2012. október 3., szerda

Hecsedli és egyebek



Nézem  a wikiben, hányféleképp hívják:  csipke, csitkenye, hecsedli, hecse(m)pecs, seggvakaró. (Ez utóbbit, esküszöm, életemben nem hallottam még….)
Mi mindig is hecsedlinek hívtuk. Sosem szedtük, mindig a piacon vettük a félig már feldolgozott, átpasszírozott sűrű levet, amit aztán tovább kellett sűríteni, ill. cukorral felfőzni.
Dacára, hogy tudom, ebben az állapotában már szinte semmi vitamintartalma nincs, mégis delikatesznek számít. Annyit kell vele vacakolni !  Még akkor is, ha nem magozom ki, megpucolgatni minden egyes szemet, felfőzni, és legfőképp átpasszírozni. Nem kis munka…
Meg fogom mutatni, mennyi bogyóból, mennyi lekvár készül – igen szegényes az arány…
Mindig elgondolkodom, hogy a boltokban 5-600 Ft-ért kapható  kb. 25 dk-os üvegekben mi lehet ? Mert hogy hecsedliből nagyon kevés, abban biztos vagyok.



 Itt látható, hogy messziről úgy tűnik,  tele a bokor, aztán ha közel mész, kiderül, hogy a zöme befőzésre alkalmatlan...
Van a Gyükésben valami betegség, ami miatt igen sok termés még beérés előtt tönkremegy. Messziről piroslik a bokor aztán közelről meg látszik, mennyi a hibás, beteg szem. Régen igyekeztem csak az u.n. első, vagy egyes(=egyedül álló)  virág bogyóját szedni, de ez egyrészt hosszantartó munka, és mindig elvesztem a türelmemet. Viszont a második-harmadik-sokadik virág termése mindig kisebb, mint az elsőé. Sebaj, ha van belőle sok…
 Ez volt a kiindulás: 3,5 kg.




 A felső kép a főzés kezdetekori mennyiség, a második a befejezés előtti állapot...



Végül is nem számoltam utána, hány órát fődögélt, de elég sokat, mire besűrűsödött. (Ehhez azt azért tudni kell,  – mondom annak, aki életében ilyen még nem csinált – ahhoz, hogy le tudd a megfőtt magokat passzírozni, vizet kell hozzáadni és valójában ezt kell aztán elfőzni, mert különben híg marad a lekvárod.)


Dunsztolásra előkészítve

Bosszankodom kissé, mert pont a legfárasztóbb, leghosszabb ideig tartó fázisról nem csináltam fotót, nevezetesen a megfőtt bogyók átpasszírozásáról. Pedig rohadt nehéz ! Annyi erőt, energiát, időt vett el, hogy már csak az órámat néztem, hogy odaérjek Dr.Vizi E.Szilveszter prof előadására a PAB székházba. :- ) 
 „Agyunk működésének titkai, gyógyszeres befolyásolásának lehetőségei” volt a címe. Mellesleg rengetegen voltunk s emiatt aztán akkora szerencsém volt, mint még soha: nem a „normál” előadóteremben, hanem egy külön szobában foglalhatunk helyet, vagy 30-40-en, ahol nagy tv képernyőn keresztül láthattuk/hallhattuk az előadást. De ez a terem maga volt a csoda ! Jártam én ugyan már ebben az épületben, de természetesen nem minden szobájában. Gyanítom, rejteget ez még titkokat. Nem tudom, nem kerestem utána, (lehet, volt már ilyen) de jó lenne, ha ilyen helyekre az érdeklődők néha-néha látogatás-szerűen bemehetnének.

Akit esetleg érdekelne az ilyesmi,  a kültéri- és épületszobrokat itt láthatja:

Bocsánat ezért a kis kitérőért...
                                                              *************************
„Természetesen” a Gyükésbe mentem hecsedlit szedni, hiszen örök idők óta ott gyűjtöttem be a lekvár-főzéshez szükséges anyagot. Elképesztő a rét ! A veresgyűrű sombokrok csonttá száradva, a fákról a levelek jó része már lehullva. Pl. galagonyát egyáltalán nem lehet szedni, mert részben alig van rajta termés, részben ezek a bokrok is többségükben kiszáradtak. Gyilkos nyár volt !
A vadak lejárnak továbbra is, számtalan vaddisznótúrást láttam és egy őz, vagy szarvas viszonylag friss nyomát is a sárban. Nagyon sokszor eszembe jutott ezen a nyáron: hová járnak inni ezek a szerencsétlen állatok ? Azt – gondolom – nem kell mondanom, hogy a patakban egy csepp víz sincs….

Befejezésképp néhány gyükési kép: 





 Kiszáradt bokrok...


 Őz és kutya lábnyoma a sárban, ill. vaddisznótúrás, melyet  épp egy vadjárta ösvény keresztez.

Itt látható, hogy miért hívják ezt a fát ezüstnyárnak....(az egyik kedvencem)



Hogy miképp nőtt ki a rét közepén ez az egyetlen őzláb, az számomra rejtély...

A pécsbányatelepi gesztenyés kis templomának tornya látszik a fák fölött

Az út, melyen sokat jártam, az út, ahol boldog voltam....

6 megjegyzés:

  1. Szerintem azért megérte, jók lesznek azok a kis üvegek majd a télen, de tényleg elég hosszadalmas munka! Seggvakarónak szomszédunkban Somogyban is hívják. Én ezeket a neveket találtam, van jócskán: csipkerózsa, hecseli, hecsedli, hecserli, rózsabogyó, pecs, bucske, bücske, bütyke, seggvakaró, seggvakarcs, istengyümőcs, vadrózsa, csipkefa, szaragógya, szagrógya, bicskerózsa, csitkenye, csitke, csipka, hecse, hecse-pecse, hecsebokor, tüvisfa hecsempecs, csicskenye, csipkebokor

    VálaszTörlés
  2. Nálunk találós kérdésnek adták fel: Kívül bőrös, belül szőrös. Miaz? - Erre volta helyes válasz a csipkebogyó. Gyerekkoromban én is sokat gyűjtöttem, és nálunk sem lett nagy mennyiség. A szomszéd néni tököt főzött bele, mert az semleges ízű és úgy szaporította meg a lekvárt. Az íze annak sem volt rossz.

    VálaszTörlés
  3. Elképzeltem a kamrádat.Van a polcok szélén csipkés papírszegély?:-)
    Mert úgy az igazi.
    kisbela

    VálaszTörlés
  4. kisbela: nem, nincs csipkés papírszegélyem, de rogyásig vannak a polcaim most már mindenféle finomsággal teli üvegekkel :-)

    VálaszTörlés
  5. Örömmel láttam, csak-csak jutott eszedbe,hogy az idén akkora szárazság volt (meg meleg) -állítólag 1901-óta a "legnagyobb" (említették a tv-ben)- szóval majd minden "termés" minősége sokkal rosszabb volt. (Meglepett, hogy tegnap 100Ft/db. áron vettem igen szép ( még "tejes" ?) kukoricát.)
    [ hagyján a csipkés papírszegély... "volt barátnőm"...még valamilyen színes vászonnal (?) is "feldíszítette" az üvegeket...+ madzaggal átkötve... ] ...

    VálaszTörlés