2013. január 12., szombat

Liwing will



Nem tudok szabadulni egy gondolattól ma egész nap… Hajnali ébredésemkor láttam egy filmet az egyik csatornámon (nem találom, melyiken, de ez nem is lényeges). Négy emberi sorsot mutatott be. Egy Németországba menekült, jómódú iráni fiatalembert, akit neves egyetemre írattak a szülei, s valamiféle pénzügyi szakember lehetett volna, ehelyett  egy egyszerűbb egyetem filozófia tanszékét és ezzel együtt a család kitagadását választotta. A másik egy egyetemista, aki mindenét feladva az Occupy mozgalom híve lett, a harmadik egy egyszerű család fiából milliárdos, de mégis földön-járó menedzser élete volt, a negyedik pedig egy  plasztikai sebész doktornőről szólt, aki a jól jövedelmező plasztikai műtétek helyett égési sérülteket lát el Afrikában, illetve német állami kórházban. Négy sors, nem túl különösek, millió van ezekhez hasonló – nem is ez foglalkoztatott..

Hanem a doktornő munkáját bemutatandó - ha nem is teljes egészében, de diszkrét részletekben mutatott eset miatt járt az agyam….Egy Afganisztánból hazahozott német katona műtétjéről volt szó. A kórházban, a könnyebb áttekinthetőség végett, a betegekről afféle „test-helyszínrajz” készül, bejelölve rajta az égési területeket. Ennek a szerencsétlen fiúnak mindösszesen a bal combján egy kb. 30x30 cm-es darab bőr maradt épen. Az EGÉSZ teste megégett - valami bunkerba csapódott lövedék miatt, s a fiút csak késve és nehezen tudták kihozni. Ebből a maradék bőrből is kivágtak egy darabot, hogy megpróbálják saját bőrrel a legsúlyosabb helyeket „kijavítani”. Sosem láttam, hogy technikailag ezt miképp csinálják: egy kb. 5x5 cm-es bőrdarabot bevagdalnak, ráteszik egy széthúzható különleges műanyag lapra, majd ez, mint a harmonikát széthúzzák, ezáltal az 5 cm-es darabból kb. 15x15 cm-es felületet tudnak csinálni.  9 óráig tartott a műtét.  „Természetesen” – miképp az az első pillanatban is tudható volt -  48 órán belül  a fiú meghalt.

És ez az, ami nem  megy ki a fejemből. Miért van erre és hasonló számtalan szörnyűséges kínzásra szükség olyan esetben, amikor teljesen egyértelmű, hogy a beteg menthetetlen ?  Bizonyára mindenki tudna sorolni olyan példákat, ahol a lélegeztető gépről való levétel, vagy a kényszerű, csöves táplálás, stb…megszüntetése a kínok megszűnését, s egyben a megváltó halált jelenthette volna  valakinek – s ezt nem tették meg, hivatkozva orvosi esküjükre.
(Igen, igen, igen, ha az én hozzátartozómról lenne szó, aki a halál mezsgyéjén áll, akkor is így döntenék ! Nem akarnám a szenvedését meghosszabbítani.)

Bevallom, csak homályosan tudtam arról, (s gyanítom, nem vagyok ezzel egyedül) hogy az egészségügyről szóló törvény (1997.évi CLIV.) rendelkezik az emberi méltósághoz való jogról.  Polcz Alaine könyvéből értesültem én is a részletekről – és csak remélni tudom, hogy  ezt még nem dolgozták át, vonták vissza, tették tönkre a nagy országos felvirágoztató átalakulás szent hevületében…
Ilyen fejezetek vannak benne:
Az intézmény elhagyásának joga
A tájékoztatáshoz való jog
Az önrendelkezéshez való jog
Az ellátás visszautasításának joga
Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga, stb….

A könyv melléklete a Liwing will – az Élő végrendelet mintapéldánya, melyet közjegyzővel kell elkészíttetni, és ha jól tudom, 2 évenként meg kell újítani (természetesen ez NEM ingyenes). És ami a lényeg: elmeorvosi szakvizsgálati eredményt kell csatolni hozzá !!!!! Ezeket figyelembe véve lenne jogom kérni, hogy hagyjanak meghalni. Ne akarjanak mindenféle drága kísérletet elvégezni rajtam. Csak azt nem tudom, miért nem ez a normális alapállás ? Miért akarnak „minden áron” megmenteni egy reménytelen esetet, főképp ha az illető már nem is fiatal ?

Sajnálatos módon azonban – még ha szánnék is pénzt ezen okirat elkészítésére - ezekről a végrendeletekről semmiféle országos nyilvántartás nincs. Ha eszméletlenül elvisz a mentő, semmiképp sem fogják megtudni a végakaratomat. Vagyis – jó magyar szokás szerint – megint adtunk egy pofont….
                                        ***************************
Jaj, csak most nagyon kérem, senki se jöjjön nekem a visszaélés lehetőségével ! NEM vitatkozni akarok, én csak leírtam a gondolataimat. A magam részéről rohadtul utálnám, ha életben akarnának tartani akkor, amikor én már elmenni szándékozom. (majd egyszer....)

