2012. május 12., szombat

Képek, emlékek...



A „Hetedhéthatár” nem véletlenül van a kedvenceim között. Be-benézek, sokszor szépet, máskor hasznosat találok benne.
Most  Uherkovich Ágoston kiállításról olvastam s mi sem természetesebb, mint hogy azonnal el is mentem megnézni. http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=18630

Kedvelem ezt a kis Váradi Antal utcai galériát – (nekem) szerencse, hogy  nincs túl nagy forgalma – már sokszor mondtam, én szeretek a  képekkel négyszemközt, „édes-kettesben” lenni. Sokkal közelebb tudok kerülni hozzájuk, ha nincsenek a közelben egyéb zavaró lények…
Most is szerencsém volt -  nyugodtan végignézhettem a kedves akvarelleket, rajzokat.  Szívesen nézem az ilyesféle  tájképeket is – melyek aprólékos pontossággal igyekeznek visszaadni egy fa formáját, a folyóvíz csillanását, egy utca hangulatát. Már-már fényképszerűek.

Persze nem én lennék, ha képnézegetés közben nem idéződött volna fel bennem annak az embernek az arca, aki ennek a festőnek a fia volt, s akit én jól ismertem, tiszteltem, szerettem.
(Megint csak azt mondom: az én életem lassan már tényleg történelmi múlt….) 
Dr. Uherkovich Gábort,  ha máskor nem, de minden évben a botanikus kertben megrendezett virágkiállításon szoktam emlegetni. (Most is fogom, május  19-20-án lesz az idei kiállítás, akit érdekelnek a szép virágok, érdemes elmenni !!!  http://www.bama.hu/programajanlo/program/egyeb/29796 )  
Pécs városa ezt a szépséges helyet ugyanis neki köszönheti.
Hihetetlen, hogy már tíz éve nincs közöttünk…..
A MTESZ-ben ugyanazon egyesületnek voltunk tagjai, részben innen is az ismeretség. Sokszor járt bent nálam a könyvtárban, s volt, hogy én vittem haza neki a munkájához szükséges anyagot. 
Bocsánat ezért a kis kitérőért, de valamiképp a tegnapi délutánomhoz tartozott ez a visszaemlékezés is. Sose fogom elfelejteni, egy alkalommal – szintén valami könyvet vittem fel neki – ült az íróasztala mögött, és előtte állt egy kis cserép különleges, szép virág.  Egyszer csak odanyúlt a gyenge-zsenge kis levélhez, szemüvege fölött rám nézett és azt kérdezte:  „Hát nem csodálatos egy teremtmény ?”  Én ezt a képet fogom róla megőrizni mindörökké….

Az édesapja képei alapján,  valószínű volt hol megszeretnie a természetet.  
Ha van egy szabad fél órád és bent jársz a belvárosban, keresd fel ezt a galériát – jóleső csenddel a szívedben fogsz kijönni belőle.

(Már utálom mentegetni magam a fényképek minősége miatt – de nem mindig csak én, meg a gép a hibás. A fényviszonyok is megkeserítik az életemet. Sajnos nem tudok több képet mutatni…)









3 megjegyzés:

  1. Feltételezem, a fia lehet Dr.Uherkovich Ákos, szintén megtalálható az általad is írt linkben (Ki-kicsoda Pécsett) - róla esetleg ezt itt Endemica Hungarica:Bennszülött értékeink ( A mecseki őszitegzest ő azonosította, stb.)
    A filmet nem láttam, (Húsvétkor ?) - lehet, hogy meg lehet(ne) találni a neten.

    VálaszTörlés
  2. A meghívó
    (Bár van képgaléria is ?- pontosítandó )

    VálaszTörlés
  3. Igen, a fiát
    Ákost is ismerem és a Gábor bácsi felesége, a Klári néni a Janusban tanított.

    VálaszTörlés