Abszolváltam. Lakatos Artúr 2.

Azt kell írnom, hogy – kivételesen – egy elrontott feladat/munka, nem bosszúságot, hanem szinte örömöt okozott…Miképp írtam pár napja,  Lakatos Artúr wiki-oldalának nézegetése közben – találtam újabb pécsi festményeket, melyeket elsőre nem vettem észre. 

Tényleg csodálom, hogy első reakcióm nem a bosszúság volt, hanem az öröm, hogy:  no nézd csak, hát van még itt nekem dolgom! El is mentem, az alábbiakban láthatjátok, hogy meg is oldottam a feladatot. Már már kacagnivaló, hogy megint találtam egy hibás képcímet.

Miközben róttam az utcákat, kerestem a megfelelő szögeket, ahonnan a festményhez lehető legjobban hasonlító képeket csinálhatom -  (no persze nem először) elmerengtem azon, hogy mióta nincs Lili és nincs semmi kötelező feladatom, munkám se, az életem afféle napról-napra tengődéssé változott. És hogy micsoda szerencse, ha valami ilyesmi adódik (?) 

A hibás cím: Pécsi vármegyeháza (1924).  Hát ez kérem a püspöki palota nyugati szárnya. A vármegyháza a Papnövelde utcában volt, egyik, a nyugati kapujáról készült kép az előző blogbejegyzésben szerepel. (Eredeti cím ott is téves.)

Innen lesétáltam a barbakánhoz, az Esze Tamás utcába. A következő képnek ez ugyanis a helyszíne. "Pécsi utca" (1924)

 

 "Pécs, Káptalan utca alján (1963)"  az alábbi  kép címe. Itt van most a Dóm Múzeum bejárata. A kaput kicserélték. A kép jobb szélén  a volt Martyn múzeum épülete  látszik.

A következő kép is itt készült. "Pécsi obeliszk (1962)" a címe. Ezen Amtmann Prosper fuvolaművész és Weidinger Imre fagottművész emlékoszlopa, valamint a püspöki palota keleti szárnyának átjáró kapuja látható.

 Ha a Káptalan utcán megyünk tovább, a Zsolnay múzeummal szemben a Szepessy Ignác utca ágazik le a Széchenyi tér felé. Ebben az utcában van az Egyetemi könyvtár - két kép is készült itt, "Pécsi utca" (1962) és "Pécsi homlokzat skurcban" (1962)

(csak zárójelben: Skurzo, rövidülés: a perspektivikus ábrázolásban a távolabbi alakok látszólagos kisebbedése, ill. az alakok rövidülésben való ábrázolása.)

 

 Tovább sétálva a Hunyadi utat keresztezzük és elérünk a Papnövelde utcába. Erről már az előző anyagban is volt szó, találtam még egy képet, ami a Képtár kapujával szemben, a papnövelde keleti kapuját ill. az  utca északi oldalán álló épületet ábrázolja. A kép címe: "Pécsi kapu" (1963) (Már bocsánat a megjegyzésemért, de ez a kapu 1963-ban sokkal jobb állapotban volt, mint ma, ugyanis azóta se gondozta, javította senki. Hovatovább szétesik.)

És most jön kávéra a tejszínhab...Volt egy kép már a múltkori anyagban is - betettem, majd kivettem, mert elbizonytalanodtam a helyszínt illetően. És bizony jó volt az utólagos megérzésem. Ugyanis amikor megtaláltam ezeket a "maradék" képeket, volt köztük egy hajszálra olyan, mint az első sorozatban - csakhogy egy icuri-picurui segítség is volt "ráfestve"... 

A "Lejtős utca Pécsett" (1930) és a "Pécsi utca" (1965) egyazon helyszínről készült. Az utóbbin azonban ott az a bizonyos "segítség" - ami eldöntötte, hogy valójában hol is van a helyszín. Feladhatnám találós kérdésnek, de én akarom a babért learatni. A döntést segítő kis valami, egy templomtorony. Méghozzá az Ágoston téri templom tornya. Az első képen az még nincs rajta, a másodikon látható. Igaz, hogy közben lebontották a Kálvária utca déli oldalán álló házakat, de ennek nincs jelentősége, mint ahogy annak sem, hogy a házak ma cseppet sem hasonlítanak  az 50, ill.80 évvel ezelőtti helyszínre. Tehát ez kérem a Szőlő utca torkolati része a Kálvária utcába.

S hogy további bizonyítékot csatoljak, készült itt még egy kép, fordított helyzetből, a festő a Kálvária utcában ült le, vagy állt meg festőállványával, s a Szőlő utca torkolati részét a másik irányból is megfestette. "Pécsi lejtő-sarok" (1963) a címe. Íme:  

Ezek után talán elmondhatom...

"Köszönjük élet! áldomásidat,

Ez jó mulatság, férfi munka volt!"