2013. március 31., vasárnap

Melyik az igazi pécsi „vörös kereszt” ?

Amikor beindul a hangya….(mármint a fejemben)….az néha rettenetes….
Már több napja mocorog ez a bizonyos,  múltkor emlegetett  „vörös kereszt” itt belül…. És mit ád az ég, tegnap este, már félálomban az agyam leghátsó, vagy nem is tudom, milyen zugából egyszer csak a napnál is fényesebben beragyogott a tudatomba egy másik kereszt !!

Bocsássa meg nekem drága jó Madas Józsi bácsi  (személyesen is ismertem, azért merem így szólítani) és (ha olvasnák) mondjanak el mindenféle kotnyeles vén bolond öregasszonynak az okos tudósok - de nekem erős a gyanúm, hogy NEM az a volt híres „pestis-fogó vörös kereszt”, amiről itt írtam:
http://www.aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/03/regi-pecsi-helyszinen.html   Még akkor sem, ha ennek a most bemutatottnak az alján lévő tábla „csak” 1892-es állíttatást említ. Ugyanis miért ne állhatott volna itt egy másik, régebbi, aminek már a felirata sincs meg ?? (Mellesleg a Búza térhez közelebbin semmiféle évszám, szöveg nincs.)

Már ebben a szövegben is említettem, hogy attól a kereszttől kicsit kijjebb van a Vöröskereszt utca. És valahogy nem akart a fejemben érthetővé változni, hogy miért nem valamelyik közelebb lévő utca kapta ezt a nevet ? Hát megmondom: azért, mert szerintem NEM az a Búzatérhez közeli volt a városszéli „vörös kereszt” – hanem ez:





Ez ugyanis majdnem a Vöröskereszt utca sarkán áll,  hogy egészen pontos legyek, a  Major utca és a Felsővámház  Y elágazójánál van !!

  
(Annyit még hozzáteszek a térképen való kiigazodás végett, hogy ez egy nagyon, nagyon régi pécsi térkép és ezen a mai Vöröskereszt utca még Puchner utca néven szerepel!  http://emu.jpm.hu/iskola/ )


Erről a környékről   is írt a szerző, de nem a kereszt, hanem a híres pécsi harangöntő mester kapcsán:
„….Az első pécsi harangöntő mester Fischer János volt. A Lánc utcában lakott elég nagy telken, de műhelyét mégsem ott rendezte be. A Felsőbalokány utca és a Halász utca kereszteződése táján, a közlegelő szélén csoportosult cigányputrikon – ahol a hegedűsök, kovácsok, lakatosok laktak – túl, akkor nem lakott területen létesítette műhelyét. A mai Major utca 10 számú telken. Ez 1775-ben még puszta helyként szerepelt az iratokban, de 1778-ban már mint Harangöntő Ház jelentkezik. Fischer meghalt, de özvegyét elvette Veinperth Péter harangöntő és az üzem maradt. Maradt egészen 1816-ig, amikor Veinperth megvette a mai Irányi Dániel tér 11-13 szám alatt volt majorságot és műhelyét oda áttelepítette. Fenti módon jutott az üzemhez Rupprecht János Kristóf is, kitől fiai vették át és a kibővített profilú öntöde még ebben a században is sokáig működött….”

Ez a fenti idézetben szereplő kereszteződés, csak kb. 100 m-re D-re van ettől  a most leírt/megmutatott kereszttől, tehát a város széle igenis kihúzódott eddig, még ha nem is volt teljesen beépítve.

Ettől a felfedezéstől aztán olyan feldobott lettem, hogy alig bírtam elaludni, mert a fejemben ringlispíl módjára keringtek a gondolatok. De őszintén megmondom, nagyon, nagyon boldog tudok lenni az ilyesféle „áloműző” gondolatoktól. Nem panaszkodom, olyan gyakran azért nincsenek….

Ha pedig mégis én tévednék ?  Azt sem szégyellem.....


2013. március 30., szombat

Kellemes ünnepet !

