2013. január 31., csütörtök

Sóskaleves, szilvás-gombóc, mecseki séta



Szerintem nem rossz összeállítás. Barátnőmmel ettük-tettük ezt tegnap. Sajnos az ételeket a nagy  fecsegés közepette elfeledtem lefotózni, pedig a gombócok nem csak jók, szépek is lettek. Az idő pompás volt, felmentünk az állatkertig, majd onnan kisétáltunk egészen a Flóra pihenőig,  s vissza. Megállapítottam, hogy hiába télies, hideg az idő, az állatkert büdös. Épp a napokban olvastam, hogy jövőre felújítják. Hát épp itt az ideje – ha már nem viszik el erről a kritikus területről (Tettyei vízgyűjtőterület!)  Mellesleg én másodikos gimnazista koromban egy napig, társadalmi munkában festettem ennek az állatkertnek a kerítését. (=1960) A kisvasút mellett a sétányig húzódó erdőrész olyan fantasztikus módon fel van túrva (a vaddisznók által), mintha szabályosan ekével szántották volna :

A sétányon végig egyetlen szemetesedény nincs, a fa padok siralmasan néznek ki: 


Mágika  itt: http://magnyes.blogspot.hu/2013/01/nekem-mindegy-csak-szine-legyen-zooood.html#axzz2JU7QcgGy  egy ugyancsak ezen a területen tett sétájáról ír,  közöl fotókat, de lám, egy-két nap is elég volt ahhoz, hogy a kicsinyke havat eltüntesse a meleg:



Én nem azt a hunyort találtam meg, amit ő, ennek a bimbója még teljesen zárt – amúgy nem is láttam többet, csak ezt az egyetlenegyet (ráadásul nem is valami sikerült foto):


Láttunk útközben több, oszlopon álló madáretetőt, én mégis inkább ezt, a fenyőre függesztettet fotóztam le: 
Mellesleg a (volt) vidámpark be volt zárva, (legalábbis a kapuja), nem tudtunk bemenni. Igaz, kicsit lejjebb a kerítést már kidöntötték, ill. ellopták, ha nagyon  akartunk volna, ott azért be lehetett volna mászni, de nem akartunk.
„Természetesen” fotóztam néhányat kedvenc zuzmóimból,  meg köveket, no meg sokadszor a gyükési bányagödröt.



 
Bár semmi „tavasz” illata nincs sem az erdőnek, sem a levegőnek, mégis jó volt a napsütésben sétálni, s emlékezni a régi, ugyancsak ezen a tájon Lilivel együtt megjárt utakra…. 






 

2013. január 29., kedd

Lakatos Artúr pécsi képei



Én a mai örömömet, ti (olvasók) pedig az alábbi anyagot @x-nek köszönhetitek. Be kell valljam férfiasan, én még soha az életemben nem hallottam Lakatos Artúr nevét. (Lehet, szégyellnem kéne – de hát ez az igazság.)
A wikin itt olvasható, alkotásokban  szinte hihetetlenül gazdag életútja:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Lakatos_Art%C3%BAr

Az ismertető végén felsorolt mérhetetlen mennyiségű anyagból csak a képeket néztem végig, ám azonnal azt éreztem, nekem erről hírt kell adnom, hiszen régi pécsi képek is vannak a festmények között. Majdnem mindegyik kép készítésének helyszínét felismerem – és nem én lennék, ha nem találtam volna már megint  „helyszín/cím-tévesztést” – ami persze lehet, hogy nem a festő hibája, ugyanis a picasa-s képek címfelsorolása és a képek aláírása között is van több eltérés.

Nekilódultam délután, megpróbáltam néhány helyszínt bejárni – keresgéltem régebbi anyagaim között. Nem jártam teljes sikerrel, de amit (azt hiszem) megtaláltam, azt azért megmutatom.