Nem találtam frissebb cikket, de ezt érdemes elolvasni:




7 megjegyzés:

  1. Vártam,hogy esetleg kinek,mi lesz a véleménye,elsősorban ( vagy talán) csak azért, mert azt tapasztaltam (ha nem is a blogok esetében,(mert azt alig párat olvasok) valahogy az első hozzászólás az eléggé "meghatározó" tud lenni. (?) Csak egy egyetlen,de talán friss példa. Pécs, igaz a 38.helyen,szerepel egy felsorolásban, mint olyan hely,amit érdemes kenne meglátogatni 2013-ban. Írta mindezt egy USA újság. Persze,"ráugrottak" a hozzászólók a témára, de valahogy (több helyen is) nem is a témával foglalkoztak a többiek, hanem inkább az első hozzászólóval. :-)
    mellesleg tegnap sem írtam volna ehhez többet, sőt talán kevesebbet. Igaz, (nem először) kissé elvette a kedvem a kb. vége felé írt "üzenet," kb. olyasmi, hogy jaj!- ne jöjjön senki ilyen,meg olyan dolgokkal ! - Arról meg az a véleményem,ha valaki ír blogot, akkor (szerintem) "tűrje," vagy viselje el, hogy lehetnek más vélemények is. Amúgy épp' a napokban olvastam egy cikket, címe : Mindenkit elér a változás. (nem került fel a netre) pl. abban olyasmit írnak, (állítólag) " A legtöbb ember rokonszenvesnek tartja a jelenlegi,éppen kiformálódott személyiségét,a belső értékeivel meg van elégedve és könnyen meg tudja magyarázni mit kedvel és mit utasít el." vagy " A tudósok a jelenséget "a történet vége" illúziónak nevezték el,melynek a lényege,hogy sokan úgy gondolják: személyiségfejlődésük során már célba értek,a formálódásuk folyamata elérte tetőpontját." Ha-ha-ha...:-) nevetés- mielőtt ellentmondana valaki...az eredmény minden korcsoportra érvényes volt 18-68 év között !
    P.s. Természetesen azt nem tudhatom,ki,mivel múlatta az idejét tegnap,-ill. miért is tartózkodott,-hagyján ! De ha nincs hozzászólás, akkor meg @Aranyosf. azt hiszi,felesleges a munkája ?- Bár úgy tudom, ő meg tudja nézni azt,hogy mennyien "kattantak" a blogjára.

    VálaszTörlés
  2. (2.) Csak feltételezés a részemről, hogy azt a műtétet (afganisztánban járt katonán) -szándékosan csinálhatták !-annak ellenére,hogy tudhatták nem él sokáig. Nem hinném,hogy bármilyen fájdalmai lettek volna és tudott-e róla. Bár túl sokat nem olvasgattam ilyesmikről, a honvédségnek elég sokféle "kutatása" van, pl.az emberi élet fenntartásában és ne soroljam. (jeges vízben tartózkodás időtartama és egyebek) Épp' kissé meglepődtem, amikor olvastam egy cikkben, mennyi azoknak a száma ( itthon) akik a 2-féle gyógyszerkísérletekre jelentkeznek és vesznek részt benne. de az egy más történet. (Egyik kísérleti fajta olyan, hogy esetleg bele is halhat.)

    VálaszTörlés
  3. (3.) természetesen 8anno) olvasgattam, hogy milyen iratok kellenének egy kórházi kezeléskor, ha már nagy a baj. ( beteg önrendelkezési jog) Szerintem hasonló a miénk os ( nem jobb,nem rosszabb) a más országokéinál.Feltételezem,hogy a végrehajtásában lehetnek (nagy ?) különbségek. Azt "éreztetni," hogy pl. a mi törvényünk nem jó,vagy felesleges,vagy valami ilyesmi, az meg kissé "csúsztatás." (részedről) Mellesleg találtam ezt a témához
    Az önrendelkezéshez való jog [Esetleg írhattam volna - még - pl. az eutanáziáról - nagy kár,hogy azzal (sem) mernek foglalkozni a "törvényhozóink." ]

    VálaszTörlés
  4. @x: Én nem vártam, hogy bárki is hozzászóljon - az utóbbi időben nem is nagyon volt visszajelzés - ami persze nem baj. Régen rájöttem, hogy én ezt az egészet nagyrészt a magam kedvére csinálom. A leghűségesebb blogolvasó én vagyok.És ebben az a jó, hogy emiatt aztán bármikor - a legkisebb lelkiismeret-furdalás és különösebb indoklás nélkül - abbahagyhatom.

    VálaszTörlés
  5. én még mindig napi rendszerességgel olvaslak, a könyvet, amiről írsz, pár éve olvastam, és egyébként mélységesen egyetértek Veled. Részletesen nem szeretek nyilvános helyeken írni egy ideje, talán ha egyszer lesz egy kis időm, erőm, írok megint egy mailt, bár már annyi posztodnál akartam, és mindig elmaradt, de ami késik ...


    a hűséges "pizzás" olvasód

    VálaszTörlés
  6. Kedves "pizzás" - látod, miattad, a nagyon ritka, hozzám hasonlóan gondolkodók miatt érdemes leírnom ami foglalkoztat. Ha csak egy ember van, aki megért, egyetért velem - (legalább néha) akkor már érdemes volt "billentyűt ragadnom."

    VálaszTörlés