Aki úgy gondolja, hogy nem tud mindent a húsvétról - itt böngészhet kicsit:
http://www.antidogma.hu/node/2231

Nem mondom, hogy nem lenne szebb egy napsütéses ragyogó ünnep, de még ez az eső is ezerszer jobb, mint ha újra hó esne. Örüljetek hát az esőnek !

Kellemes pihenést, holnap finom falatokat kívánok, hétfőtől pedig megfontolandó újrakezdeni a böjtölést.

Amúgy meg az (aránylag) szalonképes locsolóversek között találtam ezt:

Én verset nem tudok, azt mondjanak a kicsik.
Én csak azért jöttem, hogy igyak egy kicsit. 

Húsvét van, odakinn mosolyog az ég is.
Adjanak egy ezrest, mosolygok majd én is!




2013. március 29., péntek

Búza tér és környéke



Mivel a napokban téma volt itt a Búza tér és környéke, kerestem/találtam még néhány képet erről a vidékről. Készül egy másik, ennél sokkal érdekesebb anyagom  is, néhány fotó hiányzik még hozzá, azt majd talán holnapra befejezem.
Most az alábbi helyszíneken jártam – s a régi kép/térkép alapján mutatom meg, mi van ma azokon a helyeken. (A piros pöttyök ne zavarjanak senkit egy másik térkép jelzései, a térkép innen: http://emu.jpm.hu/iskola/)

Először nézzük a tér felső részét.
Az első képen a még a is üzemelő - bár megkisebbedett méretű hentes látható, közvetlenül mellett van a Borostyán étterem - nincs cégére kint, de ma  is így hívják. Kár, hogy a felvételen egy kisteherautó eltakarja....


Ezzel szemben, az északi sarkon aprócska, földszintes kis házikók álltak, most 2 emelet+tetőteres hatalmas sarokház van a helyükön. Ide futott le az Ágoston térről a Márton utca utca, innen indult jobbra be a Könyök utca. Csak érdekességként említem meg, hogy  a Márton utcában még üzemelt a hetvenes évek elején egy kovács-műhely, ott jártam el többször is előtte...




Ezeken a képeken kicsit messzebbről látszik a hentes, ill. be lehet látni a Király utcába is:



 A tér déli oldalából tulajdonképpen két  utca vezetett le a Rákóczi útra, a Gépipari (fentről, a tér felől nézve) jobb oldalán az Egyetem utca, a másik oldalán a Nagy Lajos utca. Az Egyetem utcában állt/áll a hajdani általános iskola épülete, ma itt működik a rondanevű Baranyai Pedagógiai Szakszolgálatok és Szakmai Szolgáltatások Központja:



A Nagy Lajos út sarkán - erre egyáltalán nem emlékszem - de a fotó bizonyítja, volt valaha a Fehér farkas fogadó, amit 1979-ben tettek a földdel egyenlővé. Ma egy felhagyott építési terület. Az EKF pénzből nem futotta az ide tervezett óriási bevásárló központra:



És ezzel az épülettel szemben volt a híres-neves Karády fogadó, amit inkább Juno tanszéknek hívtak az egyetemisták. 2003-ban bontották le. Olcsó bisztró a fiatalok kedvenc találkahelye volt. Itt is egy óriási gödör jelzi, hogy tervbe volt véve a "LARES HÁZ" megépítése, de pénz erre se maradt:
(Mellesleg  a lares-ek az ókori rómaiak házi istenei, akik a túlvilágról őrködnek a házak felett. Itt aztán nincs sok dolguk...)



Végül még egy érdekesség:


"...Az Irányi Dániel tér is beépült teljes hosszában. Sőt. Mivel 1813-14-ben a Zsolnay Vilmos utca vonalán egyenes országút épült, az 1 sz. telek előtt állt nepomuki szent János szobrával ékes hidat délebbre kellett áthelyezni, miáltal a tér és az alsó telkek meghosszabbodtak. Az Alsóbalokány utca és az országút között egy darab legelő maradt. Az országút kapott még egy hidat ott, ahol eléri a Balokányt. A Felsővámház utcáról, valamint az Alsó és Felsőbalokány utcákról vezeti le a csapadékvizet az a névtelen köz, ahová ezt a hidat építették, melyet a „Szent Éva képe” díszített...."

