Félfülü

Előrelátó gazdához kerültem a mamától. Tudta, hogy a kandúroknál állandó téma  párkeresés  során a közelharc más, rivális kandúrokkal. Férfiasságomtól egyetlen nyisszantással megfosztatott. Azt hitte – a kis tudatlan – hogy ezzel én egy életre ölbebújó, doromboló szőrgombóccá változom.

Hát nem. Kérem én még így is férfi(as) vagyok és ez nem véletlen, hiszen ősöm, az oroszlán is híres, mi több hírhedt területvédő ösztönéről, erejéről. Ha már a szerelem örömétől megfosztottak, legalább birodalmam legyen – ez volt vezérelvem serdülő koromtól fogva.

Sajnos a vadászterületemet keresztezi egy utcának nevezett borzalom, amin ráadásul rémséges szörnyek jelennek meg időnként. Bár a harcot felvenni velük nem tudom, ám néha a kisebbekkel kivételt teszek, megpróbálom elűzni őket.

Így történt ez egy olyan kétkerekűvel, amin egy kisebb formájú gazdaszerűség ült . Bejött a birodalmamba, én ki akartam onnan tessékelni – sajnos közben eltörött a lábam, mert már megint a nagyobb volt az erősebb. Sokat szenvedtünk, én meg a gazdám, amíg a lábam úgy-ahogy rendbejött – de igazi már sosem lesz. Óvatos is vagyok minden ugrásomnál, kétszer meggondolom, mi az a magasság, ahonnan még fájdalom nélkül földet tudok érni.

De szerencsétlen életemben nem is ez volt a legnagyobb baj. Saját szamárságomnak köszönhetem persze, szó ne érje a gazdát…Egy tavaszi napon, amikor a környék összes szerelmespárja halálba idegesített már a nyervákolásával, úgy döntöttem, hogy annak az undok cirmos kandúrnak megmutatom, hol a határ ! Szedje a sátorfáját, és húzzon el az én birodalmamból. Mert ami az enyém, az az enyém…. Különben is, milyen dolog éhes ember orra előtt finom pecsenyét mutogatni….Volt harc. Nem is kicsi.

Az eredmény döntetlen lett, vagyis hát valószínű én jártam jobban. Történt ugyanis, hogy az ellenfelem karma valahogy beleakadt a fülembe, és szörnyűséges fájdalmat éreztem, hiszen majdnem lenyisszantott belőle egy darabot. Kétségtelen én sem maradtam adósa. Neki meg hiányzik az egyik szeme. Csakhogy én a fájdalmammal elbújtam. Van a birodalmam szélén egy fészer, rongyokkal, elszáradt fűszálakkal. Koszos is, rendetlen is, viszont nyugodt hely. Ide vackoltam be magam. A gazdám sosem jár arra, hagyja az egészet a csudába, azt mondta, egyszer majd eltűnik magától ez a rom. Mindenesetre nekem most alkalmas hely volt arra, hogy a fájdalmammal ide visszavonuljak. Csak az volt a problémám, hogy a legegyszerűbb gyógyítási módszeremet nem tudtam bevetni. Nyalogatni azért a saját fülemet még én se voltam képes. Pedig szörnyen fájt. Minél jobban fájt, annál jobban doromboltam, azt éreztem, mintha a zengés a fejemben csillapítaná a fájdalmamat. De közben aztán – nem is értem miféle híradás folytán -  körülöttem mindenféle undok legyek kezdtek röpködni. Sokat aludtam, a fájdalomtól se szomjat, se éhet nem éreztem.

Azonban valahol a testem mélyén pár nap múlva mégis csak ébredt valami kényszer,  hogy fel kell keresnem a gazdámat.  Meg is tettem. Amikor meglátott, szörnyülködve csapta össze a kezét és csúnya szavakat kiabált, aztán meg sírt. Na és utána betett abba az undok rácsos macskakosárba, aminek már a szagát se állhatom. S tudtam, most irány az a bűzös hely, ahol engem mindig csak megkínoznak. Megérzésem jó volt, mert pontosan ez történt. Szerencsére megdöfött a fehérköpenyes valamivel, és hamarosan eldőltem, mint egy zsák. Aludtam és azt álmodtam, hogy én vagyok az utcában a macskakirály. Jó álom volt. Aztán felébredtem, már otthon. Először nem is tudtam, mi az, ami olyan fura rajtam. Amikor mosakodni kezdtem, megdöbbenve éreztem, hogy  hiányzik a sebesült fülem. Sajnos olyan állapotban volt – mondta a fehérköpenyes, hogy azon már nem lehetett segíteni. Levágta.

Hát így lettem én a félfülű. Mindenesetre azt azért láthatjátok, hogy sánta láb ide, fél hiányzó fül oda, jó helyem van. Nem vagyok sovány, hófehér a bundám. Ami pedig nem látszik, csak én tudom: pocakom is tele. A cirmos kandúrt pedig egye meg a fene….

Picurka kiegészítés azoknak, akik esetleg még nem ismernék a „családomat”- ez nem az én macskáim egyike. A múlt heti mászkálós-fotózás közben találkoztam vele a Hegyalja utcában : -)