2012. november 10., szombat

Családfa



Vannak az ember életében csoda-dolgok, amikor „megvilágosul”. Jó érzés. Rájössz (részben) valamire, amire egy egész elmúlt élet alatt nem gondoltál – én ezt nagy örömnek tartom/érzem.

Sok sok évvel ezelőtt volt már, hogy Édesapám nagy munkával és részben más rokoni családfakutatók segítségével összeállította a családfánkat. Meglepődve olvastam arról,  miféle „vegyes” vér folyik az ereimben. Bár amikor Görögországban jártam, Kréta szigetére nem jutottam el, de Athénban és végig az úton kerestem valamit, ami jelezné nekem „belülről”, hogy a vérem legalább egyetlen cseppje innen ered. De csend volt bennem…habár Görögország gyönyörű.

„A családi hagyomány szerint ugyanis apai ágon  Kréta szigetéről származunk. Őseim vagyonos emberek voltak, és minden erejükkel támogatták a görögök függetlenségi mozgalmát, Krétát ugyanis 1669-ben a velencei fennhatóság alól a törökök foglalták el. Több felkelés zajlott le a törökök ellen, míg végül 1897-ben  Kréta a török fennhatóság elismerése mellett autonómiát kapott. E két évszázad alatti egyik ilyen függetlenségi mozgalom leverése után, a győzedelmeskedők az egész családot felkoncolták. Egyetlen  csecsemőt tudtak a menekülők a családból megmenteni. Ez a gyermek a János nevet viselte  és e gyermek leszármazottai kapták a Joanides nevet.” (Sosem gondoltam még végig, hogy miért nem kedvelem a törököket…de tény, nem kedvelem őket s nem csak a családfa elkészülte óta.)
A családot Mária Terézia uralkodása idején  (1740-1780) Délmagyarországon találjuk. Magyar nemességet is nyernek, szentandrási előnévvel. Innen széledtek el a Joanovicsok szerte az országba.
Szerepel a mesében
Valami mellékágon belekeveredik még Obrenivics Milos  is  http://epa.oszk.hu/00000/00030/00349/datum09632/cim209633.htm
A családomnak ez a fele meglehetősen jól, szerteágazóan van dokumentálva. És eléggé „vegyes” képet mutat, legalábbis ami a lakhelyeket, foglalkozásokat illeti. Persze tekintetbe kell venni, hogy akkoriban kicsit több számított Magyarországnak, mint manapság.  Éltek/laktak  rokonok szerteszét, fel se sorolom hányfelé.

 Dédapám ifjú- és időskori képe.

Anyai ágon  adatok  szépapámtól kezdve vannak, az ő születési helye és ideje hiányzik, csak annyi tudható róla, hogy Hirden volt molnár. (Eilinsfeld)  Az ő fia ( ükapám) már itt született 1819-ben, dédapám is, 1850-ben. Mind Hirden voltak  molnárok. A szép-ük-ill. dédnagymamai családnevek is visszamenőlegesen mind német hangzásúak ( Preis, Stoi, Vingenfeld, Herits, Kämer, Gross), ill. közülük is voltak molnárok, de erdész és kántortanító is.

A kálváriás anyagaimmal kapcsolatos irodalom olvasása közben derült ki, jöttem rá, hogy talán (sőt biztos) a családomnak ez az ága  azon betelepülők közé tartozik, akikről itt írtam   http://csendhegyek.blogspot.hu/2012/11/miert-baranyaban-van-legtobb-kalvaria.html  Vagyis a XVII.szd. végén, XVIII szd. elején jöttek valahonnan Németországból.  A nevük a bizonyíték erre, talán a foglalkozásuk is, hiszen szorgos kezű iparos emberek voltak. A „nagy” a városhoz (Pécs) közel, a Hirdi patak partján malmot építettek, s  itt élték tovább életüket.

Most, hogy elolvastam Múltmentő aranyos történetét http://multmento.blog.hu/2012/11/09/zsivanyok_a_malomban   állt össze teljes egészében a kép. Ezúton is köszönöm neki az „indíttatást”. Talán nem fogok bele ebbe a mesébe, ha az ő sorait nem olvasom. Igaz, nekem sajnos jó sztorim nincs a családomhoz, de  már az is öröm számomra, hogy ezekre a dolgokra  rájöttem, hogy összeállt a kép. Talán ezzel magyarázható a nyelv iránti érdeklődésem, vagy valamiképp egy icipici génem emlékszik a bajor hegyvidékre, s ezért imádom a hegyeket.
Ki tudja mi minden rejtőzik láthatatlanul, hallhatatlanul bennünk ? És egyszer csak felbukkan. 
Az ember meg csak áll, és csodálkozik…..

11 megjegyzés:

  1. Régóta foglalkoztat engem is hogy vajon kitől és merről ? Sajnos nekem nem volt ilyen szerencsém mint neked hogy valami kapaszkodód van. Nekem olyan érzéseim szoktak lenni hogy néha álmomban olyan helyeken járok vagy lakom ahol valójában nem voltam még és ez lehet hogy a régi múltamra énemre utal. Nem gondolod?

