Megfoltozott életem

 Ciripbogár Olaszországban  írt blogjában itt: http://ciripbogar.blogspot.hu/2013/02/la-promessa-della-primavera-tavasz.html  elejt egy aprócska félmondatot – én meg egy csendes estén Magyarország déli csücskében megborzongok, mert ez a fél mondat olyan élénken idézi vissza életem egy időszakát. Szép volt, rég volt, talán igaz sem volt…

Jaj, dehogynem… Hát annyi mindent meg/át és túléltem majd 7 évtized alatt ! Rengeteg történés belefér ennyi napba. Esemény, érzelem, helyzet, állapot, gondolat. A szép napok, a kalandok, a betegség  és igen, igen, a szegénység, a fillérezés az is az enyém volt, életem része. Nem szégyellem.

Ciripbiogár 2013-ban kifordított egy megkopott ingnyakat – ez volt emócióim elindítója. (Bevallom ez a mondat meglepett, mert nem hittem, hogy a mai fiatalok képesek még ilyesmire….) Bizony számát sem tudom hányszor végeztem én is ilyen kisebb javítást. Ügyesen gazdálkodva a férfiing hátának aljával, hogy lehetőleg ne látsszon ki a foltozás…

És a kölcsönkapott Burda szabásminták ! Az egyszerűbb ruhákat mertem és tudtam magamnak kiszabni, megvarrni. Nem jártam én varrónőhöz, és a kész konfekció is drágának bizonyult számomra. (Turkáló meg még nem létezett.)

És amikor azzal kerestem egy kis kiegészítést, hogy valami maradék boltban, méterszám vettem a vásznakat, asztal-méretűre szabtam, beszegtem és asztalterítőként árultam ?!  Vagy amikor egy hétvégén lementem a Balatonhoz a vállalati nyaraló néhány szobáját kimeszelni… És azoknak az óráknak a számát sem tudom, amit elvállat anyagok/szövegek legépelésével múlattam.

Később aztán a gombatermelés. Istenem, hány hajnalomat/estémet töltöttem 4 éven át a legkülönfélébb gombapincékben ? Többnyire persze a saját bérleményünkben, amit kolléganőmmel vittünk, de sokszor voltunk segíteni másoknál is, hiszen ez egy olyan munka, ahol vannak időszakok, amikor nem elég 2-4 kéz, több kell. (Telepítés, vagy akkora termés-hullám, hogy mire leszedted a pince végén lévőket, szinte kezdheted az elején.) Ez a gombázás is egy külön fejezete volt az életemnek, nem könnyű, de tanulságos és emlékezetes. Ha a Rózsa Ferenc/Rákóczi u, kereszteződésén megyek át és meg kell álljak a lámpánál – mindig eszembe jut, ott volt az egyik pincénk  lejártat, és senki nem gondolná, milyen hatalmas pincerendszer van ott a föld alatt…

Aztán hosszú évekig a közvéleményezés – regényt lehetne írni róla. A kérdezőkről, a kérdezettekről, a furábbnál furább szituációkról. A szalatnaki cigányputriról, ahol az előző nap börtönből hazatért fiú hortyogott az ágyon, miközben a mamáját kérdeztem…Ó sorolhatnám, mennyi mindennel próbálkoztam - természetesen a 8 órai hivatalos munka előtt és után….

Hát igen, elmondhatom, hogy nem volt sem unalmas, sem pocsolya az életem. Én állandóan tettem-vettem valamit – ezért nem is csodálom, hogy most sokszor nem találom a helyem. Kipottyant a madárka a fészekből, de nem tud már repülni. Ott csipog lenn segélykérőn a földön. Senki se hallja….vagy ha igen, nem érdekli.

Hát Ciripbogár, ezek jutottak eszembe a te megfoltozott inged gallérjáról…..Köszönöm neked.

Kép: http://gyemant-ruhajavito.hupont.hu/4/szolgaltatasaink