2013. április 28., vasárnap

Körutazás (1 napos)



Kitört a nyár, és én is kitörtem….Már annyira mehetnékem volt, hogy legtitkosabb dugipénzemből feláldoztam egy keveset, hogy „megitassam a paripámat” – elszáguldottunk, erre a körútra:



Nagyobb térképre váltás


No nem mintha először jártam volna ezen az útvonalon…mégis jó volt, szép volt, kellemes volt.  Minden olyan csodálatos zöld, szabályosan az az ember érzése, hogy a  benne feszülő energiától szinte felrobban a természet.  Zöldbomba és fehérbomba fák, sárgavirágbombás rétek… Ha megálltam az autóval, madárcsicsergés-dalolás mindenhol…Az ég valószínűtlenül kék, tejszínhabos kis felhőkkel, és – különösen a délhez közeledő órákban – nyáriasan forró napsugárral.
Nem voltam képes visszafogni magam, és amikor az úton Orfű előtt, az „én” hajdani víznyelőm mellett  3 piszkos-overalos, barlangos fiút láttam, megálltam és leszólítottam őket. Szerintem utána nagyon jót mulattak rajtam, de nem érdekel. Kérdeztem, hol dolgoznak, hol van most a ház és merre jöttek fel – s elmondtam, hogy majd 50 évvel ezelőtt én is közülük való voltam.. Nem bántam meg. Jó volt visszaidézni pár percig a múltat….

Három kálváriát terveztem ezen a körúton felkeresni – mind sikerült – olvasható a másik blogban. Kétségtelen, az abaligeti nagyon szomorú képet mutat – de hát az élet már csak ilyen….El is gondolkodtam, hogy pl. ebben az esetben mi is lehet a tönkremenetel oka ?  (az idő vasfogán kívül) Nyilván a népesség kicserélődése és a  vallás, mint vasárnapi program helyett, az itt régebben elég jól működő, mára viszont már lepukkant idegenforgalom is elterelte az embereket.
 A templom alapjait 1778-ban rakták le, valószínűleg egy középkori templom szomszédságában. A munkálatok 1796-ban fejeződtek be. A Mária Magdolna tiszteletére emelt templom a temető közelében áll – meglehetősen rossz állapotban, vakolata omlik, beázik…




Bükkösd előtt megtaláltam azt az elágazót, amin Tiffanylda  pár napja járhatott, el is indultam a nagymátéi vendégház felé, de aztán olyan pocsék úthoz értem – amin még jócskán kellett volna autóznom – hogy nem vállaltam fel…A két kőbányáról futólag csináltam fotókat, meg a Bükkösdi vízről: 


Aztán bent a faluban a főtéren megálltam. Csak kívülről tudtam megcsodálni a bezárt kapujú,  műemléki védelem alatt álló Petrovszky-, később Jeszenszky-kastélyt, Baranya megye legelegánsabb homlokzatú barokk kastélyát. Tervezője Fischer von Erlach, Mária Terézia híres építésze volt.



     

A kastély előtt folyik el a Bükkösdi-víz, amelynek hídját két késő barokk alkotás, Nepomuki Szent János és Szent Franciska szobra díszíti. A két szobrot Buch József - a római katolikus templom tervezője - faragta az 1800-as, 1801-es években.




A téren álló  templomot, mely eredetileg fazsindelyes volt,   1791-ben Petrovszky Zsigmond építtette testvérével. Jelenleg tatarozzák. A szájhagyomány szerint az oltár alapja a pécsi jakabhegyi Pálos-kolostorból való és goricai márvány. Tervezője Buch József, aki Pécs első rajztanára, szobrász, tervező, festő volt. Ő készítette a  templom homlokzatában lévő fülkékben elhelyezett Nepomuki Szent János és Szent Zsigmond szobrokat is. A hősök emlékművét  a kálváriát készítő Berthaldó József készítette

A főteret elhagyva aztán  egy kismamától érdeklődtem, hogy pontosan merre is van a kálvária. Azt mondta, hogy szerinte itt nincs ilyesmi… Persze kicsit odább egy idős asszony már tudott válaszolni, így aztán meg is találtam – s el se téveszthettem volna, ugyanis az országút mellett van, nem lehet nem észrevenni.
Ide – úgy láttam – már senki sem jár keresztútra…. Térdig ér a gaz, meredek oldalba kell felkapaszkodni,  de még mindig elfogadható állapotban  vannak a stációk.

Harmadik állomásom Helesfa volt. Itt  egy háznál érdeklődtem, a tulajdonosa még csak nem is hallott a kálváriáról – hozzátette, hogy ők csak „pár éve” laknak itt.
Először a temetőben kerestem, de mivel ott nem találtam, érdeklődtem tovább, s csak megtudtam végül, hogy  fent hegyoldalba, a templom mellett van.
Megmásztam a jó meredek lépcsősort, de érdemes volt, ez volt a mai három kálváriából a legszebb, legjobban karbantartott…

Aztán már csak lassan poroszkáltam hazafelé. Érdekes, hogy idén alig-alig látni repceföldet. El is gondolkodtam, mi lehet ennek az oka – persze nem jöttem rá semmire…. Mellesleg azért is imádok így autókázni, mert olyannyira kilazul az agyam, hogy az hihetetlen. Csak úgy „vagyok” – és ez rettentő jó érzés. Nézek ki a fejemből, ha valamit szépnek/érdekesnek látok, megállok és lefényképezem.
Nagyon szükségem volt már erre az útra !

"Lekaptam" a pesti gyorsot is ! :-) 

Ilyesmit látva lenyugszik a lélek...



5 megjegyzés:

  1. Reggel még tervezgettem,de délutánra elálltam tőle. = a tájékozódástól. ( a neten) Állítólag a tavalyi repcetermés eléggé rossz lett ?- ill. pontosan nem is tudom,hogy áll a helyzet a bioetanol (?) gyártással... (idehaza) - pár éve ajánlgatták...építettek is ezt-azt,- aztán ..nem tudom mi lett belőle.
    (Magam sem tudom,mi van velem... lehet,érzem,hogy időjárás változás lesz ?...)

    VálaszTörlés
  2. kérdés: mikor kell a repcét vetni???
    lehet, hogy hóágyúval nem lehet...

    VálaszTörlés
  3. Állítólag aug.25 - szept. 05 között kell(ene) vetni.
    Csak ne az legyen az újabb kérdés,hogy milyen időjárás volt akkor ? :-)
    Régebben is olvastam, kissé macerás dolog... mert be is kell(ene) fektetni, nem csak elszórni a magot !
    (talaj előkészítés, műtrágyázás és ne soroljam)

    VálaszTörlés
  4. A legkedvesebb útjaim arrafelé vezetnek. Jó végigjárni biciklivel is, vonatablakból is, meg a blogodon is... Megunhatatlan!

    VálaszTörlés
  5. menetszél: valóban megnyugtató az a vidék - forgalom szinte semmi, dimbek-dombok, béke, nyugalom...

    VálaszTörlés