Az én mai évfordulóm

Ma 23 éve váltunk el egymástól – 13 boldog év után.

Nadányi Zoltán: Kiskutyám halála

Kiskutyám, hogy vergődtél az ólban,

már bomlottan félig. De ha szóltam,

megismertél. És vártad és kérted,

hogy segítsek. Nem tettem meg érted.

És reggelre a halál megváltott

és rámhagytál egy bús tanulságot:

annak szabad csak nagyon szeretni,

aki ölni is tud és temetni.

Kapuban már nem várnak, vigyáznak.

Üdvözlete jött elém a háznak,

ha te jöttél. Lelke és hűsége

és szerelme. Most már vége, vége.

Gyanakodva fordulok be, fázva

a közömbös, néma, hűtlen házba.

És az ajtót lassabban teszem be.

Ha bejönnél, az jutott eszembe.

Kiskutyám, hogy sajnáltalak, látod,

hogy oly lentről nézed a világot.

De azóta te vagy magasabban.

Nagyranőttél. Mert én hiszek abban.

Szabadultál furcsa hüvelyedből,

nagy hűséged a kis kutyafejből.

Bejöhetsz az ajtón, elkísérhetsz

a kapun túl. És hozzám is érhetsz.

Kóborkutyák járnak és az éjek

oly ijesztőek néha. De nem félek.

Nekem mindegy. Járom a világot

és nem félek. Csak neked kiáltok.