2012. szeptember 14., péntek

Egy (majdnem) elfelejtett pécsi festő

Olyan szomorúnak tartom, amikor egy-egy ember úgy eltűnik a „semmibe” mintha nem is lett volna közöttünk. Pedig az emlékükön kívül sokan hagynak „nyomot” maguk után. Verset, prózát – ami ugyan bizonyára nem  Petőfivel, vagy  Arannyal vetekszik, de 100 visszahagyottból lehet egy-kettő, ami talán megőrzésre érdemes lenne. Vagy megmaradnak képek (festmények) és csak azért nem ismeri őket senki, mert alkotójuk valahogy nem csöppent bele abba a világba, amiben a hírnevet osztogatják. És ez messze nem azt jelenti, hogy tehetségtelen…
A véletlen sodor engemet össze Rácz Jenővel. A neten csak annyit olvastam róla, hogy a múltszázadban élt pécsi festő néhány képét a Caflisch cukrászdában fogják kiállítani. Bevallom  arra már nem kerestem rá, hogy megvolt-e ténylegesen ez a kiállítás. Amikor ugyanis Rácz Jenő néhány képét megláttam, azonnal „beleszerettem” és azonnal tudtam, én ebből bloganyagot fogok csinálni.

Pontosan úgy és azért, amiért azzal a bizonyos Gebauer festménnyel tettem. (aki rendszeresen olvas, tudja, miről beszélek) és épp emiatt van készülőben egy harmadik, hasonló anyagom is. Rácz Jenő  képei között több olyant találtam, melynek helyszínét azonnal felismertem,  tudtam már az első percben, hogy hol állhatott kis festőtáblájával…. Hiszen ebben a városban élek 68 éve. Egy baj van csak, hogy a környezet az elmúlt  60-80 év alatt olymértékben  megváltozott, hogy igencsak öreg, jó szemű és városát jól ismerő pécsinek kell lenni a nézőnek ahhoz, hogy felismerje, pontosan hol is készült a kép.

Tettem egy kísérletet. Az alábbiakban bemutatok néhány képet, melynek helyszínét felismertem és most fel  is kerestem. Őszintén bevallom, meglehetősen fárasztó munka volt, és van egy olyan érzésem, hogy 100 %-osan csak az én szemem látja azt, amit a festő látott a kép készítésekor – hiszen az eltelt évtizedek fái benőtték, gazdagjai beépítették a Mecsek szép, levegős oldalát. Hogy mennyire más ma már  minden, azt a frissen készült fotóim igazolják. Végtelenül sajnálom, hogy egyes helyszíneket azért nem  tudtam lefotózni, mert ma már a mellette/előtte/körülötte álló épületek és a megnőtt fák teljesen eltakarják.
Szívesen beszélgetnék arról, hogy más is látja-e azt a helyszínt az én képemben, ami a festményen látható…Van egy olyan érzésem, hogy sokan érzik közületek azt: „ha akarom hiszem, ha akarom, nem”…. Pedig elhihetitek, meglehetősen jól ismerem a városomat, titkos kis zugait, szépséges helyszíneit. 99,9 %-ig biztos vagyok, hogy jól választottam ki a helyszínt – azaz a kép megfestésének és a fénykép készítésének helyszínét.
A nem pécsiek számára ez az egész téma bizonyára nem túlzottan érdekes. Talán  olvassatok akkor ma mást….

Az életrajzot és a képeket a JPM által 2012-ben kiadott „Rácz Jenő festőművész” című munkából vettem.

Először ismerkedjetek meg Rácz Jenő életével:
(Siklós, 1892. november 10 – Pécs, 1986. augusztus 25.)

Siklósi elemi és polgári iskolai tanulmányok után a Bajai Tanítóképző Intézetet végezte el. Jelentkezni akart Budapestre, a Képzőművészeti Főiskolára, de 1914-ben behívták katonának, s hadnagyként a pécsi 19-es honvéd gyalogezreddel a frontra vezényelték. Súlyosan megsebesült a déli fronton (egy srapnel leszakította a lábszárizmait).

