2012. szeptember 13., csütörtök

A játék



Ezt a verset szerintem (remélem!) 10-ből 9-en ismerik. (?)
Én nagyon szeretem Kosztolányit – van, hogy csak úgy „megkívánom” és leveszem verseskötetét egy-két vers el/újraolvasása erejéig.
Mivel ami holnap és holnapután itt  a blogban következni fog, az engem már hetek óta erre a versre emlékeztetett (Játszom ennen-életemmel - játszom játszó önmagammal) – gondoltam, hogy előzetesnek bemásolom ide ezt a verset, hátha más is elolvassa (újra) szívesen.
Amúgy ennek kapcsán el is gondolkodtam, hogy ebben a mai rohanó világban az embereknek – úgy általánosságban – van-e idejük, vágyuk, kényszerük, lehetőségük  játszani valami ilyesféle módon ? Kellene, hogy legyen, hiszen ez nem kerül pénzbe, csak fantázia kérdése és a világot egy hatalmas játszótérré alakíthatná bárki és a játékba feledkezve talán szebbé tehetné napjait. Végülis talán  a blogírás is ilyesféle játék….


Kosztolányi Dezső: A játék     

A játék. Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyürű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap - óriás aranypénz -
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek,
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.



(Az őszirózsa csak azért került ide, amiért tegnap a torta. Magamnak, magamtól. Hogy hol találtam a képet, sajna már nem tudom.) 


2 megjegyzés:

  1. Kedvemre való ez a vers, még az óvodásoknak is szívesen mondtam... Bizony a belső öröm amit a vers üzenete okoz, azt a gyermekek valahogy átélik még ha nem is értik a mélyebb értelmét...Várom a folytatást:-)))

    VálaszTörlés
  2. Hogy játszanak-e manapság az emberek?Naná hogy játszanak. Csak nem ilyen módon, és nem ezt. Játszanak bizony. Minden formában a lehető legnegatívabb módon.De mi csak maradjunk Kosztolányinál, és a saját értékrendünknél és morálunknál:-))))

    VálaszTörlés