2012. szeptember 9., vasárnap

Mára vers



Paul Verlaine: Csak menj tovább


Csak menj tovább és ne emészd magad!
Az út jó, s egy a dolgod: hogy haladj
s vidd az egyetlen kincset, ami drága,
s puszta fegyvered a hadakozásra:
a lelki szegénységet s Istened.

És főként föl ne add szived reményét.
Mit számit egy kis szenvedés s sötétség?
Utad jó, s végén a halál fogad.
Igen, főként a reményt föl ne add,
hogy holtod öröm-ágyat vet neked.

Tedd jóvá magad, ahogy csak tudod.
Az élet rút, de mégis a hugod.
Menj fölfelé, egyszerűn, sőt dalolj hát,
s távol legyen tőled az az okosság,
mely sunyin megkisérti hitedet.

Menj, gyermek-egyszerűn, és megalázva
magad, mint bűnös, ki a bűnt utálja,
dalolj, sőt légy víg, nehogy utadon
álomba merítsen az unalom,
mit az ellenség küldhet ellened.

Nevess a vén Csábítón s vén Cselén,
mert a Béke vár a hegy tetején
harsonás, diadalmi ragyogásban.
Fuss a fehér-fekete éjszakában.
Már kiterjeszti a fejed felett
győztes szárnyát az Őrangyal vidáman.


2 megjegyzés:

  1. lehet,hogy többen majd "nem értik" (?) miért ajánlom ezt ? Google keresőbe írva : Az undor hatalma c. cikk a Népszabadságból.
    Mellesleg mára "kiszálltam" - OFF - holott tán' (sokaknak) még el sem kezdődött a mai nap ?
    Jókat nektek !

    VálaszTörlés
  2. Ha most a gimis padokban ülnék, biztos imádnám elemezni ezt a verset.(én szerettem verset elemezni)Biztos 5-ös dolgozatot írnék belőle, de igazán nem érteném meg a lényegét.Azt csak bizonyos évek elérése után képes az ember.Köszönöm hogy közzétetted ezt a verset.Nem ismertem.

    VálaszTörlés