Gyógyulása után a Vecsésen működő tiszti kiképzőiskolában teljesített szolgálatot kiképzőtisztként, ugyanakkor készültségparancsnok volt a közelben lévő gödöllői királyi kastélyban. (1918-ban a kastélyba betörni akaró forradalmi tömegtől nagy nyugalommal akciójuk írásos engedélyét kérte. A meglepett forradalmárok – engedély hiányában – rendben hazaballagtak. Ugyanakkor „festőművészként” megbízták a királyi család címeres autójának átfestésével, hogy így biztonsággal menekíthessék ki a király gyermekeit és nevelőnőiket a kastélyból.)
Szabadnapjai és kimenői alkalmával kapcsolatot tartott a Gödöllőn élő művészekkel, valamint pártfogói révén – barátja Déry Béla festőművész, a Nemzeti Szalon igazgatója bíztatására – részt vehetett a Képzőművészeti Főiskola stúdiumain. Ekkoriban többször szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain.

Az első világháború után a pécsi Belvárosi Elemi Fiú- és Leányiskolában, majd igazgatóként a Felső-vámház Utcai Elemi Népiskolában tanított. Közben katonai rangfokozata és háborús kitüntetései alapján „vitézi” címet, s a címmel együtt járó kis földet kapott mezőgazdasági hasznosításra az Ormánságban. Számos karitatív társadalmi munkát vállalt.

1924. december 19-én Koszorús Károllyal közösen rendezett kiállításon mutatta be festményeit a pécsi Nőegyletben. Tagja volt az 1926-ban Sopronban Királydíjat nyert Pécsi Dalárdának. Alapító tagja volt az 1926-ban alakult Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának, melyben vezetőségi tisztséget viselt, s az 1920-as, 1930-as években rendszeresen részt vett a szervezet csoportos kiállításain.

Festői életművének jelentős része – sok más munkája és megbízatása mellett, szabad délutánokon és iskolai nyári szünetekben – ebben az időszakban jött létre. 1932-ben megkapta az 1931-ben alapított „Pécs szabad királyi város képzőművészeti díját”, Kilátás a Daindolokra című festményéért.
A második világháború után nyugdíjasként helyettesítő tanári megbízásokat vállalva, s különböző alkalmi fizikai munkákból élt. Ekkoriban már egyre ritkábban festett. 1983-ban kis kamara-kiállítást rendeztek műveiből a pécsi Pedagógusok Szakszervezetének Székházában. (H.J.: „Elmaradt beszélgetés egy elfelejtett festővel” Dunántúli Napló, 1983.)



És akkor íme a szívemnek kedves képek: 
 


 Ezt gondolom nem kell bemutatnom, a minaret udvar felőli oldala a Kórház téren.











A Bálicsi út és a Magaslati (Angster J.) út kereszteződése












Magyarürög látképe












Kilátás a Daindolokra












Tél a Jakab-hegy alatt










 

Pécsi részlet 1930
Hát ez kérem a Vince utca ! Még víz is folyik benne és felette láthatók a Tettye fehér havas sziklái.
















Ház a Tettyén
Nos, ebben nagyon bizonytalan vagyok. Mindössze 2 olyan erkélyes ház van, ami szóba jöhet, talán mégis erre hasonlít inkább a kép...












Téli késődélután Pécs, Puturluk
A kép közepén látható házsort az új útkereszteződés építésekor elbontották.
Itt egy, a hely nevét magyarázó tábla:












Tél a Frühweisztetőn
Hát ez fájt a legjobban. Az utca, ahol születtem... és nem látszik...Ez így már tényleg csak az én emlékezetemben él. Talán a völgy felső végén, a sárgán haldokló fenyők jelentik a bizonyítékot....

