2012. február 22., szerda

Tatiosz

Nem tudom, ki hogy van vele, én nagyon szívesen olvasom régmúlt idők bölcs embereinek mondásait. (Kedvencem Marcus Aurelius) Részben, mert mindig (nem is értem miért ?) csodálkozom, hogy hát ezt már akkor ilyen világosan megfogalmazták és tudták – részben meg azért, mert eszembe jut, hogy emberek milliói élnek a Földön és nem csak e híres emberek nevét nem ismerik, de talán azon fogalmak mindegyikét sem, melyekről e sorokban szó esik…

Az alábbi cikket nem másolom be, de elolvasásra ajánlom. Itt a szerző életéről olvashat az, akit érdekel: http://www.kassakkiado.hu/index.php?route=information/information&information_id=7

„A bölcsesség ABC-je” című könyvét hoztam most ki a könyvtárból. Bemásolok ebből néhány nekem tetszőt. Akinek kedve, ideje engedi, böngészhet benne:




Amit meg akarsz tartani, engedd el. A Földön semmi sem lehet örök tulajdonod, még magad sem. Ami igazán a tiéd: az a pillanat és a pillanat emléke.

Ha évmilliókig tartana egy emberélt, akkor is inkább az foglalkoztatna bennünket, hogy hogyan hosszabbíthatnánk meg nem éppen rövidre szabott éltünket, mintsem az, hogyan élhetnénk boldogabban.

Akik nem hisznek álmaikban, nem hisznek önmagukban sem.

Nem vall bölcsességre, ha keresed bajt. De ha jön, menj elébe, hogy legyőzd.

Tartsd többre  azt, amit megadott a sors, annál, amit megtagadott.

A boldogság nem azt jelenti, hogy valamit megszerezzünk, hanem azt, hogy tudjuk, mire nincs szükségünk.

Sok mindenre ráfoghatjuk, hogy a Földön a véletlen uralkodik. Ez alól a bűnök kivételek.

A cselekedet tesz emberré, nem a szó.

Az az ember, aki híján van az erénynek, másokban sem veszi észre azt. Ha mégis, rögvest elirigyli tőlük.

Mennyit ér az az ember, aki kincseket rejteget a ládafiában, miközben a feje s a szíve üres ?

Minél jobban menekülünk valami elől, annál félelmetesebbnek tűnik, de ha közel engedjük magunkhoz, porszemmé zsugorodik.

A gazdagság nem arany, hanem jellem kérdése.

A hallgatást soha, a beszédet gyakran megbánjuk.

Amikor azt mondod „később”, a szíved mélyén a „semmikor”-ra gondoltál. A halogatás árt a léleknek, de használ a megfontolásnak.

Az élet és a szeretete csupán egyetlen időt ismer: a jelent. Az egyetlen érzékelhető és valóságos idő: a pillanat, amelyet élettel és szeretettel töltesz meg.

Tudd értékelni a jót és magad se akarj jobb lenni a jónál. A túlzásba vitt jóság bántó és sértő lehet.

Olykor bántóak vagyunk azzal, akit szeretünk, mint azzal, akit megvetünk. A közelség őszintévé teszi az embert, s az őszinteség sokszor kegyetlenség.

A legtöbbször nem azt látjuk, ami van, hanem azt, amit látni szeretnénk.

Amit az emberek látnak, vagy látni vélnek, az nem a dolgok lényege, csupán a körvonala.

Soha nem zárul be előtted egy ajtó úgy, hogy egy ablak ki ne nyílna.

A lelki gyöngeség ártalmasabb a testinél: miután tévútra terelte a lelket, megrontja a testet is.

Amikor a láng (=lelkesedés) kialszik, lelkünket ellepi a korom, s szívünket benövi a gyom.

Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik, amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét.

Aki képes megbocsátani, az istenek ajándékát osztja szét: haragot, dühöt, sértést nem őriz a szívében, így a sors nem sújtja nagy szenvedéssel.

A rossz szándék már gondolat formájában is lélekmérgező.

Az életet nem lehet elrontani, csupán a mindennapokat. Aki eltékozolja napjait, végül elrontja az egész életét.

Akit az istenek szeretnek, megtanítják nevetni.

Mindenkinek a legnagyobb gondja saját maga.

Tudjunk nemet mondani. Semmi sem olyan nagy az emberben, mint az őszinteség.

Aki a széllel szövetkezik tovafújja a szellő.

Nem minden szó mondható ki.: az egyik magunk miatt, a másik kíméletből.

A társasági élet a hiúság vására.

Poshadt vizű kút mellett üldögélve sosem találod meg a tiszta forrást.

A történelem mindenkor magával hozza  tanulságait, mégis mindig újratanuljuk a leckék.

Az emberek, ha minden vágyuk teljesülne, sosem volnának boldogok.

Életművészet
Elfogadni a boldog napokat,
és az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan,
de nem is késlekedni.

EZT Tatiosz mondta, nem Exupery:
Csalhatatlan lámpás a szív. Jól csak a szívével lát az ember, ami igazén szép, az a szemnek láthatatlan.

3 megjegyzés:

  1. Nekem is van kedvenc hasonló künyvemIgaz az "csak" francia mesterektól van.
    Gábor György:Gondolatok könyve.
    Alcíme:Az aforizma francia mesterei.
    MÁS.Korábban/talán tegnapelőtt/írtad,hogy Vámos Miklós:Kedves kollégák könyvét olvasok.Nekem a Jázuska hozta két kötetben.Nagyon élveztem olvasni.

    VálaszTörlés
  2. (Minden relatív )
    Én pl. - nem sokkal ezelőtt - olyasmit olvastam, hogy (valamilyen ) "aranydiplomás" ember (?) - eléggé kikelve kommentált egy témát, hogy (bizonyos) adatlapot nem tud kitölteni ! - bocs'
    Elképzelhetőnek tartom, hogy pl. a híres emberek nevét,vagy a fogalmakat ismeri,- (?) - aztán - valahogy - attól még nem hatalmasodik el rajta a "megnyugvás"- vagy tudom is én, mi. De ezzel én - megint - senkit nem akarnék ráébreszteni (?) arra, hogy : természetesen lehet a "múltért aggódni" - "visszasírni" vagy tudom is én - de attól még (legfeljebb) a mindennapi gondjaink /problémáink nem oldódnak meg.
    Na, ez még nekem is bonyolultnak érződik. Elnézést.

    VálaszTörlés
  3. Bonyolultra sikeredett valóban!De
    azért kiérződik a szándék.Lehet valaki ngyon bölcs,de nem tudja "
    pl.hogy kell feladni egy levelet a postán.Sánta példa,de példa.
    Ettől még azért bölcsülhet az ember a találó mondásoktól.

    VálaszTörlés