Elsőnek a téves címmel szereplő kép. A picasa-ban ez "A pécsi börtön hátfala 1930" címmel szerepel. Valójában ez a hajdani megyeháza, ma Modern Magyar Képtár nyugati bejárata a Papnövelde utcában:

 Az alábbi cím is téves. A "Pálosok temploma a Tettyén 1929" ez szerepel a picasa-ban, ez azonban a Karmelita templom. Mögötte jól látszanak a Líceum templom tornyai...Az én fotómon sajnos látható a volt kesztyűgyár, most már milliókért átfestett, de még mindig undorítóan ronda, tájgyilkos toronyháza...(Az időjárás nemigazán volt alkalmas a távoli képek készítéséhez...)





"Pécs látképe a Havihegyi templommal 1928" 



"Pécsi kert 1938". 
Ez valójában az u.n. "Északi várfalsétány"nak az a része, ahol most az Angster emlékmű áll. 

Figyelem! Még él a ferde fenyő !!



"Tettyei romok Pécsett 1929"



"Tettye  1933"
Ez valójában inkább a Havi hegy látképe.Valahol a tettyei sziklafal fölötti, a fenyves széléről készülhetett a kép. Oda nem másztam fel, a kép innen:  http://pecs2u.eu/wp-content/gallery/g385_nagylaszlo/panorama.jpg


 

"Pécs látképe 1930" ( a Rókus dombról - mondom én...) 


"Pécs külváros 1927" - ez  szerintem a Hegyalja és Böck János út csatlakozásánál készült:
 


 



"Pécsi utca 1930"  Utoljára hagytam azt a képet, mely egészen biztos, hogy  Tettye körüli utcában készült. 100%-osan nem tudtam beazonosítani, a közel 90 éves időtáv alatt nagyon megváltozott a környezet.   Irányadó a tettyei mészkőfal - csakhogy az már régóta erdővel/fákkal benőtt - emiatt is nehéz a hely pontos meghatározása, éppúgy mint a fenti képnél is.
Talán ez a Gáspár utca részlete ? A kép bal oldala az, ami nem stimmel. Elbonthatták valamikor azt a házat.... Meglehet, hogy ez sosem fogom tudni kitalálni.... 

                                    Lakatos Artúr további képei itt megnézhetők:
https://picasaweb.google.com/116769176411741418063/LakatosArturFesteszeteKetHaboruKozt?fgl=true&pli=1


Már teljesen kész volt ez az anyag, amikor a wikiben lévő jegyzeteket alaposan átnéztem. Nagy meglepetésemre találtam  még 10 pécsi képet :-)
Hamarosan ezeket a helyszíneket is felkeresem és majd bemutatom. 
Nem baj ha senkit se érdekel, akkor csak a magam örömére.


2013. január 27., vasárnap

Vasárnap délután



Csak egészen halkan és apró betűvel jegyzem meg, hogy a mai napra „rendelt” mondásom kis könyvecskémből az alábbi volt: „Ma megpróbálok csupán  a mának élni, ma nem fogok életem gondjaival küzdeni.”  (Ha-ha-ha… - ez itten most gúnyos kacaj akar lenni.)

A délelőtt egész jól eltelt… Elmaradt levelezésemet próbáltam rendbe szedni. (Felmerül bennem a kérdés néha, hogy ha egy hétig nem kapcsolnám be a masinát, hány levél várna rám ? Jó, ez csak költői kérdés volt.)
Csoda finom ebédem volt, kár, hogy nem fotóztam le: aranyló csontleves, csigatésztával, párolt brokkoli hatalmas adag sajtmártással.Tehát kb. d.u. 2-ig rendben volt minden.

Már délelőtt a neten kószálva  kigondoltam, hogy délután lemegyek a Széchenyi téri Galériába, mert olvastam, hogy pár napja új kiállítás nyílt ott. Ide is és az M21-nek csúfolt Zsolnay Galériába is - írtam többször – azért szoktam vasárnap délután járni, mert egyrészt ilyenkor szinte senki nincs, másrészt – nem elhanyagolandó, ebben az időpontban (=egyetlen délután, pár órára) ingyenes volt a kiállítás látogatás.