    VálaszTörlés
  2. Nagyon izgalmas téma ez a családfa! Sajnos, az én családomról keveset tudunk visszamenőleg, de a férjem az 1600-as évekig dokumentálni tudja, sőt, "szájhagyomány útján", az 1100-as évekig az ősöket!!! Fantasztikus! Irigykedem is...

    VálaszTörlés
  3. Az én családfámat anyai ágon a keresztapám, apain pedig a nagyapám készítette el, anyai ágon ugyanaz a történet, mint a Tiéd, de nálunk pl. kovácsok volta a letelepedett felmenők. Csodaszép síremlékei vannak a mecseknádasdi (az Árpád-kori templom melletti) temetőben a szépnél is korábbi felmenőimnek. Ennek ellenére, amikor Sopronban tanultam, eljártam a levéltárba és cikkeket gyűjtöttem azokról az ősökről, akikről nagyapám í családfában írt. Hihetetlen érzés volt. És még így is van sok hiányzó láncszem.

    "a pizzás"

    VálaszTörlés
  4. sőt, lehet, hogy a vizimolnár ősök vittek a vízügyekhez. :))
    És még az is lehet, hogy vész esetén egy titkos barlangban bújtak meg, vagy rejtették el a kincseket.
    Hol is rejtőznek kincses barlangjaink??? :)

    Z.
    Én anyai ágon párizsig és az 1600-as évekig látok vissza, apai ágon pedig apám nagyszüleiről tudok "csak". De mivel az egyházi (kat.) anyakönyvek fellelhetőek, csak idő kérdése, hogy eljussunk a törökkör végéig. Onnan szokott necces lenni a kutatás. Lehet, hogy felbukkan majd egy Schneider, aki egy molnárral hajózott erre egy burcsellán. :)

    VálaszTörlés
  5. a törökkör persze törökkor, ilyenkor vasárnap reggel még nagyon vaksi az agyam...
    Egyébként egy ismert regény címe okán azt hittem erdélyiek vagytok.
    Üdv: Z.

    VálaszTörlés
  6. Engem akkor kezdett érdekelni a családfakutatás, amikor az egyik lakodalmon "vőfély" szerepem volt. Álltam a legényház ajtajában. Az első sorban a nagynéném összecsapta a kezét és ezt mondta: "Tiszta Hanzi". Hanzi a nagyapám volt. Története legalább olyan regényes, mint szépanyámnak. Szerintem a Te családod múltjában épp úgy benne vannak ezek az érdekes, és izgalmas történetek. Idő kérdése és sok minden ki fog derülni:-))

    VálaszTörlés
  7. Nagyon örülök, hogy ennyi olvasómban ébresztett kellemes gondolatot tegnapi írásom !
    Amennyire ismerlek benneteket, egyikőtök sem tinédzser korú. Az évek múlásával kezdenek fontossá válni ezek a dolgok, mert amíg fiatal az ember, nagyon el van foglalva mással, főképp a saját életével és a legkevésbé sem érdeklik az ősök – a nagyon nagyon régiek meg pláne.
    Aztán egyszer csak valami különös eset kapcsán elkezd gondolkodni…Ha szerencséje van, akkor talál valami kiindulási alapot – köszönhetően az elődök szorgalmas kutatásának és akkoriban még divatos feljegyzéseinek. Ám ha nincs meg ez a lehetőség, akkor gyanítom, eljön az idő, amikor „gyökértelenek” érzi magát. Mert ezekre a kapaszkodókra, melyek kötnek valahová (családhoz, történethez, történelemhez, bármi a múltban történthez) nagy szükség lesz egyszer, közeledvén a vége felé. Talán át is akarná adni a tudását – de vagy nincs, vagy nincs kinek…Így aztán történetek, életek, sorsok, kalandok, örömök és szenvedések mindörökre eltűnnek. Ami akkor is kár, ha nem Nagy Sándor, vagy Einstein volt az ősök között.
    Bevallom, én örülök, hogy a most harmincas unokaöcséimet a dolog már érdekli. „Modernizálták” (=gépre tették) és kiegészítették Édesapám gyűjteményét. Nekik lesz mit továbbadni a gyerekeiknek.

    VálaszTörlés
  8. Tiffanylda, Éva:csak bátorítani tudlak benneteket, próbáljatok kutatni, kérdezni még élő öreg rokonok között, minden kicsi morzsa érték !
    Pizzás: Gyönyörű az a temető, abban is jártam és fotóztam tavaly
    ITT vannak a képek
    Z: semmi sem lehetetlen - ami az életem történéseit és az őseim múltját illeti. Én hajlamos vagyok hinni az ilyesmiben.
    Múltmentő: itt is csak hálálkodni tudok neked. De jó, hogy előhoztad a kérdést !