A következő képek mindegyikéhez + 2 újat csatolok, és meg is magyarázom miért.





 










Felsőhavi utcai házak télen
A bal oldalin jobban látszik talán a kőkerítés, a jobb oldalin pedig dokumentumként az a villanyoszlop, ami már a kép megfestésekor is (bár magányosan, de) ott állt.

 










Hóolvadás az Irma utcában
Ez az az út, mely a Tettyéről részben a sziklák fölé (balra, korláttal) részben a Dömörkapuhoz (jobbra) vezet fel. A bokrok annyira benőtték, hogy nem tudtam másképp képet készíteni.











Ennek a képnek (állítólag) az a címe, hogy "Kilátás a Havihegyről 1930 körül."
Nos kérem ez NEM igaz !
Máris dokumentálom. Tisztára véletlen, hogy a gépemen volt egy régi fotó, abból az időből, amikor az Üdülőszállóhoz vezető műút épült. A bal oldali nagy kanyar fölé került később a Makrisz Agamemnon szobor - pillanatnyilag nem tudom, mi az aktuális címe. Felszabadulási emlékmű volt hajdanán. Az út innen egy kanyarral tovább vezet, fel az üdülőszállóig. Ez az én fotómon már nem látszik, hiszen megnőttek a fák. Dokumentumnak viszont ott a háttérben a Jakab hegy vonulata.

Az alábbi kép pedig  valóban kilátás a Havihegyről. Igencsak hasonlít, de itt EGY út van - már aki látja/tudja persze, csak annak, és hiányzik a háttérből a jó öreg Jakab.



Remélem, kellemesen szórakozott az, akinek volt türelme idáig eljutni az olvasással, és a képek nézegetésével....

A képekre kattintva azokat nagyobb méretben láthatod !



7 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekes és tanulságos volt. Én is szeretem a régi képeket, vagy festményeket ugyanabból a szemszögből fényképezni. Múlkoriban a József Attila lakótelep parkjában láttam egy festőt festeni az állványán. Gondoltam megnézem, hogy a képen hogy adja vissza hely hangulatát. Aztán amikor a festő mögé értem, láttam hogy havas vidéki tájat fest parasztházakkal.Annak a képenek a készítési helyét aztán kereshettük volna, ah csak a képet látjuk :-)

    VálaszTörlés
  2. "Szárnyas Niké"... a szobor. Más: (anno) a Nádor kávéház falán is voltak pécsi képek ? - nem tudom, azok között volt-e tőle ?- ill.hogy hol is lehetnek azok a képek ? (de az más történet.)

    VálaszTörlés
  3. @x: most, hogy mondod, tényleg én is emlékszem. Talán akvarellek, vagy rézkarcok ? nem is tudom, olyan kisebb méretű képekre emlékszem, több is volt belőlük. Ne aggódj, bizonyára "jó helyen" vannak....

    Múltmentő: Hát, érdekes esetet meséltél - csak azt nem értem, hogy akkor miért kellett neki az utcára kimenni ? Ilyen "álom-képet" a lakásában is festhetett volna...

    VálaszTörlés
  4. Érdekes volt, nagyon izgat engem is milyenek voltak Pécs környékének tájai múltban. A Mecsek és a sík erdők rétek, még a szétterjedt város nélkül. Jó lenne csak egy napra egy fényképezőgéppel visszavarázsolódni 200 évvel ezelőttre.

    VálaszTörlés
  5. Re : Erdőkóstoló (ha facebookoznál...) akkor írjad be, hogy Pécs Története -és ha nem is tájak...de a régi épületek (!) ott vannak ! Több száz régi,-ritkán látott fotó. stb. Ajánlom másoknak is.

    VálaszTörlés
  6. Megint nagyon értékes kutató munkádat osztottad meg velünk! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  7. Örülök, hogy megtaláltam ezt az oldalt. Ezek a dédapám képei :)

    VálaszTörlés