Sem a nepomuki szoborról, sem ennek hídjáról nem tudtam, vagyis nem tudom, hol lehetett. Viszont igen jól ismerem azt a helyet, ahol a csapadékvíz nagy esőkkor lefolyik a Felsővámház utcából, az Felső- és az Alsóbalokány utcán át, ki valahová a Zsolnay út alatt és a balokányi tó mellett, majd a vasút alatt valamilyen vízgyűjtő árokba. A Felsőbalokány utcai híd is megvan, de szent Éva képét és a (régi térképen jelzett) Farkas utcát  már  sehol se találod:  (arról már nem is szólva, hogy én szent Évát sehol se találok...lehet, hogy ez tévedés és talán szent Katalin lehetett, akinek itt volt képe)

 Itt csatlakozik a meder a Zsolnay úthoz ill. folyik el a víz a Balokány felé
 A 2 balokány út közti, egykori patakmeder
 A Felsőbalokány úti híd, itt állhatott a Szent Éva/Katalin kép valahol
 
Ez a vizesárok hajdan utca volt. A régi térképen jól látható, a Farkas utca nevet viselte

Nos, ennyit sikerült a múltból ezúttal felidézni, újra-nézni. Örömmel tettem.



Az idézett szövegek mind a Madas-féle anyagból valók, a régi fotók a facebookról a "Pécs
Képalbumból" - mely szerencsére nem tagok számára is látható.

2013. március 28., csütörtök

Szomorú

Nem másolom be a cikket, olvassátok el itt ezt a szívfacsaró, valójában mélységesen szégyellni való történésről/helyzetről szóló írást.

http://www.pecsibanyasz.hu/rovatok.php?id=533

Nézzétek meg, mi van az EKF testvérvárosokban a bezárt bányák  helyén és mi van nálunk:

  
 








 













Tényleg nem érdemlünk jobbat annál, mint ami van....


2013. március 27., szerda

Ez itt a reklám helye



Látom, látom, látom, több helyen fent van a neten. Akkor is beteszem, hátha nem is jut eszébe valakinek ez után keresgélni. Én se hallottam 2 hónappal ezelőttig hírét se...
Emailban kaptam, továbbadom:   Az útifű maghéj is egy fontos rostfajta, amiről roppant keveset beszélnek. Egyelőre. Egyelőre? Igen, mert azon túl, hogy a rostbevitelünket növelhetjük vele, még sok más hasznos dolog van, amiért kiérdemel egy egész kis írást. Például, hogy a reformkonyhákban külföldön már roppant elterjedt a használata, de gyógyászati célokra is már régóta alkalmazzák!Azt már tudjuk, hogy a rostbevitel mennyire fontos az emésztés, a testsúly-szabályozás és úgy általánosságban az egészség szempontjából – így a mai cikkel még ehhez a területhez kapcsolódva hoztam Nektek egy kis érdekességet.
Az útifű maghéj szerepe a reform konyhában: az útifű maghéj saját tömegének többszörösét is képes magába szívni, ezáltal bármilyen folyadékot képes zselésíteni. Ezt többféleképpen ki tudjuk használni a konyhában:
1. Nem kell állati eredetű zselatint használni, ami ugye sok feldolgozási fázison esik át, mire a konyhánkba kerül. Vegák szempontjait már nem is ecsetelem... :)
2. Főzelékek, levesek, szószok sűrítésére is kiváló. Sok egészségtelen összetevőt spórolhatunk ki vele praktikus könnyedséggel, és így nem csak gyorsabban és egyszerűbben elkészíthetjük az ételeinket, de sokkal kalóriaszegényebb (és rosttal gazdagabb) lesz, mint a hagyományos esetben!
3. Nem szükséges összeforralni a folyadékkal, hidegen is tökéletesen működik – ezt a zseniális tulajdonságát amúgy már a nyers-konyha-kultusz is kiaknázta.


