2012. május 25., péntek

Hányszor nézel az égre ?


Egyszer volt, hol nem volt – volt az életemben olyan időszak, amikor érdekelni kezdtek a felhők.
Össze-vissza olvastam is róluk sok mindent, aztán persze ezek zömét el is felejtettem időközben. De pár dologra még emlékszem. Legelőször is persze megmaradt az a jó szokásom, hogy nem csak a földet bámulom, hanem igenis elég gyakran felnézek az égre, kifejezetten a felhők miatt. (Bizony megtörtént, hogy majdnem úgy jártam, mint az a bizonyos csillagász, aki folyton az eget vizslatva, egy gödörbe esett.)

Nem tudom, te hogy vagy vele ? Szoktál az égre nézni ? Vagy csak akkor, ha jégeső esik, vagy hiányolod a felhőket a tűző nap miatt ?
Életem boldog időszakában, a „gyükési paradicsomban”  miközben kiskutyáim „legeltek” én ültem egy fűszálat rágcsálva és csak úgy néztem ki a fejemből…Mivel ezt sokáig nem lehet csinálni, persze, hogy néztem a mászkáló bogarakat, a növények százféle változatát, meg hát a felhők bizarr alakját is – természetesen minden elképzelhetőt belefantáziálva.

Pár napja, a kis körutamon, ahogy megálltam fotózni, néztem én az égre is, de hát a felhők fényképezése aztán tényleg számomra az elérhetetlenség kategóriája. De megint csak eszembe jutottak, mormogtam is magamban, cirrus, stratus, cumulus, …..
Ha véletlenül érdekelne a felhők sokféle variációja  (el se hiszed hányféle változatuk, elnevezésük van !) akkor itt olvashatsz róluk:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Felh%C5%91

És ha már ennyire az égi dolgoknál tartok, pl. tudod-e mi a „halo-jelenség” ?

Annyira emlékszem az első ilyenre, amit észrevettem, kicsit ijesztő volt és érthetetlen. Minden pontosan most is a fejemben van, a vasútállomáson ácsorogtam valakire várva, ködös februári idő volt , „csak úgy” felnéztem az égre,  s megrökönyödve vettem észre, hogy amit ott látok, az nem az a Nap, amit ismerek. Valami fátyolos, tompán világító, hatalmas és elfolyó, izzó és mégis hideg valami. Lenyűgöző volt….
De aztán utána-kutattam, mi ez, miért van, és most már örülök, ha olyan szerencsés vagyok, hogy kifogok egyet-egyet, akár a Nap, akár a Hold esetében. Itt olvashatsz róla:

Nos, ennyi fecsegés után szeretném tanácsolni, ne  csak a lábad elé nézz !
Az ég izgalmasan gyönyörű !

Ez meg itt az égig érő fű : 


5 megjegyzés:

  1. Leginkább utazás közben szoktunk Anitámmal felhőjátékot játszani. Kinek, mi jut eszébe egy felhőformáról. Izgalmas játék és gyorsabban telik az utazással töltött idő.
    Szeretek az égre nézni csak úgy is... és azt vettem észre, hogy olyankor mindig nagyon nagyot kell sóhajtanom... talán érkezik onnan időnként némi segítség...
    Puszillak!

    VálaszTörlés
  2. Már megint tanultam, köszönöm! Az égig érő füved bevésődött Nálam...:-))

    VálaszTörlés
  3. Akik szeretik a felhőket nézegetni,esetleg itt is egy bizarr,nem evilági jelenség
    Amúgy az én napi (kezdeti) számítógépes sorrendem : bekapcsolás, majd az idokep.hu megnézése, az az elmúlt hónapokban (?) tele volt halo-jelenséges fotókkal. Gondolom utólag még meg lehet találni. (érdeklődőbbek)

    VálaszTörlés
  4. de hát a felhők fényképezése aztán tényleg számomra az elérhetetlenség kategóriája.

    Ezt nem értem... ugyanúgy kell- ha több cellás, zónás vagy pontos a fénymérőd beállítása, akkor csak középre kell csempészni a fehőt és csatt..:)
    Z.

    VálaszTörlés
  5. Z: fogalmam nincs, mit és hogyan csináltam. Feküdtem a fűben, kezemben a gép, fölöttem a felhő, kettőnk közt a fűszál...És katt...
    Néha nem baj a tudatlanság...

    VálaszTörlés