2013. április 30., kedd

Ma Hollandiában jártam.



Részt vettem Willem Alexander királlyá koronázásán. Mától ő Hollandia királya, Oránia–Nassau és Lippe–Biesterfeld uralkodó hercege.
Megható volt, szép, jól szervezett – és hogy mindezt ingyen, a fotelban ülve nézhettem végig – hálás vagyok a tévének…
Szimpatikus nekem az új király – bár a mamája is az volt…És még jobban tetszik, hogy van királyné is, aki ráadásul 3 gyerekes anyuka és okos, csinos asszony.  Micsoda felvonulása volt ez egyben az (elsősorban) európai, de távolabbi uralkodóknak ! Csak csendben mosolyogtam magamban, hogy az európaiakat mindet „ismerem”…Egyedül a monacói hercegné nem jött el – gondolom a válását készíti szép csendben elő…Pompás volt az idő, rengetegen (állítólag egy millióan!)voltak kíváncsiak a „műsorra” – narancssárgába öltözve…. 
Hihetetlen biztonsági intézkedések védelmében zajlott az egész program.
Kíváncsian várták a király templomba-vonulását, azt találgatták, rajta lesz-e a híres hermelin palást. Hát rajta volt…Ami viszont érdekes, Hollandiában nem szokás a király fejére rátenni a koronát – ott volt ugyan az országalmával és a jogarral együtt a ceremónián, de különösebb szerephez nem jutott…
A 3 kislány fantasztikusan viselkedett – a leendő királynő (a most 9 éves  Catharina-Amalia) – de a többiek is, hihetetlen nyugalommal, fegyelmezetten csinálták végig a számukra – gyanítom nem túl érdekes - programot. Bár ki tudja ? Lehet, hogy élvezték a nagy éljenzést, hiszen a templomból jövet, vagy a palota balkonon olyan kedvesen  mosolyogva  integettek.
Beatrix mától „csak” hercegnő…Talán nem is bánja. Harminchárom  éves uralkodás épp elég egy embernek.



 
A koronázás kapcsán legalább utánanéztem a hollandoknak:
és a még ma is hozzájuk tartozó 3 szigetnek:

Szimpatikus kis ország…csak azt nem tudom, mi  lenne/lesz vele, ha egyszer elkezd emelkedni a világóceánok vízszintje?


2013. április 28., vasárnap

Körutazás (1 napos)



Kitört a nyár, és én is kitörtem….Már annyira mehetnékem volt, hogy legtitkosabb dugipénzemből feláldoztam egy keveset, hogy „megitassam a paripámat” – elszáguldottunk, erre a körútra:



Nagyobb térképre váltás


No nem mintha először jártam volna ezen az útvonalon…mégis jó volt, szép volt, kellemes volt.  Minden olyan csodálatos zöld, szabályosan az az ember érzése, hogy a  benne feszülő energiától szinte felrobban a természet.  Zöldbomba és fehérbomba fák, sárgavirágbombás rétek… Ha megálltam az autóval, madárcsicsergés-dalolás mindenhol…Az ég valószínűtlenül kék, tejszínhabos kis felhőkkel, és – különösen a délhez közeledő órákban – nyáriasan forró napsugárral.
Nem voltam képes visszafogni magam, és amikor az úton Orfű előtt, az „én” hajdani víznyelőm mellett  3 piszkos-overalos, barlangos fiút láttam, megálltam és leszólítottam őket. Szerintem utána nagyon jót mulattak rajtam, de nem érdekel. Kérdeztem, hol dolgoznak, hol van most a ház és merre jöttek fel – s elmondtam, hogy majd 50 évvel ezelőtt én is közülük való voltam.. Nem bántam meg. Jó volt visszaidézni pár percig a múltat….

Három kálváriát terveztem ezen a körúton felkeresni – mind sikerült – olvasható a másik blogban. Kétségtelen, az abaligeti nagyon szomorú képet mutat – de hát az élet már csak ilyen….El is gondolkodtam, hogy pl. ebben az esetben mi is lehet a tönkremenetel oka ?  (az idő vasfogán kívül) Nyilván a népesség kicserélődése és a  vallás, mint vasárnapi program helyett, az itt régebben elég jól működő, mára viszont már lepukkant idegenforgalom is elterelte az embereket.
 A templom alapjait 1778-ban rakták le, valószínűleg egy középkori templom szomszédságában. A munkálatok 1796-ban fejeződtek be. A Mária Magdolna tiszteletére emelt templom a temető közelében áll – meglehetősen rossz állapotban, vakolata omlik, beázik…




Bükkösd előtt megtaláltam azt az elágazót, amin Tiffanylda  pár napja járhatott, el is indultam a nagymátéi vendégház felé, de aztán olyan pocsék úthoz értem – amin még jócskán kellett volna autóznom – hogy nem vállaltam fel…A két kőbányáról futólag csináltam fotókat, meg a Bükkösdi vízről: 


Aztán bent a faluban a főtéren megálltam. Csak kívülről tudtam megcsodálni a bezárt kapujú,  műemléki védelem alatt álló Petrovszky-, később Jeszenszky-kastélyt, Baranya megye legelegánsabb homlokzatú barokk kastélyát. Tervezője Fischer von Erlach, Mária Terézia híres építésze volt.