Útifű maghéj, Psyllium, Psyllium Husk, útifű mag, rost, nyers étel, paleolit étkezés


Természetesen nem csak az ételekbe lehet belecsempészni, hanem kúraszerűen is használható: 1-2 kávéskanállal egy pohár vízbe elkeverve – és azonnal fogyasztva, ha csak nem akarunk valami zselészerű folyadékkal bajlódni. Mindenképp sok folyadékot (nagyjából 2-3 liter, de testsúlyfüggő) igyatok mellé a nap folyamán!

Az útifű maghéj szerepe a reform konyhán kívül – még 7 dolog, amiért érdemes beépíteni az étrendünkbe!

1. Biztosítja a szükséges napi rostbevitelt!
2. Rendkívül jó hatással van a bélműködésre, így számos probléma kezelésére be lehet vetni (székrekedés, aranyér, hasmenés, IBS, stb.), illetve csökkentheti a a vastagbél és végbél rákos megbetegedésének kockázatát. 
3. Regenerálja a bélflórát, így antibiotikum kúrák után is kifejezetten hasznos!
Itt érdekes kiegészítésnek jegyzem meg, hogy számos ismert béltisztító és méregtelenítő készítmény előszeretettel alkalmazza az útifű maghéjat fő összetevőként! 

  Útifű maghéj, Psyllium, Psyllium Husk, útifű mag, rost, nyers étel, paleolit étkezés


4. Csökkenti az éhségérzetet, hasznos kiegészítője lehet egy fogyókúrának is.
5. Jó hatással van a koleszterin szintre!
A kutatások alapján az útifű maghéj csökkenti a triglicerid szintet és a teljes koleszterin szintet is, míg az egészséges HDL koleszterin szintet nem befolyásolja.
6. Segít a bőr problémáinak leküzdésében, javítja a bőr minőségét.
7. Javítja a glükóztoleranciát, segíti a vércukorszint normalizálását, ami ugye a finomított ételvilágon élő társadalmunknak nem egy rossz dolog.

Megjegyzésem: a levél írója csak egy, nem kevéssé elhanyagolható dolgot hagyott ki, az árát.  2013. márciusában 10 dk-ot 1490.- Ft-ért vettem. Bizonyíthatom, nagyon jó, de nem adják ingyen.


2013. március 26., kedd

Hát ilyen csak a mesékben van

(Tudom, "Hát"-tal nem kezdünk mondatot!  :-)  )

Kevés alkalom adódott az életemben, amikor ekkora meglepetés ért...

Tegnap - amikor harmadszor is ellapátoltam a ház köröl a havat - gondoltam megnézem a postaládát, hátha jött valami. A víz-számla mellett egy boríték, rajta a nevem, címem és a posta pecsétje, "Levélszekrényből" . (Mellesleg, aki nem tudná:  így védekeznek a  reklamáció ellen, a postaládákat ugyanis már régóta nem ürítik naponta kétszer, sőt... Tehát ha valaki olyan maradi, hogy levelet ír, akkor azt vigye be a postára és ott adja fel, különben napok is eltelhetnek, míg Pécsről Pécsre elér a levél....)

Na de a lényeg:  a borítékban ugyanis MINDEN elveszett igazolványom és legfőképp a kulcs is benne volt. A pénztárca és az 500.- Ft nem....
Legyen boldog vele az a szegény ember, akinek ez a kettő (is) jól jött, elég volt. Volt borítékja, elvitte egy levélszekrényig és nem az első keze-ügyébe kerülő kukába dobta - hiszen ugye, azt is megtehette volna...

Nem  nagyon tudok ehhez mit hozzáfűzni.....

