Április 17-én Zách Feliciánról, meg a gondolataimról

A múlt hét végén egyik nap nem volt kedvem a borús, hűs időben az orrom sem kidugni, hát keresgéltem a neten. Nagy ravasz ez a net, a végén már azt sem tudod, honnan indultál el, csak „megérkezel” valahová és csodálkozol.

Így aztán most nem tudom én sem  megmondani, hogy mi a csudát is kerestem eredetileg, de a wikiben (kedvencem!) rábukkantam az alábbi ismertetőre.  Tiszta véletlen, hogy a megtalálás  után,  néhány nap múlva (ápr.17 = ma) lett volna a főszereplő halálnak évfordulója. Így határoztam el, hogy ezen a napon én bizony megemlékezem erről a – dicsekvésre egyáltalán nem méltó – eseményről.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Z%C3%A1h_Felici%C3%A1n

 

 Kép a wikiből

Mivel meglehetősen jó képzelőerővel rendelkezem, majdhogynem komoly szívdobogást kaptam, elolvasva a sztorit. (Nem ismertem, bevallom…) De hogy hatszázvalahány évvel ezelőtt ilyen ősemberi, barbár viszonyok uralkodtak  - hát elgondolkodtató.

Igaz, gondoljunk csak  a jó öreg Henrikre…. A nyolcadikra, meg az ő hat feleségére…. És az már a Zách esethez képest 200 évvel később volt….

Aztán továbbá tornáztattam az agyamat és rájöttem, hogy talán mégse változott annyit a világ mindenhol, mint hinném. Mert mobiltelefon és űrszonda ide-meg oda, igenis vannak u.n. elmaradott országok, ahol majdnem a leírtakhoz hasonló brutalitással végeznek az emberek egymással.

Vagy akár ne is menjünk messzire, hiszen – nem tudom a magyar tv beszámol-e ilyesmikről, de bizony - itt a közelünkben, Németországban a mai napig történnek leírhatatlan szörnyűségek,  melyek az iszlám rabságából menekülni kívánó nő életét vagy mindörökre tönkreteszik, vagy akár el is veszik.

Hát kérem az ember  fura szerzet….(volt….van…lesz.) Ép ésszel néha képtelenség megérteni, mit, miért cselekszik.

 

Ez itten egy utólagos megjegyzés a témához – tekintve, hogy épp most láttam a tv egyik híradójában az  Anders-Brejvik tegnap indult peréről egy riportot. Nos, ebben az esetben  a Zách Feliciánnal szemben kiszabott büntetést is kevésnek érzeném. Egyszerűen rosszul vagyok, és a világ legálnokabb hazugságának tartom az „emberiességből” (vagy nem is tudom, igazán, milyen indokkal) eltörölt halálbüntetést. Ennek az ember-formájú szörnyetegnek legalább háromféle halált gondolnék én jogosnak, az első kettőbe csak kicsit haljon  bele és a harmadikkal tűnjön el a poklok fenekére – oda, ahonnan – szerintem – érkezett is.