A dolog ott kezdett elromlani (?), amikor  a Munkácsy Mihály  utcában az Irgalmasok temploma mögötti kis kertecske kerítésen, egy fémládát és rajta az alábbi feliratot láttam: 

Hát itt tartunk…Nem tudom eldönteni, hogy sírnom, vagy örülnöm kéne emiatt…

Aztán ahogy kiértem a nemszeretem Széchenyi térre, az alábbi kép tárult elém: 
Üres, sivár, szomorú, mint egy elhagyott temető. Ember nincs rajta, növény se. Most látszik igazán, milyen ronda….

Ezek után jött a Galéria. Már az is gyanús volt, hogy nem azok a mosolygós kislányok fogadtak, akikkel összebarátkoztam, először még az Zsolnay Galériában, aztán ide helyezték őket, itt is mindig örültünk egymásnak, ha találkoztunk. Szóval már ők sincsenek, lapuval talpuk alatt valahol az álláskeresők számát szaporítják. És az üvegajtóról eltűnt a számomra megszokott szöveg, a vasárnap délutáni ingyenes látogatásra vonatkozóan.
Megváltottam a jegyemet – és félreértés ne essék – van még 250 forintom, de akkor is. Megint elvesztettem valamit… nem az első veszteségem – de annyira unom már….

Valójában a kiállítás is csalódás volt, azt hittem, hogy sok régi pécsi képet fogok látni  - hát ez sem jött be. Voltak régiek is, de a többség pár évvel ezelőtti állapotot mutatott – az meg ugye, azért nem nagy durranás (legalábbis nekem).
Az alkotóról itt olvashat, aki kíváncsi:

És mutatok néhány képet:

Már nem létező helyszínek:  



Ez egy különleges kép. 1965-ben készült, amikor még állt az Esze Tamás u. sarkán, a Barbakánnal szemben az a ház, ahol a régebben emlegetett trafik volt, melyben Darányi bácsi a törpe dolgozott – emlékezetem szerint.
   
 Felsővámház-Katalin utca sarok
 Tettyei romok
 Rókus dombi török kút

A valóságban másképp néz ki:

 A református templom - eltakarják a hatalmas platánok....
 Rácvárosi temető kapuja - elhanyagolt állapotban, bokrosabb...

 Könyök utca - aszfaltozva régóta
 Barátúr utca - aszfaltozva
Felsőhavi boldogasszony-Majtényi u. sarok, aszfaltozva

Egyéb témájú képek:  




 Hát ennyi. Itt a mese vége...

Városi gázt használók figyelmébe !

Rémlik valami, hogy talán egyszer még tavaly írtam erről a dologról (?), de nem baj, megismétlem, itt a legfrissebb változat. Minden  gázt-használó figyelmébe ajánlom. Újabb "adóval" szaporodtak terheink.
(Tuuuuuuudom, tuuuuuuudom, hogy eddig is volt valami, csakhogy senki se tartotta be, és senki se ellenőrizte - hát akkor ugye most "épp itt az ideje", hogy újabb pofáncsapást kapjunk, hiszen úgyis olyan vidám az életünk...)

A rendelet itt olvasható teljes egészében:

"Ez a rendelet 2012. szeptember 1-jén lép hatályba.
4. § Az e rendelet hatálybalépése előtt üzembe helyezett felhasználói berendezés – a gázfelhasználói technológia kivételével –, vagy csatlakozóvezeték első műszaki-biztonsági felülvizsgálatát az ingatlantulajdonos az alábbi időpontig köteles elvégeztetni:
a) az 1981. január 1-je előtt vagy ismeretlen időpontban üzembe helyezett felhasználói berendezés vagy csatlakozóvezeték esetében 2013. december 31-ig,
b) az 1981. január 1-je és 1993. december 31-e közötti időszakban üzembe helyezett felhasználói berendezés vagy csatlakozóvezeték esetében 2014. december 31-ig,
c) az 1994. január 1-je és 2003. december 31-e közötti időszakban üzembe helyezett felhasználói berendezés vagy csatlakozóvezeték esetében 2015. december 31-ig, 
d) a 2004. január 1-je és az e rendelet hatálybalépése közötti időszakban üzembe helyezett felhasználói berendezés vagy csatlakozóvezeték esetében, vagy az a)–c) pont szerinti időpontban üzembe helyezett, de 2003. december 31-e után felülvizsgált felhasználói berendezés vagy csatlakozóvezeték esetében 2016. december 31-ig.