     

A kastély előtt folyik el a Bükkösdi-víz, amelynek hídját két késő barokk alkotás, Nepomuki Szent János és Szent Franciska szobra díszíti. A két szobrot Buch József - a római katolikus templom tervezője - faragta az 1800-as, 1801-es években.




A téren álló  templomot, mely eredetileg fazsindelyes volt,   1791-ben Petrovszky Zsigmond építtette testvérével. Jelenleg tatarozzák. A szájhagyomány szerint az oltár alapja a pécsi jakabhegyi Pálos-kolostorból való és goricai márvány. Tervezője Buch József, aki Pécs első rajztanára, szobrász, tervező, festő volt. Ő készítette a  templom homlokzatában lévő fülkékben elhelyezett Nepomuki Szent János és Szent Zsigmond szobrokat is. A hősök emlékművét  a kálváriát készítő Berthaldó József készítette

A főteret elhagyva aztán  egy kismamától érdeklődtem, hogy pontosan merre is van a kálvária. Azt mondta, hogy szerinte itt nincs ilyesmi… Persze kicsit odább egy idős asszony már tudott válaszolni, így aztán meg is találtam – s el se téveszthettem volna, ugyanis az országút mellett van, nem lehet nem észrevenni.
Ide – úgy láttam – már senki sem jár keresztútra…. Térdig ér a gaz, meredek oldalba kell felkapaszkodni,  de még mindig elfogadható állapotban  vannak a stációk.

Harmadik állomásom Helesfa volt. Itt  egy háznál érdeklődtem, a tulajdonosa még csak nem is hallott a kálváriáról – hozzátette, hogy ők csak „pár éve” laknak itt.
Először a temetőben kerestem, de mivel ott nem találtam, érdeklődtem tovább, s csak megtudtam végül, hogy  fent hegyoldalba, a templom mellett van.
Megmásztam a jó meredek lépcsősort, de érdemes volt, ez volt a mai három kálváriából a legszebb, legjobban karbantartott…

Aztán már csak lassan poroszkáltam hazafelé. Érdekes, hogy idén alig-alig látni repceföldet. El is gondolkodtam, mi lehet ennek az oka – persze nem jöttem rá semmire…. Mellesleg azért is imádok így autókázni, mert olyannyira kilazul az agyam, hogy az hihetetlen. Csak úgy „vagyok” – és ez rettentő jó érzés. Nézek ki a fejemből, ha valamit szépnek/érdekesnek látok, megállok és lefényképezem.
Nagyon szükségem volt már erre az útra !

"Lekaptam" a pesti gyorsot is ! :-) 

Ilyesmit látva lenyugszik a lélek...



2013. április 27., szombat

Csak úgy....


Ezt az újságkivágást kaptam @x-től.

Gondoltam, úgyis megyek a postára, így hó végén, ha többet nem is, de 500.- Ft-ot feladok.
A feladás díja 680.- Ft........lett volna.

Megfordult a fejemben, hogy amíg ingyenes a busz, felülök és elviszem Pécsváradra a pénz. Még az sem kizárt, hogy dühömben tényleg meg is teszem....

Kérlek ne kommenteld azt, hogy utaljam, vagy tudomisén kártyával intézzem (ami nekem mellesleg nincs is, mert egy megcsontosodott, kiszáradt agyú, fejlődésre képtelen kövület vagyok). .... bankon keresztül én már semmit sem intézek. Mellesleg - gondolom - ott sincs ingyen az utalás. Nem tehetek róla, gyűlölöm ezt a terrort.



 A mai napon  még ezt az elolvasásra ajánlott cikket is kaptam:

Annyira elegem van már mindenből...
Istenem, olvasod a blogomat ?
 

2013. április 26., péntek

Egy (hétköz)nap



Tudom én, hogy  fotós-szemmel nézve az én képeim mínusz nulla értékűek (pláne, hogy még a tetejébe kiraktam a rendszeresen olvasott blogok közé egy-két csoda-fotós blogcímét is) – mégis, nekem annyi örömöm volt benne/velük, hogy  néhányat azért megmutatok.

