2013. április 3., szerda

Verdiről meg a zenéről jut eszembe



A 3SAT-ot néztem pár napja hajnalban. A film 2006-os volt, én viszont ma láttam először. Úgy tűnik nekem, hogy ez mehetett valamelyik magyar tévécsatornán is, látok erre utaló nyomot a neten, de valójában nem is a filmről akarnék beszámolni, mely egyébként szerintem igen jó volt, és Verdi életét mutatta  be, hanem ennek kapcsán felmerült gondolataimról írnék. Egyáltalán nem mellesleg ajánlom elolvasni a híres zeneszerző életét, ill:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Giuseppe_Verdi

Hogy mi minden előjön néha az ember emlékezetéből !! Nem mostanában jutott eszembe dúdolni a Va Pensiero-t,  most mégis ez történt.




Régebben is írtam már, 10 éves koromtól érettségiig karénekes voltam (mezzoszoprán)  és máig hálás vagyok Sólyom Józsefné, Erzsébet néni és Ivasivka Mátyás énektanáraimnak, hogy erre lehetőséget adtak. Ma eszembe jutott az is, hogy milyen sokszor szerepeltünk ünnepélyeken, az általános iskolai kórusommal meg egyszer még a Liszt teremben (ugye épp pár napja fényképeztem le, a hátát) volt egy rádió-felvételünk is.

És hogy milyen különös az emberi memória !!! Hogy egy kulcsot az előbb hová is tettem le, hirtelenjében nem tudom, meg sokszor nem jut eszembe, hogy a múlt héten, vagy két hete történt ez vagy az – és most azonnal, de tényleg azonnal tudtam (=hajnali fél 5-kor) csendben, énekelni a rabszolgák kórusával, hogy
Va', pensiero, sull'ali dorate. Va', ti posa sui clivi, sui coll, ove olezzano tepide e molli
l'aure dolci del suolo natal! Del Giordano le rive saluta, di Sionne le torri atterrate.
O mia Patria, sì bella e perduta! O membranza sì cara e fatal!
Arpa d'or dei fatidici vati, perché muta dal salice pendi?
Le memorie del petto riaccendi, ci favella del tempo che fu!
O simile di Solima ai fati, traggi un suono di crudo lamento;
o t'ispiri il Signore un concentoche ne infonda al patire virtù
che ne infonda al patire virtù al patire virtù!

És azonnal beugrott a másik olasz szöveg is (soha nem tanultam olaszul, csak ezt a két dalt tudom – de ezt 50 év távolából is !)
Che bella cosa na jurnata’ e'sole n'aria serena doppo na tempesta
pe'll'aria fresca pare gia' na festa che bella cosa na jurnata'e sole.
Ma n'atu sole cchiu' bello, oi ne' 'o sole mio sta nfronte a te!
'o sole o sole miosta nfronte a te ... sta nfronte a te.
(Az O sole mio egyébként egy nápolyi dal 1898-ből, melynek zenéjét Eduardo di Capua, szövegét Giovanni Capurro írta.)

Vajon miért kellett akkor ezt a két dalt nekünk megtanulni ? Lám, erre már nem emlékszem.

Azt viszont tudom, hogy  a finn himnuszt azért kellett megtanulnunk, mert Lahtiból (=Pécs testvérvárosa) érkezett  delegációt a mi kórusunk köszöntötte. Ez az összes finn „tudásom” – s ennek az utolsó sorára sem jól emlékeztem, de a dallamát természetesen nem felejtettem el….
O  maamme, Suomi, synnyinmaa, Soi, sana kultainen!
Ei laaksoa, ei kukkulaa, Ei vettä, rantaa rakkaampaa
Kuin kotimaa tää pohjoinen, Maa kallis isien.  

Rég volt, szép volt…


2 megjegyzés:

  1. Az ajánlott filmet nem láttam, szívesen megnézném. Viszont örömmel hallgattam a kórust. A feledékenységre az unokám felhívta a figyelmemet, a TV-ben hirdetett valamilyen csodaszert szedésére.
    Tudod van az a lista amiről észrevettem az öregség jelét:- a hangos beszéd, a nagyothallás, a feledékenység, a panaszkodás...stb, de tudatosan próbálok rajta javítani.

    VálaszTörlés
  2. Milyen érdekes szervünk az agyunk!!!És milyen csodálatosan működik!

    VálaszTörlés