a) a felhasználói berendezés – a gázfelhasználói technológia kivételével – műszaki-biztonsági felülvizsgálatát az üzembe helyezés, vagy az e rendelet hatálybalépését megelőzően üzembe helyezett felhasználói berendezés esetében az első műszaki biztonsági felülvizsgálat évét követő 5. évben és ezt követően 5 évente,
b) a csatlakozóvezeték műszaki-biztonsági felülvizsgálatát az üzembe helyezés, vagy az e rendelet hatálybalépését megelőzően üzembe helyezett csatlakozóvezeték esetében az első műszaki biztonsági felülvizsgálat évét követő 10. évben és ezt követően 10 évente elvégeztetni.”

Itt pedig az a lista (jobb oldalon, letölthető), akik jogosultak  ilyen vizsgálat elvégzésére:    http://gazigazolvany.hu/mielott-szerelot-hivna.html
(A 36.oldalnál kezdődik a baranyai névsor.)

  

2013. január 26., szombat

Barátnőmtől - gondolom, hogy segítsen átlendülni az egyre inkább negatívba hajló gondoltaimon - kaptam egy kis könyvecskét. Minden napra (nem egy mese, hanem) egy mondás. A mai napon ezt olvastam: 


2013. január 25., péntek

Roszprim Nándor: Egy polgár gondolatai

Ígérem, megpróbálom lerázni a nyomasztó gondolataimat - keményen küzdök a derűlátásomért, de egy, utolsó (?) anyagot mégis csak beteszek. Aztán hozom a rózsaszín festéket.....

 
Van egy dossziém, amiben évtizedek óta gyűjtögetek ilyen-olyan, újságokból kivágott cikkeket. Néha selejtezek belőle, néha elolvasgatom őket újra. Pár napja az alábbi cikk akadt a kezembe, a Dunántúli Napló 1990.VII.17-i számából. A dátum csak azért lényeges, mert arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem NEM  MA, hanem majdnem 23 évvel ezelőtt íródott. Érdemes tételesen végigmenni a felsoroláson, s eldönteni, az elmúlt időben mi változott ?
Mármint pozitívan.
Mert negatívan szinte minden….