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm a linket!
    Nálunk is ráférne a modernizálás a gyűjteményre, minden papíron van... És sajnos már egyik nagyszülőnk sem él, aki még végigélte a 20. századot és rengeteg történetet tudott. A padláson egy láda televan fényképekkel. Legyszebb gyermekkori - és bizony kamaszkori - emlékeim között szerepelnek azok a téli vasárnap délutánok, amikor ez a láda előkerült és a felmenőim meséltek és meséltek és meséltek - az kicsoda, az mit csinált - sajnos a töredékére nem emlékszem, akiket nem ismertem személyesen, én már nem fogom tudni megmenteni a történetüket. De öröm marad az anyukámat kis szöszke angyalkaként visszanézni, ahogy a nagymamám 14 évesen néz vissza a zárdai csoportképről, ez is örökre bennem maradna még akkor is, ha a képek egyszer elvesznének. A nagymamám januári halála óta még nem volt erőnk hozzányúlni ezekhez a képekhez...

    "a pizzás"

    VálaszTörlés
  10. Ez aztán a "darázsfészek" téma ! (nekem)-de úgy látom másokat is "beindított." Szerencsémre,vagy ellenkezőleg ?- annyira nem volt időm (sic!) tegnap sem, hogy elmaradt a blogok olvasása is. (pl. Múltmentő)
    Hogy a hozzászólók milyen idősek, azt nem tudom, egy dolgot azért javasolnék : ne hagyják az "utolsó pillanatra" pl. a családfa készítést (kutatást) nehogy úgy járjanak mint én !- aki kb. 15 éve vagyok nyugdíjas és bizony pl. a régi fotókat nem szkennereztem be, az elődeim által írt családfát ( készítőjének halála után nem folytattam és ne soroljam.
    Talán szerencsés vagyok ?- nekem olyan családfa anyagom van, ami tartalmazza az "ősök" szül.anyakönyvi kivonatát és a házassági levelet (?) (házasságkötés) - igaz másolatok, nem tudom kihez kerülhettek az eredetiek,-de sebaj. Talán ez késztetett arra, hogy a családom minden tagjának (feleség,gyerekek) ilyen iratait egy helyen (összekészítve) gyűjtöm. [ Pl.keresztelés,bérmálás igazolását is beszereztem-utólag, ami azért kissé macerás volt. ] Úgy tudom, pl. egyházi temetéshez pl. kell a keresztlevél - mesélte anno egy ismerősöm, aki"nagy hirtelen" nem találta édesapja ezen iratát.]
    Úgy tudom, hogy az "átöröklődés" elődeinktől az úgy "működik," hogy egy-egy generációnál kimaradhatnak bizonyos tulajdonságok ! (pl. betegségnél) -(Úgy legyen !-mondom én.) Viszont azon elgondolkodtam, hogy pl. anyai nagyapám tanárember volt és zenélt is- én bizony a matematikához és az ének/zenéhez "tök béna" lettem ! - vagy édesapám pl. írogatott verseket (és olvasott is ) - na,ilyesmivel sem büszkélkedhetem. Apai nagyapám pl. vasutas volt, épp' a napokban vettem észre, a dédunokája szintén a vasútnál dolgozik, vagy ami lényegesebb ?- pl. gyermekeim a "jobb dolgokat" nem tőlem, hanem a nagyapjuktól örökölhették ? (apámtól) talán a nyelvtudást és iskolai végzettséget. Összegezve : mindenkinek jó és eredményes kutakodást kívánok !

    VálaszTörlés
  11. (szokás szerint ?...kimaradt )
    Az egyik hozzászólónak "üzenném," hogy a regény címében az U-betű az rövid ! Bocs'
    Mivel épp' a napokban volt több újságcikk róla, Aranyosfodorka kifelejtette a felsorolásából Ozorai (?) Pipót !
    Engem különben az (is) késztetett a "kutakodásra," vajon miért van annyi magyarosított (nevet változtatott) "ősöm," - aztán apránként csak-csak összeolvasgattam arról, mi volt az oka !( amikor - ugyebár a vallást igazolni kellett, vagy a B-listázás - és ne soroljam.) Bizony más idők voltak azok !- szokásom mondani. (fiatalabbaknak) napjainkban sokan "ágálnak az ellen," hogy majd' minden adatunk nyilván van tartva (és hozzáférhető) - ilyenkor -valahogy - nem jut az eszükbe, hogy kb. úgy volt az régebben is ! -de ezt ne kezdjem el bonyolítani. Kimaradt : azt is sajnálom, hogy nem kértem ki (legalább az apám) vagy a magam "iratait" a levéltárból ( pontos nevük nem jut eszembe)- hogy megtudhatnám, ki "súgott be"- (jelentett róla vagy rólam) - és ilyesmik. Ennyit mára, mert pótolnom illene más blogok olvasását is.

    VálaszTörlés