2013. március 25., hétfő

Régi pécsi helyszínen (Felsővámház utca környéke)



Szenzációs olvasnivalót ajánlott @x: http://www.madas-pecs.info/Madas_Database/Irodalom.html  
A lap aljáról lehet tovább lépni az érdemi szövegekhez, ezek közül is az utolsó kettő, a 4. és 5. fejezet az igazán érdekes. Minden, a régi Pécs után érdeklődőnek szíves figyelmébe ajánlom. Kiegészítem, hogy ezen az oldalon http://emu.jpm.hu/iskola  nagyszerű – régi Pécs  - térkép található, ami talán használható a szöveges anyaghoz, tekintve, hogy a Madas-féle anyaghoz a neten nem találtam térképet  és nekem az oldal startlapja (http://www.madas-pecs.info/Madas_Database/Startseite.html) nem is akar működni…de használható térkép meg egyáltalán nincs is itt. 

Kiegészítés 2014 márciusban: egy kommentelőm az alábbi címet ajánlotta, ahonnan az oldal működik: Köszönet érte !
http://mnytud.arts.unideb.hu/madas/impresszum.php

 Még be sem fejeztem a szöveg elolvasását, de máris felfedeztem egy rendkívül érdekes részt benne, nevezetesen ezt:
„…A Kossuth Lajos utca 78 sz. telekről – a jó másfél évszázadon át létezett Kereszt fogadó telkéről -- 1735. március 21-én kiderült, hogy a telekkönyvbe felvéve nem lett annak idején. Tehát nem volt beltelek, ha ugyan már létezett akkor. Ez nem is volna meglepő, mert vele szemben ott, ahol a Felsőbalokány utca kiágazik a Felsővámház utcából, állt a Vörös Kereszt, melynek az volt a feladata, hogy a helység végére állítva megakadályozza a pestisjárvány behatolását. A fogadónak is nyilván emiatt lett a Kereszt a cégére. A kereszt helyén még ma is ott áll – tudomásunk szerint – második utódja. Bár a keresztet nyilván már a 17-ik század végén állították fel, a város vége még 1722-ben sem lehetett messze…..”

Teljesen tűzbe jöttem ettől a pár mondattól, mert volt idő (1955-57) amikor azon a környéken nagyon gyakran megfordultam, most meg szinte naponta járok errefelé. Azonnal beugrottak emlék-képek, sőt az is eszembe jutott, hogy van nekem valahol elmentve a régi pécsi képek közé egy fotó, mely a fent említett „fogadót”, vagyis annak helyén lévő, lebontása előtt „Csendes”-nek nevezett kocsmát ábrázolja.

A fogadó régen és a helyszín ma:

  



Íme. Talán van olyan, aki emlékszik rá. A Búza tér környékének két nevezetes vendéglátó egysége volt a Borostyán, meg a Csendes. Az előbbi inkább étterem, az utóbbi inkább kocsma. (A Borostyán a városközpont felé, beljebb, a sarki hentes után van, s még működik, neve sem változott.  Megjegyzés 2015-ben: a Borostyán IS bezárt 2014-ben!!!) Annyival kell kiegészítenem/pontosítanom, hogy ahonnan a kép készült, azt az utcarészt  nem Könyök utcának hívják (régen sem hívták annak!), hanem az a Katalin utca eleje….
 
Ez pedig a kereszt a Felsővámház és Felsőbalokány úti elágazónál:


No de !!! Nem is ez a lényeg, hanem amit a keresztről megtudtam ! Először is, fogalmam nem volt, még soha nem hallottam, hogy  mi is volt a vörös kereszt feladata régen ! Kerestem, de nem nagyon találtam ilyen információt a Google-ban. Pestis kereszt már inkább szerepel, de a vörös színnel nem sok helyen kötik össze. És ez a kereszt – vagyis hogy egészen pontos legyek,  a XVII-XVIII szd-i kereszt utóda ma is áll ! Mi több kicsit odébb még van egy „Vöröskereszt” nevű utca is, amiről aztán meg végképp még sosem jutott eszembe, hogy ehhez a kereszthez, vagy magához a helyhez (= a régi Pécs határa) köze lehet.

 (Ez csak egy "nosztalgia-kép" a Könyök utcáról. A 14. sz. házon  hatvan éve semmi sem változott....A sárga ház a Liszt terem északi oldala...még áll....)


