnál. Hogy maradhatott  meg  száznál is több éven keresztül egy fogekfe-tartó ? És micsoda kincseket láttam a konyhában ! Bár nem Zsolnay, de hát mi is használtunk ilyen kávédarálót,  réz-súlyzós mérleget, habverő üstöt…És olyan jóleső érzés volt ezeket a régi tárgyakat itt viszontlátni. Éreztem ugyan enyhe lelkiismeret-furdalást, mert lám, volt valaki, aki megőrizte, s én hagytam, hogy elvesszenek, eltűnjenek mellőlem….

Az egyszerű  formák aztán egyre díszesebbé váltak, tanúsítva a Zsolnay tárgy-tervezők csodálatos fantáziáját és kézügyességét. A kiállítás ebből a szempontból is nagyszerűen van megrendezve, végigsétálva a termeken, az ember fokozatosan egyre különlegesebb, elegánsabb, díszesebb tárgyakkal találkozik. Öröm a szemnek minden tárló.

Nem csak a  pécsieknek ajánlom, látogassanak el ide ! Nem fognak csalódni, azt garantálom.