Néha gondolok rá, meg kellene kérdezni embereket, hogy mi
jut eszükbe, egyáltalán meghallják-e, ha egy nagy motoros (és nem
szuperszónikus) repülőgép húz el többezer méter magasan a házuk fölött ?
Gyanítom, hogy a legtöbben meg se hallják, sőt különbséget sem tudnak tenni a
gépek hangja között, vagy ha mégis,
semmi jelentőséget nem tulajdonítanak neki.
1945 áprilisában születtem, nem éltem meg bombázást – habár
édesjóanyám hasában reszketve, néhány
„izgalmas” élményben azért volt részem. De nem hinném, hogy ott
hallottam a gépzúgást, hanem inkább édesapám meséiből maradtak meg első emlékeim. Valahol a blogban
egyszer már megírtam a gépágyús tüzérek indulóját, s nem csak ezt énekelte,
hanem – nem tudnám megmondani miért –
igen sokszor mesélt(ek) a háború(k) borzalmairól nekünk.
Nagyon korán kezdtem el
ilyen témájú könyveket olvasni, főleg
koncentrációs táborokról és a zsidók mártíriumáról szólókat. És
később aztán láttam filmeket is, rengeteg dokumentumfilmet, mert a kitalált
történetek nem nagyon érdekeltek. Nem vagyok képes azt a pillanatot
meghatározni - de talán mégiscsak Apám lehetett, aki felhívta a figyelmemet, hogy
milyen, amikor a magasban egy nagy motoros gép száll. Valószínűleg ő (ki más?)
lehetett, aki azt mondta, hogy hasonló
volt a bombázók hangja, amikor kötelékben repültek támadásra… Ő, csakis ő
mesélt nekem arról, miképp lőttek célba (emberekre) az alacsonyabbra ereszkedő
vadászrepülők, a stukák, legnagyobb sikerrel persze a nyílt országúton álló
konvojra, vagy a sínen veszteglő vonatra.(http://hu.wikipedia.org/wiki/Ju_87
) Egy biztos, örök életemben meglehetősen jó fantáziával rendelkeztem, én kisgyerek
koromban is félelemtől összeszorult, dobogó szívvel „láttam” ezeket a mesebeli
képeket.
Tény, hogy bizonyos
motoros gépeknek igen jellegzetes hangjuk van ma is. Nem fordult még
elő, hogy ha meghallottam a hangját egynek, ne azonnal ezek a háborús dolgok
jutottak volna eszembe. A lebombázott házak,
a lángoszlopok, a kézzel fogható félelem, a borzalom.
És lehet nappal, vagy mint most, éjszaka, azonnal éber
leszek, fülelni kezdek, honnan jön, merre halad, átrepül-e fölöttem, vagy
kikerül ?
És ha eltűnt a zaj a légben/éjben – csak akkor tudok
megnyugodni.
Hát igen, hiába születtem békében, belém-kódolódott a félelem
a háborútól mindörökre.
Azt mondják, hogy állítólag a magzati korban átélt borzalmak nyomot hagynak az emberben.
VálaszTörlésA mamám halványan emlékszik a Stukákra.Szerinte nem is a bombázás volt a legrosszabb,inkább a gépekre szerelt sziréna hangja,amit kizárólag megfélemlítés céljából alkalmaztak.
VálaszTörlésKicsit vidámabb.
Egy brácsás ismerősöm mondta,hogy amikor áldott állapotban volt és próbáltak,ha valami nem tetszett a gyereknek össze-vissza rúgkapált.
kisbela
Volt régebben egy időszakom, amikor "foglalkoztam" pl. városok bombázásával. (is)-talán csak azért,hogy "utánajárjak" annak, hogy a pécsi és szegedi rokonságom tagjai jól emlékeznek-e? (pl.dátumokra) - stb. Most nem nagyon van időm linkeket beírogatni, de általában ezt böngésztem régebben Magyaország bombázása Abban kb. 1944.06.27-nél említődik Pécs.
VálaszTörlésMáshol olvastam, hogy kb. a mai Mecsekalja-Cserkút "állomás" területére dobtak pár bombát. (stb.) Más : viszont ha bombázást nem is, de az átvonuló repülőgépek (kötelékek- stb.) hangját magzati korodban "hallhattad." (Írtam régebben, hogy 1976-ban jutottunk hozzá egy olyan hanglemezhez (bakelit) melyen pl. egy várandós anya szívdobbanás hangja volt hallható, ill. valamilyen komolyzene. (Bár nem sokat alkalmaztuk, engem nem nyugtatott meg...) viszont,állítólag a magzatra ( a gyerekünkre) hatással volt. (?)
Rosszul írtam be a linket
VálaszTörlésBombázásokról
Egy érdekesség : kényszerleszállás következtében 1945.áprilisában meghalt egy Liberátor nehézbombázó (USA) pilótája.(Trebbin Ágost írása a Pécsi színek és hangulatok c.könyvben)22 éves volt,Pécset temették el.(anno) - gondolom mára már "elvitték" a pécsi temetőből. (Thomas McDonald hadnagy)