Roszprim Nándor: Egy polgár gondolatai

Nem jó a közérzetem ! Persze lehet erre azt mondani – magánügy, de attól tartok, másnak sem jó. Az állam polgárainak többsége nem dudorászik jókedvében, a könnyed vidámság elillant,, mint a simogató nyári szellő, fásultság, közömbösség burjánzik. Külföldi ismerősöm – évek óta él Magyarországon  - mondja, szemmel látható az emberek fáradtsága, mindenütt ingerültséget, idegességet tapasztal. A hivatalokban, a munkahelyén, az autóbuszon, bevásárláskor, az utcán. Meséli: sétált a minap kicsit lányával, előtte egy idősebb ember bóklászott, jobb kezében bottal., az áruház ajtaján kivágódott két középkorú ember, a nő nekiment az öregnek, aki majdnem elesett, nem, a cifra dáma nem kért elnézést, éles hangon felkiáltott: „Miért nem néz maga elé vén marha !”
Nem jó a közérzetünk. Nem jó a vállalatvezetőnek, s nem csupán azért, mert a levitézlett rendszerben is igazgató volt, s most görcsbefordult gyomorral félti gondosan kialakított egzisztenciáját. Azért sem jó, mert a vállalata milliókkal tartozik, ugyanakkor nekik sem fizetik ki más vállalatok a milliós követelést, s lassan fizetésképtelené válnak.  Nem jó a „bérből és fizetésből” élő tömegeknek,  mert az élet drága  és a drága életben szép csendesen szinte minden elérhetetlenné válik. Hiába vannak dugig pakolva az üzletek polcai mindenféle világszínvonalú árukkal, ha például az európai mosópor duplája a magyarnak, ha a több száz autókereskedéssel foglalkozó cég  konvertibilis valutáért kínálja a nyugati és távol-keleti személygépkocsikat, ha a nagycsaládosok nem tudják megvásárolni a korszerű pelenkabetétet, ha a balatoni nyaralás is csupán kiváltságosok privilégiumává válik, ha a fiataloknak szinte reménytelen önálló lakáshoz jutni. Nem jó a vállalkozóknak, mert mindenféle ígérgetés ellenére a liberalizált piacgazdaság egyelőre vágyálom,  jelenleg agyonnyomja őket a szabályozók tömege, az aránytalanul magas társadalombiztosítási járulék.  Nem jó a külföldi befektetőknek, mert a korábban ígért adókedvezményt egyik napról a másikra megvonták. Nem jó a mezőgazdaságban dolgozóknak, mert bizonytalan, hogy mikor és mit privatizálnak, nem jó, mert drasztikusan mérsékelték az exporttámogatást. Nem jó a nyugdíjasoknak, mert jórészük olyan kevés pénzt vesz át a postástól, hogy hónap elején meg kell nézniük, melyik a legolcsóbb kenyér, tej…
Nem jó a közérzetem, mert olvasom, hogy rövid időn belül 80-100 000 munkanélküli lesz hazánkban, akiknek újrakezdése sajnos nem mentes az ellentmondásoktól, akik úgy érzik majd, feleslegesek a társadalomban. Nem jó a közérzetem mert ijesztő mértékben nő a bűnözés,  s ahogy  folytatódik elszegényedésünk, vélhetően mind többen választják a pénzszerzés mocskos útját. Nem jó a közérzetem, mert olvasom egy hivatalos ember nyilatkozatát, aki szerint a tiszta környezet nem ingyenes közkincs, még kevésbé közpréda, hanem olyan érték, amiért fizetnie kellene annak, aki használja., éppen ezért környezetvédelmi adó bevezetését tervezik. Nem jó a közérzetem, mert tudom, ez az adó engem is – mint a több százezer Tarbant-tulajdonos egyikét – érinteni fog, s nem azért vagyok rosszkedvű, mert ismét meg akarnak fejni, sokkal inkább azért, mert baleknek néznek. A minap olvastam, hogy egy Zaporozsec gazdája szép nagy betűkel kiírta kocsija hátsó ablakára „Nem vagyok hülye, az autót OTP-n nyertem”. Kérem szépen, mi trabantosok, wartburgosok sem vagyunk hülyék, ezeket az autókat nem mi importáltuk, mi csupán megvettük, jobb híján !
Nem jó a közérzetünk, mert a választási kampány ígérgetései szépen, komótosan a  feledés homályába vesznek, s elsorvadnak, mint az az ideológiai rendszer, melytől 43 éven keresztül az igazságosságot, az emberi  élet kiteljesedését vártuk. Nem jó a közérzetünk, mert látjuk, hogy a kormány által kért 100 napos türelmi időnek elúszott a fele – tapasztalható eredmény nélkül. Nem jó a közérzetünk, mert a tévé jóvoltából szemtanúi lehetünk annak, ahogy a szabadon választott képviselőink „el vannak” egymással az ország első házában: gomb(olyítanak), retorikai mutatványokat tartanak, heraldikai kérdésekről disputáznak, éles kirohanásokat intéznek egymás ellen, kivonulnak és bevonulnak….
Nem jó a közérzetem, mert „a nép nevében” a legkevesebbet törődnek velünk, a néppel. Pedig mi vagyunk. Olybá tűnik, hogy csakúgy, mint eddig az egypártrendszerben, most is valahol elsikkad az ember. A munkás, a vállalkozó, a paraszt, a bányász, az orvos, a titkárnő, a tanár, az akadémikus, a filmrendező, az iparos a fogtechnikus, a szobrász….
Nem jó közérzetem, pedig dudorászni szeretnék, elismerősen csettinteni, dicsérni a kormányt, az országgyűlést. Azt szeretném, ha végre jó lenne a közérzetem, jó lenne valamennyiünk közérzete, s azt mondja ránk ismerősöm: milyen kiegyensúlyozottak ezek a magyarok, milyen nyugodtak, s milyen jól élnek. Úgy érzem, ez még messze van. Mint ahogy Európa is, ahová kapaszkodunk. Egyelőre csak azt kérdezhetjük, amit Ady lova: „Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?”