Már a reggel jól kezdődött, amikor a szomszéd ház tetejére rásütött az első napsugár, s nekem a hajnali Júlia-Alpok jutottak eszembe…. És NEM sírtam, amikor arra gondoltam, hogy nekem már CSAK ez, csak ilyen napsütötte csúcs marad a hártralévő időben.  




És a Gyükésben sem sírtam – hanem örültem, hogy látom a kirobbanó, napról napra, tényleg szemlátomást növekedő természetet, a sok jelentéktelen virágocskát, és érzem a szél lágy simogatását – amit ugye még lefényképezni se lehet, pedig milyen jó…

Szedtem zamatos turbolyát – de nem sokat, mert nem kedvelem túlzottan az ánizs  illatot:

Most bezzeg volt pitypang – de már túl vagyok a méz-főzésen:


 Kúszó boglárka, valami bogárral:

A hagymaszagú kányazsombor kivirágzott 

Az Olocsán-csillaghúrt már túlnőtte a fű...

...de a mostanában divatba-jött tyúkhúr szára-levele még zsenge. Ebből is hoztam haza egy jó nagy adagot:


 Ezen a képen az a madársaláta látható, ami egy héttel ezelőtt 5 cm-es és még ehető volt. Már teljes pompában virágzik.



Itt meg két, hozzá hasonló kékség, az apró nefelejcs meg az ösztörűs veronika. 
(Tűző napsütésben nem sikerültek jobbra a képek...)

 

Még egy kék, a fürtös gyöngyike - elvirágzóban már:
 

Sok a farkaskutyatej is, a rét sárgul tőle:


A végére meg azért került a szemétkupacnak minősülő pala-halom, mert  - vagy hiszed, vagy se – de mikor odaértem,  két gyönyörűséges zöld gyík napozott rajta, majd pánikszerű gyorsasággal besurrant a rejtekhelyére. Nem is emlékszem rá mióta, de több éve nem láttam zöld gyíkokat. Ültem ott vagy 10 percet, hátha kijönnek, de valószínű ők is láttak engem, s úgy döntöttek, inkább mégse…
Azért egy másik képen megmutatom, milyenek voltak:
 
 


Hát nem gyönyörű ???
 



Jó volt kint  lenni. Már megerősödött lélekkel, de azért valahogy mégiscsak Lilivel ....



2013. április 24., szerda

Én már hová...?

Alacsony vérnyomásúak részére ajánlott olvasnivaló:http://www.hir24.hu/belfold/2013/04/24/dohanybiznisz-boldog-politikusrokonok-elkeseredett-kisvallalkozok/
És még csak azt sem mondhatom, hogy engem nem érdekel - mert már régóta nem dohányzom...csak még mindig ebben a nyomorult országban élek....



http://balrad.wordpress.com/2013/04/25/orjongenek-a-trafikosok/Tudom: http://hvg.hu/cimke/el+lehet+menni

Én már hová ....?


No de hogy ne csak sírni kelljen, hanem vonyítva röhögni is ( és esetleg utána, vagy közben sírni ?) ezt is érdemes elolvasni: 
http://pecsistop.hu/velemeny/kormanyzati-kozhelytar-igy-mozog-papa-mama/1141736/

2013. április 22., hétfő

Új kiállítás a Zsolnay Galériában



Valkó László pécsi Munkácsy-díjas képzőművész kiállítása  látható most a Zsolnay Galériában.
Napfényes nyári-áprilisi vasárnap délutánon lesétáltam - s örömömre megint teljesen egyedül voltam.  Nagyon szeretek „elveszni” ebben a térben…Mondjuk nem igazán  voltak kedvemre-valók a képek – de hát Istenem, nem egyforma az ízlésünk. Engem valahogy mocskos vízben úszkáló bugyik, zoknik, rongyok, kesztyűk, dorkók és cipők látványa valahogy nem „dob fel”.
Azért becsülettel megnéztem, egy csomót lefotóztam, hiszen azért volt más téma is - aztán itthon rájöttem, hogy feleslegesen dolgoztam mert a képek fent vannak már a neten.
Itt láthatók, ill. olvasható az alkotó életrajza is.




Kétségtelen, 250.- Ft-ért (=nyugdíjas belépő) csak másfél gombóc fagyit adnak….mégis mit szerettem volna látni ? 



Imádok "elmerülni" ebben a térben.... Krőzusnak érzem magam. Enyém minden alkotás, csak nekem festették. Nem rossz érzés ám !