2012. augusztus 13., hétfő

A macska széke


Drága Apánk – nyugodjék békében – egyszer elhatározta, hogy kávéscsészéket fog gyűjteni. Halála után voltunk is bajban, amikor szétosztottuk az örökségünket. Akkor határoztam el, hogy én aztán efféle gyűjteményt nem hagyok az utódaimra.
Ám valami megmagyarázhatatlan okból mégis szívesen iszom a reggeli (kicsit tejes) kávémat minden nap más csészéből… (Mondjuk nem 365 napon más és másból, de most már csak egy hiányzik, hogy a hét minden napjára másik csésze jusson.) Csészéim között van ajándékba kapott, megörökölt és vásárban vett. Most szereztem meg a hatodikat….


Vasárnap délelőtt  lementem kicsit körülnézni a vásárba, több, mint egy éve nem voltam a zsibin. Volt egy elképzelésem is, hogy kellene valami „izé” – amire a macskakosarat rá tudom tenni és még mellé odafér a macska is. Valójában nagyon szeretnék egy olyan szőrös-dobozos macskapalotát, amiben több „odú” is van – de hát az megfizethetetlen. Így hát  egyszerűbb és olcsóbb megoldásokkal helyettesítem a luxusmacskák lakát. Van két bélelt dobozunk és egy elegáns macskakosarunk. Ez utóbbinak kellett volna most valami jó kis hely.

Meglepődtem – habár olvastam az újságban – hogy az egész vásártér a feje tetejére lett állítva, a régiségpiacot, a virágokat, és majdnem mindent máshová raktak. Voltam is először bajban, hogy mit hol kell keresnem. De azért aztán nagy nehezen megtaláltam mindent. Most nem volt nagy kedvem a fotózáshoz, csak pár kép készült. Nagyon idegesítő volt a sok román ordibáló árus, olyan hihetetlenül erőszakosak, hogy innen hamar eljöttem. Nem vettem színtiszta gyapjú bugyikát - 4 db-ot egy ezresért….

 Ki veszi ezt meg ?
 Emellett azért már innék egy kávét...
 10 mozsár...Ki tör ma valamit is mozsárral ?
 Nem mind arany, ami fénylik....

 Szegénykéim....


A képen látható macinál kissé elbizonytalanodtam, mert bár egyáltalán nem volt szándékomban macit venni, de olyan sajnálatra-méltóan magányosan feküdt ott, hogy azonnal magammal szerettem volna vinni, megölelgetni, megvigasztalni. A kis kacsánál is bizonytalankodtam – de aztán megerősítettem a szívemet és mentem tovább…

Pár fotó után aztán rátaláltam arra darabra, ami – szerintem – rám várt… Jól el volt dugva, mindenféle rá volt pakolva, de sasszemem felfedezte. Kis alkudozás után 1500-ért végül is az enyém lett. Ez valójában egy régi fotelhez tartozó lábtartó, a párnázott része műbőr huzatos (=tisztítható!!)  és pompásan elfér rajta a kosár + a macsek is.
Így hát eredményes volt a vásár-járásom s megelégedve cipeltem haza, majd készítettem el  lakásomnak  (? ? egy csodát !! – a macskák lakásának!)  új darabját. 




5 megjegyzés:

  1. A maci nagyon kedves!Én is szerettem volna megvenni!
    Viszont ma egy konténerből kikukáztam egy házikót,ami kis átalakítással mézes-kalácsházikónak is megfelel.
    Megfestem.
    Vasorrú,Jancsi stb..
    Nagy,1 méter.
    kisbela

    VálaszTörlés
  2. Na, majd ha elkészül a vurstli (!) is, esetleg vidámabb lesz a hangulatod ! (Addig meg ott van Trebbin Ágost 2 legutóbbi írása a hetedhéthatár hu-ban ! )
    Kár,hogy nem fotóztál le egy térképet ! - mert valamelyik online újságban (régebben) láttam ! (Persze,lehet,hogy az még egy régi térkép lehetett ? )
    [Vajon mindegyik csésze vagy bögre bírja a mikrót ? ]

    VálaszTörlés
  3. a bögrék általában igen, csak a mikrók nem bírnak minden bögrét.
    Amiknek fémes az anyaga, zománca vagy festéke, azok tönkre teszik a mikrót.

    A medvét kötelező lett volna hazavinni!! a macska is örült volna neki.
    Z.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon csinos és praktikus darabot vettél! Ezt a macit hogy tudtad nem elhozni??? Fekete pont!:(
    Képzeld, ilyen parkettánk volt az, ami teljesen elázott, felpattogott... Aranyemberem még mindig bízik magában, hogy egyenként lecsiszolja a ragasztót mindegyikről és visszateszi. Ez most nálam váló ok lenne, mert nem szeretném a karácsonyt is így tölteni! Marad a pattintós.

    VálaszTörlés
  5. Z és Ildi: komolyan mondom nektek - amikor feltettem a fotót, és újra megláttam, akkor már igazán sajnáltam, hogy otthagytam szegény macit.
    Hát bizony erre mondják, késő bánat....
    Ildi: a parkettámat semmi kincsért nem adnám én se. Ismerem a modernebb változatot is, mert a másik szobámban az van - hát ég és föld...

    VálaszTörlés