2013. március 13., szerda

Két vers


Hogy ne kelljen – ma is – valami rosszról írnom, verseket keresgéltem. 
Ezeket találtam: 


Nemes Nagy Ágnes:

Mindent tudunk
Mindent tudunk. Csak titkolózunk,
akár a találós mesék.
Ki ne derüljön, jól vigyázunk,
amit félünk, s amire várunk,
az iszonyú együgyüség.
Jövendőnk: akárcsak a gyász,
amely már régen megesett,
ismerjük s helyrehozhatatlan.
Mint levelét az ág a fagyban,
számlálgatjuk a perceket.


Madár
Egy madár ül a vállamon,
ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
hogy minden léptem gyötrelem.
Súly, súly, súly rajtam, bénaság,
ellökném, rámakaszkodik,
mint egy tölgyfa a gyökerét,
vállamba vájja karmait.
Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár-szive.
Ha elröpülne egy napon,

2 megjegyzés:

  1. Szép versek és nagyon tetszik a csatolt madárfotó.

    VálaszTörlés
  2. A versek mankók, sokszor fordulunk értük akkor amikor már kimondhatatlan gondolatok előtt állunk..vagy azért, mert már százszor is kimondtuk és semmi nem változik,...A választott verseid hangulatából jól érzékelhető ez.

    VálaszTörlés