Hát ez ajándék volt nekem mára ! Annyira szeretem az ilyesféle meglepetéseket, olyan ez, mintha valami kincset találtam volna.
Morgok, morgok, de a városomat, azt a régit, amilyen volt, azt azért szeretem….
 


Én ugyanis találtam a szövegben olyan szavakat, (kallók, pokrócosok, posztósok, tímárok, tabakok, kordoványosok, cserző vargák és sarutások) amelyeket nem, vagy nem pontosan ismertem…. Nem baj, ha mindenki más tudja, és az se, ha senki nem néz ebbe bele. Én ide írtam. Hátha….



Az idézett szövegek mind a Madas-féle anyagból valók, a régi fotók a facebookról a "Pécs
Képalbumból"- amit nem tagok is láthatnak !


2013. március 24., vasárnap

Igazgyöngy helyett....



„Bámulatra méltó, hogy egy olyan egyszerű élőlény, mint a kagyló, olyan csodákra képes, mint az igazgyöngy. Az emberek, ha irritálja őket valami, dühöngenek, morognak, csapkodnak. A kagyló egészen mást tesz. 
Ha idegen testecske kerül a belsejébe és irritálni kezdi, olyan anyagokat bocsát ki, ami csökkenti a kellemetlen súrlódást. Bevonja a sebesülést kiváltó testecskét, és csodák csodája, a kibocsátott anyag megszilárdul, és gyönyörűséges gyönggyé változik. 
Azoknak a kagylóknak, melyeket idegen testecske nem irritál, nincs problémája. Nincs probléma - nincs igazgyöngy. 

Nem tudom, miért is ez, a már régebben olvasott  idézet jutott eszembe a dühöngésről. Tán mert sok minden irritál mostanság.

Csak egy rövid sztori: (előrebocsátva, hogy belátom, figyelmetlen öregasszony vagyok – ám valószínű nem egyedül e világon)

Szakadó esőben bevásárlás. Nagy kabát, sapka, sál, kesztyű, szemüveg a bolhányi kiírásokhoz, szatyor, retikül, esernyő, pénztárca, bevásárló kosár. Fizetek a pénztárnál, 2 kezemben a száz cucc, megyek az elcsomagoló pulthoz, lerakok mindent. A kosárból bepakolom a szatyorba a macskakajákat, elrendezem, fogom a kesztyűt,  szatyrot, esernyőt, elteszem a szemüveget….és ott hagyom a pénztárcát….

Nem, nem egy városszéli szociális boltban, nem is a Pennyben/budaiTescoban, az Árkád-beli Rossmannban történt mindez…. Nanáhogypersze hiába mentem vissza…. Akinek van pénze az itt vásárolható nem olcsó dolgokra, annak még szüksége volt egy öreg pénztárcára is…. 500.- Ft volt benne…. 
Nincs bankkártyám, de volt könyvtári olvasójegyem, meg METRO kártyám. Kiderült, hogy a nagy áruház ingyen ad új kártyát, a könyvtárban „természetesen” 1000.- Ft-ért csinálnak másikat. (Csak tényleg zárójelben: egyre jobban utálom ezt a helyet….még a végén leszokom az olvasásról….)   
Sajnos volt még benne egy kulcs is, ráadásul nem is az enyém – legszívesebben elsüllyednék a szégyentől, ennek az elvesztése bánt a legjobban, dacára, hogy a kulccsal senki semmit nem tud kezdeni, nekem mégis szörnyen kínos a dolog…

Hát keresem, de sehol se lelek magamban gyöngyöket….



