2012 forró nyarán

Nem ellenőriztem vissza pontosan, hogy hány hete nem esett a Mecsek fölött egyetlen csepp eső sem. Közelítjük a második hónapot. A karsztos-köves hegytetőn, ahol kevés a föld alig tartalmaz vizet, szerencsétlen növények olyan katasztrofális állapotban vannak, hogy én ilyent az elmúlt majd 70 évem alatt még nem láttam.

Tegnap estefelé – kínunkban -  a városból való menekülés egyetlen jónak ígérkező útját választva, felmentünk a Dömörkapuhoz.  Pontosabban először elsétáltunk a Flóra pihenőhöz. 

Amit én azon a rövid, alig 100 m-es szakaszon láttam, az egyenesen sírni-valóan kétségbeejtő. Sosem láttam még ilyent, hogy a fákon a ZÖLD levél csörgősre van száradva, egy része  zölden már a földön hever. Még arra sem volt ideje, hogy klorofillját elveszítse és megsárguljon, egyszerűen mert nem jutott vízhez, elszáradt a levél. Nem egy és nem két fa, az egész erdő !! Som szinte egy szem sincs az ágakon, a szeder összeaszott magcsomó, a csipkebogyó gyér és beteges….

Persze azonnal az jutott eszembe, mit tehetnek, miképp védekezhetnek most a szerencsétlen állatok ? Hát őz, róka, nyúl, mókus, madarak, rágcsálók azért élnek ebben a város-széli parkerőben is. Hová mennek inni ? Nem tudom. El nem tudom képzelni, miképp oldják meg, mert még csak nedvdús leveleket/füvet sem tudnak enni. 

Lehet, hogy csak én vagyok ügyetlen, de nem találtam a neten sehol olyasmit, hogy az ember, a városi ember, miként tudna ezeknek az állatoknak segíteni. Igaz, keringett egy E-mail, hogy itassuk a madarakat, van nálam is kitéve víz állandóan, de mit ér vele a dömörkapui őzike ?   

Van-e (nem hiszem) a hegyen lakó gazdagékban annyi emberség, hogy pompás palotáik közelébe egy-egy vödörnyi, tálnyi vizet kitegyenek ?

Az állatvédők tevékenysége miért merül ki abban, hogy beszélnek/írnak az állatokat gyötrő forróságról, de nem hallottam, hogy tervezett volna akár csak egyetlen szervezet is olyan túrát, hogy a szentkenyér megvágása helyett menjünk már fel a hegyre Isten állatait itatni !

(Előre is bocsánat, ha mégis volt ilyen, de én valahogy a neten ennek semmi nyomát nem leltem….)

Nem tudom én se, igazán, hogy miképp tudnék segíteni… Most menjek fel egy vödörre vízzel ? Hát a vödröt ellopják, sőt, meggyőződésem, hogy igenis vannak, akik örömüket lelik/lelnék benne, hogy egyszerűen csak kiborogatják belőle a vizet. Hiszen  efféle rombolókkal, rongálókkal van tele a város, ezektől olyan hánynivalóan undorítóak a buszok, ezek tépik ki a menetrendeket és firkálják össze átkozott filctollaikkal a táblákat, ezek graffitizik be a falakt és gyújtják fel a kukákat.

A világvége kérésen kívül, nincs ötletem, hogy mit lehetne tenni.

De hogy ne ilyen keserű gondolattal fejezzem be ma, (hanem még keserűbbel… ?) ide biggyesztek még három képet. Az első 1936-ban, a második 1959-ben, a harmadik tegnap készült. Aki ismerős a Dömörkapuban (ma Hotel Mediterrán – ahol nyári kánikulában nem kapható fagylalt és amikor egy limonádét kértem, a pincér úgy nézett rám mint valami marslakóra és közölte, hogy az sincs…. – na szóval itt)  készültek a fényképek. Próbáltam ugyanabból a szögből fotózni az épületet, ami persze lehetetlenség, de azért talán valamennyit be lehet azonosítani.

Számomra a középső kép a legismerősebb.  Sokat jártunk ide szüleimmel, nagyszüleimmel  gyerekkoromban. De szép is volt....

Megtaláltam azt a pici présházat is, ahol annakidején többször megfordultunk. Valenta Tóni bácsi volt a tulajdonos, meglehet, ő is építette. Nem is értem, miféle varázslat folytán maradhatott ez meg az emeletes szállodaépületek mellett ilyen sokáig ?

Most  árulják.

Ha lenne pénzem…………

Ilyen volt naplemente után a Makárhegy a Francia emlékműtől: