2012. szeptember 27., csütörtök

Az én paprikalekvárom



Látom, hogy a neten rengeteg variáció jön elő erre a névre – nem fogom keresgélni, hogy fent van-e az a legegyszerűbb forma, ahogy én csinálom már ezer éve.
Ilyenkor szeptemberben jelenik meg többnyire a piacon a vastag húsú, kézbefogni-jó, ízletes paradicsompaprika. Ezt kell kicsumázni-magozni, ledarálni és darálás után 1 kg-ra 20 dk. sót keverve üvegekbe tenni. Ennyi az egész, semmim kunsztot nem igényel. Rá a tető és már mehet is a kamrába. Én leginkább vajas/zsíros kenyérre  kenve szeretem, de nem ront a gulyás, ill. a pörkölt ízén sem.
Gondolom nem kell hangsúlyoznom, hogy a són kívül semmiféle tartósító nem kell hozzá, ennek még a tetejére, a celofánra  sem teszek Na.benzoátot.








Mivel a még ép paprikát elfelejtettem lefotózni, a legfelső csatolt kép innen: http://relaxotour.blogspot.hu/2011/10/sult-paprika-ecetes-leben.html

4 megjegyzés:

  1. Nagyon szeretem én is ezt a fajta paprikát, bár jó régen csináltam. Szét is nézek akad-e még üres üvegem. Nekem is pont ilyen ezeréves darálom van, de jó masszív legalább!:-)

    VálaszTörlés
  2. Tipp: akik első alkalommal darálnának (bármit is ) ..én pl. mindig egy képeslapot szoktam "a daráló leszorítója" (?) alá hajtani az asztallap vagy bútorzat szélére.
    OK !- nekünk is épp' 40 éves lesz a darálónk ( 2013-ban) ... bár azt nem tartom számon, hogy mennyiszer elvittem már "élezésre" (?) - ( együtt a "kést" és a "tárcsát" is.

    VálaszTörlés
  3. Erre a darálóra emlékszem,több féle feje volt.A kést nagyapám élezte,egyszer én is megpróbáltam,de nagyon elrontottam,akkor megkergetett,de szerencsére körbe járható(futható)volt a lakás és én voltam a gyorsabb.1970 körül.
    kisbela

    VálaszTörlés
  4. Amikor kifulladva leült egy fotelbe,odamentem hozzá és átölelt.
    kisbela

    VálaszTörlés