2013. március 23., szombat

Levél-mellékletként érkezett



Pár napja kaptam, továbbadom, bár látom több helyen is fent van a neten.
Mégis hátha van, aki nem ismeri, nem olvasta még. Mindenkinek megjárna a mostani zord időkben egy kis mosoly…


Lefelé a lejtőn (Moldova György)



Egy még fiatalos, a gondokban megszőkült ötvenhét éves asszony meséli:


Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem, kinyílt előttem a világ. Se kutyám,se macskám, csak magammal kellett foglalkoznom, megvalósítottam életem
két nagy vágyát: vettem egy piros kalapot, és megtanultam síelni. A piros kalapot aztán elraktam a szekrény mélyére, mert a barátnőim hamiskártyásnak kezdtek becézni, tudniillik hogy tökre pirosat teszek, de a síelés fokozatosan a szenvedélyemmé vált. A Normafa laposabb lejtőin kezdtem, a trénerem eleinte nem sokat várt tőlem, azt ajánlotta,  hogy vegyek néhány erős edzést, és hagyjam abba, de én kitartottam, egyre meredekebb lejtőkre is kimerészkedtem, végül tavaly úgy döntöttem, hogy kimegyek Ausztriába, és megpróbálkozom a nagy alpesi pályákkal.
Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy csodálatos egybeszabott kék síoverált, csupa zseb, csupa cipzár, térdben párnázva, bokában raffolva, mit mondjak, gyönyörű darab volt.

És este - mert azért nem akartam túl sok szemtanút - ott álltam a tubenthali pályán. Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából, hátsó udvar, csigalépcső, vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam.
Az első szakasz simán ment, a nagy meredek előtt egy kis pihenőrészen megálltam egyet lihegni. De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is, úgy látszik, felfázhattam, mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már nem tudtam volna visszamenni a szállásunkra, körülnéztem, és nem láttam senkit, lekuporodtam.

Egy baj volt, a szuper overálomat nem lehetett szétkapcsolni, csak egyben húzhattam le, a pulóvert a nyakamba, így válltól bokáig teljes  natúr szépségemben mutatkoztam. Egyszóval lekuporodtam, és a költővel szólva a munka éppen dandárjában volt, mikor legnagyobb megdöbbenésemre a síléc megindult alattam. Úgy látszik, rosszul vágtam le a hóekehelyzetet.
Először csak szép lassan csúsztam, aztán felgyorsultam, és kísérteties sebességgel vágtattam lefelé a meredek lejtőn. Ha nem akartam kitörni a nyakam, fel kellett állnom és felvennem a szabályszerű testtartást, a pulóverem a nyakamban, a bugyi, az overál a bokámon. Mit mondjak, voltam már boldogabb is, végig azt hajtogattam magamban: "Istenem, ha túlélem, adok ezer forintot az új Nemzeti Színházra".

Végül megcéloztam egy bokrot, a bokor már nem tudott kitérni, kificamítottam a csuklóm, de az ép kezemmel végre fel tudtam húzni a bugyimat. A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre. A bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán, síléce roncsaival akkor gyújtottak be a kályhába. Míg az orvosra vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk.
- Ön szintén kezdő, uram?
- Én, nagyságos asszonyom? Negyven éve síelek. Alsó-Ausztria többszörös lesiklóbajnoka vagyok, és most először sérültem meg.
- Mi történt?
- Ez maga volt a pokol, asszonyom. Siklok lefelé a pályán a magam nyugodt ritmusában, mikor mögülem felbukkan egy boszorkány, a pulóverje a nyakában, az overálja a bokáján, egyébként teljesen meztelen, még a vakbél-operációjának a helye is látszott egyébről nem is beszélve. Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem, annyira megdöbbentem, hogy nekimentem egy fának. De csak kerüljön a kezembe ez a boszorkány.
Ön is az ő áldozata volt, asszonyom?
- Én is, mondom, és eltöprengtem, hogy mennyi levonással adnák vissza a nyolcnapi üdülési díjat.



2013. március 22., péntek

Ünnepi ebéd



Ha valakinek nem lenne ötlete a hétvégére, és finomat szeretne ebédelni – ajánlhatom, hogy menjen el a Tettye vendéglőbe, de mondhatom azt is, készítse el otthon azt, amit én ebben a vendéglőben  pár napja ebédeltem. Nem kell hozzá különös művészet, mégis csoda finom ebédet tud varázsolni.

