2013. április 26., péntek

Egy (hétköz)nap



Tudom én, hogy  fotós-szemmel nézve az én képeim mínusz nulla értékűek (pláne, hogy még a tetejébe kiraktam a rendszeresen olvasott blogok közé egy-két csoda-fotós blogcímét is) – mégis, nekem annyi örömöm volt benne/velük, hogy  néhányat azért megmutatok.

Már a reggel jól kezdődött, amikor a szomszéd ház tetejére rásütött az első napsugár, s nekem a hajnali Júlia-Alpok jutottak eszembe…. És NEM sírtam, amikor arra gondoltam, hogy nekem már CSAK ez, csak ilyen napsütötte csúcs marad a hártralévő időben.  




És a Gyükésben sem sírtam – hanem örültem, hogy látom a kirobbanó, napról napra, tényleg szemlátomást növekedő természetet, a sok jelentéktelen virágocskát, és érzem a szél lágy simogatását – amit ugye még lefényképezni se lehet, pedig milyen jó…

Szedtem zamatos turbolyát – de nem sokat, mert nem kedvelem túlzottan az ánizs  illatot:

Most bezzeg volt pitypang – de már túl vagyok a méz-főzésen:


 Kúszó boglárka, valami bogárral:

A hagymaszagú kányazsombor kivirágzott 

Az Olocsán-csillaghúrt már túlnőtte a fű...

...de a mostanában divatba-jött tyúkhúr szára-levele még zsenge. Ebből is hoztam haza egy jó nagy adagot:


 Ezen a képen az a madársaláta látható, ami egy héttel ezelőtt 5 cm-es és még ehető volt. Már teljes pompában virágzik.



Itt meg két, hozzá hasonló kékség, az apró nefelejcs meg az ösztörűs veronika. 
(Tűző napsütésben nem sikerültek jobbra a képek...)

 

Még egy kék, a fürtös gyöngyike - elvirágzóban már:
 

Sok a farkaskutyatej is, a rét sárgul tőle:


A végére meg azért került a szemétkupacnak minősülő pala-halom, mert  - vagy hiszed, vagy se – de mikor odaértem,  két gyönyörűséges zöld gyík napozott rajta, majd pánikszerű gyorsasággal besurrant a rejtekhelyére. Nem is emlékszem rá mióta, de több éve nem láttam zöld gyíkokat. Ültem ott vagy 10 percet, hátha kijönnek, de valószínű ők is láttak engem, s úgy döntöttek, inkább mégse…
Azért egy másik képen megmutatom, milyenek voltak:
 
 


Hát nem gyönyörű ???
 



Jó volt kint  lenni. Már megerősödött lélekkel, de azért valahogy mégiscsak Lilivel ....

6 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lehetett kint a természetben, csodás fotókat készítettél!

    VálaszTörlés
  2. Ami talán a legszomorúbb az az, hogy a pala, veszélyes hulladéknak lett minősítve,elég régen. Főleg az, ami törött. Azbeszt van benne és nem bomlik le, stb.
    (Hogy bejelentenéd-e ?- vagy sem...azt rád bíznám...)
    Sokan még azt sem tudják, hogy pl. háztető javításakor vagy egyéb munkák során érdemes szájmaszkot viselni !-és egyéb előírások is vannak.
    Na, de nem sorolom.

    VálaszTörlés
  3. Tetszik az elso 2 kep hasonlata :)

    VálaszTörlés
  4. @x: valószínű megteszem és jelzem valakinek (?) az azbesztkupacot.
    Tselszi: Ugye, milyen érdekes. Nagyobb különbség két kép között már nem is lehetne, s mégis....a hangulata aznos.

    VálaszTörlés
  5. nekem is tetszik az azonos fény-árnyék hatás!
    De miköze a pitypangnak a mézfőzéshez??? Tényleg nem tudom.
    Z.

    VálaszTörlés