2013. január 21., hétfő

Eszem megáll


Hogy egy megvadult, őrült világban élünk, azzal én nagyon is tisztában vagyok. Hogy minden a feje tetején áll – lassan hozzászokom. Hogy ami 30 évvel ezelőtt erény volt, az most bűn és fordítva – megesett már a történelem során számtalanszor, nem újság. Hogy akit istenítettünk évtizedekig, azt most sárba tapossuk – ez sem új, a magyar már csak ilyen, belepiszkít saját múltjába – ezáltal összemocskolva jelenét is.
De ilyent, hogy egy hivatalos szerv, egy „közhivatal”  dolgozójával munkaidőben telefonon ne lehessen beszélni – hát én ilyent még életemben nem hallottam. Most teljesen mindegy, hogy randevút akartam volna kérni tőle, avagy tanácsot folyamatban lévő ügyemmel kapcsolatban. Le akartam mocskoskurvázni, avagy meg akartam dicsérni, hogy milyen gyorsan intézte el ügyemet.

X-et keresve tegnap ugyanis a  telefonközpontos közölte velem (és mindenkivel, aki felhívja ezt a számot: 72-567-100)  hogy az ügyintézőkkel telefonon NEM lehet beszélni.

Hát ez  csúcs  ! Nem hittem volna, hogy ilyesmit valaha is megélek.

Én sajnos már öreg vagyok, nem nagyon van lehetőségem menekülni, de fiatalok menjetek ! Menjetek el innen – egy ilyen rabigába hajtott, éhbéréért rettegő, megalázott, nyomorult rabszolga társdalomba ne szolgáljatok beszari zsarnokokat ! Valószínű jobb Nigériában utcasöprőnek lenni, mint a Dél-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség és a hozzá hasonló cégeknél rabszolgának. Talán már rabláncuk is van – csak titkolják, hiszen őreik már vannak…..

Meddig ? Meddig fogjuk ezt még tűrni ?


Gondolkodom, hogy van/volna-e lehetőségem nekem ez ügyben az Európai Uniónál panaszt tenni ? Van valakinek erre nézve javaslata, ötlete, tapasztalata ?
 

Apró öröm is öröm



Van, hogy az ember „csak úgy” fényképezget, minden különösebb terv nélkül, vagy csak azért dokumentál,  mert úgy gondolja, hamarosan  ez a dolog el fog tűnni, tehát talán érdemes megörökíteni.  Nem érték, nem különös, „csak” egy kép.
Aztán néha vannak történések, melyek meglepik az embert.


Az alábbi képek története nem egy nagy sztori, csak magyarázat, hogy miért is kerültek ide. Még 2010-ben a Vöröskereszt és Felsővámház utca sarkán lévő öreg ház ereszét, jobban mondva, a rozsdás ereszt tartó aranyos, virágokat utánzó kampókat fényképeztem le. Nem láttam ilyen díszeseket sehol, ezek is nagyon öregek. Gondoltam, ha netán egyszer hozzányúlnak a csatornához, ezek a fémgyűjtőnél landolnak, mint újrahasznosítandó szemét, maradjon emlék róluk az én fotóm.
És láss csodát ! Felújították a csatornát, és bent maradt az összes régi csatornatartó kampó ! Lehet, hogy furcsa, de én tudok az ilyesminek is örülni….





Amúgy az új gépemmel együtt megtett, első fotós sétám néhány képéből is mutatok párat.

 Kedvencem a moha...
 Borostyán-termés
 Látod a baglyot ?

Ki kacsákat, ki kutyát tart a kertben....