Az úgy volt, hogy 70 éves lett a barátnőm. A másik barátnővel összebeszéltünk, hogy legyen valami meglepetés ezen a különleges napon. És arra a döntésre jutottunk, hogy legyen ez egy ebéd-meghívás -  ahol valójában én is a meglepetés része leszek, hiszen arról nem fog tudni, hogy én is odamegyek őt köszönteni. Az "ajándék" pedig az ebéd lesz, amit mi fizetünk neki – bármit is rendel/kér. A Tettyét választottuk helyszínül, mindhármunknak sok kedves, szép emléke fűződik ehhez az étteremhez.


A  meglepetés és az ebéd pompásan sikerült, és azt ajánlom  itt most, amit én választottam: erőlevest kértem csészében, tojással. Régi szép Nádor-beli emlékeket ébresztett bennem ez, ott ugyanis nagyon sokszor ezzel kezdtük a vasárnapi ebédet. Ma már ilyen nem szerepel az elegáns étlapokon, de kérésre azért megcsinálják. Csodálatos marhahúslevest kaptam, benne egy tojás sárgájával.  


Ezután jött a mandulabundában rántott Camambert rizzsel és áfonya lekvárral – hát, aki szereti a rántott sajtot, annak bizonyára nem kell ezt külön dicsérgetnem. Ez is pompás volt.

Nem különleges ételek, elkészíteni se komplikált, otthon is meg lehet csinálni – nem kell mindig húst enni !
Amúgy meg tényleg  mindenkinek csak ajánlani tudom a Tettye vendéglőt, ami több, mint 200 éve várja és mindenféle finomsággal kínálja meg vendégeit. Hatalmasak az adagok, gyors, udvarias a kiszolgálás, egész elviselhetők az árak, a tányérodon maradót pedig – természetesen szépen becsomagolva - hazaviheted.

Mivel annyi eszem nem volt, hogy az étteremben fényképezzek, ezért a képeket innen hoztam:  

2013. március 21., csütörtök

Kicsik vagyunk – elveszve az űrben



Ha már láttad, meg lehet nézni másodszor is.





2013. március 20., szerda

Hogy mik vannak….



Annyi  előnye van néha az időskori álmatlanságnak, hogy azt nem is hinné az ember  !  A hajnali órákban lehet olvasni is, de kényelmi szempontból én többször csak a tévét kapcsolom be. És ilyenkor ki lehet fogni hihetetlenül jó filmeket, avagy, mint most, megtudni különös információkat.

Már vagy fél órát elvacakoltam a Google-val, próbáltam rákeresni arra, amit ma reggel láttam. Itt meg is nézhető:

Arról van szó, hogy  a derékfájásnak lehet oka a helytelen állású állkapocs…. Szinte hihetetlen, pedig hát úgy tűnik, igaz… Érdekes lenne megtudni, miképp jöttek erre rá – de hát csak rájött valaki. Magyar nyelven semmi ilyesmit nem találtam, ám meglehet,  nem jól kerestem. (cranio mandibula betegségek -head-mandibula rendellenesség- CMD rövidítve – hát szinte semmi sincs erről magyarul)
Ha harapáskor nem jól illeszkednek a fogak, nem jól mozog az állkapocs – innen indul a „láncreakció” -  a fájdalom elvezethet a hát, csípő, térd, boka problémáihoz, s bizony okozhat állandó derékfájást is.  A nyelvcsont a nyaki gerinchez csatlakozik,  ez  nem csak a fejet „hordozza” – hanem ellenőrzi az egész gerincet. Ennek az első csigolyának állandó ingerlése okozza a gerinc problémáit.

És bizony akár az is kiderülhet, hogy nem kell a gerincműtét !!!!!!! Megszüntethetők a bajok egy   „éjszakai harapásemelő” – höz hasonló fogszabályozóval !  Egy, a képen láthatóhoz hasonlót, csak kicsit speciálisabbat, kell annak viselnie, akinek a fenti baját megállapítják.
Hogy miért nincs ennek nálunk nagyobb híre ??? Ki érti ezt ???? Mi inkább operálunk….aztán az eredményt meg hiába várjuk….