2012. február 13., hétfő

Gyakorlati életszabályok


A múltkori „régiség-fiókomban” való kutakodás során találtam egy másik füzetet is „Gyakorlati életszabályok”   ( Jótanácsok az életből, az élet számára.) a címe. Nem tegnap készült, ám dátumot nem találtam benne.  Úgy 75-80 év körülinek saccolom, a nyomda üzemelésének neten található időpontja alapján. (A Gyarmati és Bősz nyomda Budapest  1937 és 1948 között működött.)

Átlapoztam a kissé már régiesnek tűnő gondolatokat, aztán figyelmesebb olvasás közben rájöttem, hogy azért annyira nem avíttak ezek, van köztük használható is. Elmondhatták volna 150 évvel ezelőtt is figyelmeztetésképp egy fiatalnak ezt, és elmondhatnák ma is. Talán csak a konkrét példákat kellene időszerűsíteni.

Egy részletet bemásolok.

„Az eredmény ne szédítsen – a kudarc ne csüggesszen !

Senki sem szorul olyan kioktatásra, hogy az eredmény minden életpályán örömet szerez az embernek. Örülni kioktatás nélkül is tud mindenki. Inkább arra kellene egyeseket megtanítani, hogy ne túlságosan örüljenek. Tudjuk, hogy „a fák nem nőnek az égig” és előfordulhat az is, hogy ”aki a palfónig ugrik örömében, alaposan megüti a fejét.” Másrészt arra kellene törekedni, hogy a sikertelenség túlságosan el ne csüggesszen, le ne lohasszon. Semmit sem tehetünk azon tény ellen, hogy az élet útján hegyek és völgyek, sikerek és kudarcok váltogatják egymást.

Aki a völgyben időzve elcsügged, annál az egyik eredménytelenség már magában hordja a másik eredménytelenség  csíráját. Aki azonban elég okos ahhoz, hogy betartsa a helyes távlatot, az kb. így fog szólni önmagához: Ha jelenleg alaposan csúszom is lefelé, ezzel együtt megkapom  azt a lendületet is, melynek segítségével feljutok a következő magaslat bizonyos pontjáig, ahonnan majd annál erőteljesebben fogok  törekedni a hegy csúcsának elérésére…..”
………………

Aztán elolvastam újra és még harmadszor is. És most azon gondolkodom,  ha én innen, ahol vagyok, „lecsúszom”, hát nincs az a csoda, mely még egyszer fel tudna engem lendíteni, nem egy hegycsúcsra, de már egy ici-pici halmocskára sem…..

Magyarán, én ezekkel a jótanácsokkal már mit se tudok kezdeni.
A fiatalok meg  nem olvasnak ilyesmit.

6 megjegyzés:

  1. No-no, nem tudhatod milyen
    lendület-billentős-csodatevős
    élet vár Rád. Lehet hogy alig vesszük észre, hogy csúszunk és egyszer csak ott állunk a görbe legalján...
    és akkor kiáltunk " kútba estem ki húzzon ki?"...ha hirtelen csúsznánk akkor meg a fizika törvénye szerint a lendület fellendít. Félre a tréfával...Bízzunk magunkba !

    VálaszTörlés
  2. Szerintem óriási lendülettel csúszunk lefelé - legalább is mi - és én reménykedem, hogy a következő domb felmenő irányába is jut ebből a sebességből valami! Aztán jön a "segíts magadon, az Isten is megsegít"!... A fiataloknak szurkolok!!!

    VálaszTörlés
  3. Douglas Adams -számomra kedvenc- mondása kicsit aktualizálva:
    "Semmi pánik! Minden a legtökéletesebb rendben csúszik ki a kezeink közül".

    VálaszTörlés
  4. Dehogynem olvasunk! Általad... idézet formájában! :o)

    VálaszTörlés
  5. Henry Miller : A légkondicionált lidércnyomás c. könyvét olvasom. Írta 1945-ben /magyarul 1974)
    Élt :1981-1980 (?) - lehetett 46 éves 1945-ben.
    Csodálkoztam (?) -1945-ben olyasmiket írt az emberekről (külső-belső tulajdonságok)- amelyek majd' minden tekintetben "illenének" a mai emberekre.is.(Tisztelet a kivételnek) - továbbá nagyon "szörnyülködött,"- mi lesz majd a "világgal" (- megjegyzem, az ami lett.)
    A könyv inkább "esszé szerű" (?) - nem pedig az USA-ban ill. Fr.-országban való utazgatásának leírás. (vélem én)
    (na, megyek hallgatni/nézni a parl.közv...)

    VálaszTörlés
  6. Az előttem szólókhoz,írókhoz csatlakozom.Fel a fejjel "lesz ez még így sem":(
    @X:én is nézem-,de minek?
    Remek felszólalásaim vannak a TV-nek,ill. azon keresztül.

    VálaszTörlés