2012. február 27., hétfő

Csak egy tánc volt….


A szekrényem kisebb átrendezése miatt tegnap este a kezembe került egy féltve őrzött csomag. Benne tárgyak a múltból, életem kis darabkái, hogy ne mondjam „cserepei”…
Nem mutogatom meg mindet, hiszen valóban csak nekem jelentenek értéket, s hosszasan kellene magyaráznom, hogy miért őrizgetem évtizedek óta, ezeket a más számára értéktelennek tűnő dolgokat. (Gyanítom nem csak nekem van efféle kincses-ládám…)

De egyet,  a legkedvesebb estélyimet azért mégis csak megmutatom…Évek óta áll a szekrényemben, a kis táskával és a tűsarkúval együtt. Mert bizony, van még egy szép emlékem egy másik áttáncolt éjszakáról is.…
Furcsa, nem ? hogy egy öregasszony  ilyesmiken nosztalgiázik?  de hát miért ne ? Hiszen voltam én is fiatal, voltam én is szerelmes és imádtam táncolni…
Mivel tükör volt itthon, azt tudtam, hogy nem vagyok egy különleges szépség. Magas és karcsú voltam, hosszú, kontyba tűzött dús hajjal – de nem több.
Ezen a bizonyos emlékezetes estén azonban már a 40. évemben jártam, mégis élénkebben él emlékeimben,  bármelyik más, ifjabb koromban áttáncolt éjszakánál.

Talán a helyszín miatt is, (a bledi tó partján álló szálloda játékterme mellett volt egy éjszaka is nyitva tartó étterem + bár) maradt meg ennyire az élénken emlékezetemben.
Vacsora és egy kis rulettezés után mentünk még át a bárba egy italra, esetleg kis zenehallgatásra, táncra. Elég sokan voltak, kellemes nyáreste volt.
Táncoltam is a partneremmel - aki történetesen a férjem volt - beszélgettünk, ücsörögtünk, elnéztük a tó vizében visszatükröződő kivilágított bledi várat…

Egyszer aztán  egy ismeretlen férfi lépett az asztalunkhoz és németül kérdezte a férjemet, hogy elvihet-e egy táncra ? Bevallom mindketten meglepődtünk… Nem volt az szokás (legalábbis Magyarországon nem) és talán illő sem, hogy egy partnerrel érkező hölgyet elkérnek egy táncra – akkor és ott mégis ez történt. Hogy fogadásból tette-e, vagy valami más volt az indítéka, már sosem fogom megtudni. 
Jól táncolt, jóképű férfi volt, hízelgett nekem a dolog. Egy biztos, asztaltársai diszkréten tapsoltak, miközben mi ott libegtünk el az asztaluk előtt.
Ez a ruha volt rajtam. Talán ma már kissé divatjamúltnak tűnhet, de nem számít.  27 év telt el az eset óta.  Nekem mindörökre az életem egyik gyönyörű éjszakáját fogja eszembe juttatni.



4 megjegyzés:

  1. No,azért ennél több is eszébe jut az embernek olvasván a fenti sorokat.
    Lehet ez olyan "női dolog",de a szép emlékek - főleg,ha személyes és érzelmi vonatkozásai is vannak -
    csuda jóleső érzéseket vált ki.
    Azért hallottam és fiúkat/férfi embereket/ is nosztalgiázni egy-egy emlék felett:)
    A kis írás egyben korrajz is.
    Hol vannak ma már a régi bárok hangulata.Hacsak a még meglévő exkluzívabb bárok,shawműsorokkal.
    Egyszóval Aranyos most egy kicsit visszaringatott a fiatalságomba.

    VálaszTörlés
  2. Aranyos...gyönyörű a madera hímzéses ruhád. Ilyen kincseket valóban meg kell őrizni. Nekem mindig nehéz pillanatokat okoz ha rég múltról merengek.

    VálaszTörlés
  3. Ha a kincses ladikadbol masrol is eszedbe jutnak majd tortenetek, szivesen meghallgatjuk,vagyis elolvassuk azt is!Most mas olvasok neveben is szoltam ismeretlenul,de gondolom ok is igy vannak vele,csak nem mindenki szeret hozzaszolni.Ez az estelyi ruhad meg mindig nagyon szep!

    VálaszTörlés
  4. Tselszi, aranyos vagy - köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet :-)
    Majd kutakodom még - vannak "titkos" fiókjaim, rejtekhelyeim - (a fejemről és a benne lévő emlékekről már nem is szólva) remélem elő tudok varázsolni olyasmit, aminek örültök.

    VálaszTörlés