2013. május 31., péntek

Hahó, itt vagyok !



Ha valakit érdekelne – jelentem, kész a festés és a takarítás, visszarámolás is a nagy szobában. Én is kész vagyok…. Pedig a következő napokban vár rám még némi munka, a többi helyiségben. Szerencsére nem hajt a tatár. És igenis jó érzés tudni, hogy minden alaposan, becsületesen ki van takarítva, letörölgetve, kiporolva…
Egész jól kibírtam gép nélkül, tegnap este el is gondolkodtam, kell nekem egyáltalán a számítógép ???
Sok szép  diasort kaptam és egy youtube-os néznivalót, egyelőre most ezt ajánlom tovább annak, aki még esetleg idetéved… Talán a hét végére lesz erőm/kedvem valamit írni is.




2013. május 26., vasárnap

Igyon tehát finom teát

Május 26 szakad az eső és 10 fok van. A különös meteorológiai eseményes könyvemben  utána néztem, 2010 május 16-án 8 fok volt, vagyis nem mondhatom, hogy nem volt ilyesmi... de ettől még fázom. Sőt - mivel nem vagyok hajlandó meg is fázni, bekapcsoltam a fűtést.. És mit kíván ilyenkor még az ember lánya ? Egy finom, forró, illatos teát....

Nemrégiben egy kedves ismerősöm járt itt, s meglepett egy különleges teával. Bevallom még sosem próbáltam ki a ginkgót – és kíváncsian vártam az első kóstolás eredményét.

(Csak zárójelben: Mire jó a ginkó?- feledékenység - agyi vérellátási zavar – fülzúgás - hallás gyengülés – visszértágulat - aranyér- lábszárfekély - enyhe és közepes depresszió – impotencia - Alzheimer-kór - jó értágító (flavonoid tartalma miatt) - javítja a koncentrálóképességet, szellemi teljesítő képességet - antioxidáns tulajdonságú - öregkori elbutulás ellen – vagyis kifejezetten a korombélieknek ajánlott. :-)) 

Nos, nem tudom, eredendően a ginkgólevél (meg a bancha tea , avagy a papaya) milyen ízű – de az biztos, hogy ez a tea nagyon kellemessé van kikeverve. Az előállító honlapján (http://www.misstee.hu/kinalat.html#zoldiz) ez olvasható róla: „japán zöld bancha tea, ginkgo levelek, papaya, cseresznye aroma és darabok”.  Tényleg vannak benne olyan cseresznye-szerű kis aszalt gyümölcsdarabkák – azonban az egész teának mégis málna illata és íze van. Nagyon kellemes, szinte „itatja magát”. Bízom benne, hogy nem valami káros anyaggal manipulálták, ugyanis egy kicsit utánanézve a témának, eléggé elbizonytalanodtam.
Mert :  ”…Az aromaanyag ízesítő tulajdonsággal rendelkező meghatározott kémiai anyag….A természet-azonos aromát vegyi szintézissel vagy olyan elkülönítéssel állítják elő, hogy az így kapott vegyület kémiailag azonos legyen a növényi vagy az állati eredetű anyagban természetes tartalomként jelen levő aromaanyaggal.”
Ebből én azt olvasom ki, hogy mégse málnával, hanem (remélhetőleg természet-azonos) málna ízű aromával ízesítették az én teámat.
Vajon enélkül a ginkó élvezhetetlen lenne ? 





2013. május 25., szombat

A műanyag




Látom a tévében, hogy  egy család tagjainak vérvételénél,  igen rossz eredmények jöttek ki. (Nem ismerem a német szakszavakat, nem tudom pontosan melyik érték volt a rossz…)  Azt mondja a doktornő, mindezt a töménytelen műanyag okozza, amivel nap mint nap kapcsolatba kerülünk. Az volt a család feladata, hogy egy hónapig nem használhattak semmit, ami műanyag, vagy azzal érintkezésbe került… és ezek után javult az a bizonyos érték, ami előzőleg olyan rossz volt…. Nos, nem volt könnyű feladatuk. Először egy ládába összegyűjtöttek minden műanyag háztartási eszközt, majd megpróbáltak vásárolni. 
Ezen aztán én is elmerengtem….

Végig-gondoltam, milyen formában kerülök én a műanyaggal kapcsolatba. Egész ledermedtem, mert bizony kiderült, hogy szinte nem is lehet kizárni,  hogy az ételed/életed műanyaggal érintkezzen. Szinte minden abba van csomagolva. A víztől a vajig, a fogkrémtől a ………sorolhatnám.

Tudom, hogy egyes szkeptikusok most azt mondják, hogy  végülis valamibe csak bele kell halni……no de hogy ilyen öngyilkos módon ??? Az "ember" nem is gondol ilyesmikre, csak veszi amit lát...aztán tessék, egyszer csak szembe-öntik a valóság maró savával (hogy képletesen mondjam)...Megpróbálhatom leselejtezni legalább a műanyag edényeimet. A mikróba már régen nem rakok be semmit műanyagban, de bizony a fagyasztóban sok mindent tárolok ilyen dobozokban. Hogy a zacskókról már szó se essen...De kizárni teljesen az életemből nem hiszem hogy tudom és be kell valljam, részben anyagai okok miatt sem. Csak egyetlen példát mondok: a mindennapi ivóvizem is műanyag csövön át jön...

Végig gondoltam a gyerekek háztartását, ami az enyémnél még „modernebb”.  Hát a pici baba is már műanyag „üvegből” műanyag cumin át szopja a teát… nem, nem a tejet, mert bár csak egy éves, de már most tej és tojás allergiás…
Gyanítom, hogy ez a sokféle allergia is részben a műanyagokhoz vezethető vissza. Meg sok minden máshoz, de ehhez is…
Kiirtjuk magunkat, nem is kell világvégét játszani a természetnek.

2013. május 24., péntek

Nyáron ilyen az ablakom





Hűvössé teszi a szobát, megakadályozza a be-és kilátást.....




2013. május 23., csütörtök

Az idei első...

 Dunsztolásra várva

Bizony, megkezdődött a befőzési szezon. És nem bírom ki, hogy ne dicsekedjek, milyen szerencsés voltam: szerda hajnali 6-kor lementem a nagypiacra - tudván (tavalyról), hogy ilyenkor néha hozzá lehet jutni az előző napi maradékhoz, jóval olcsóbban, mint a friss áruhoz. Ez eperbefőzés vonatkozásában nem jelent problémát - semmi baja nincs, talán nem olyan szép fényesek a szemek, és van közte pár kidobni való - viszont dzsemnek pompás. A legolcsóbb befőzni-való is 495.- Ft volt tegnap és akkor én ezt a rekesznyit (=6 kg) 300.- Ft/kg-ért vettem. Nagyon örültem, s bár ráment az egész délelőttöm, de íme, dunsztolásra vár az idei első lekvár-adag !
Jöhet a tél :-)




2013. május 22., szerda

deszépélet-a-katonaélet



http://palyazatmenedzser.hu/2013/05/19/eselytabor-2013  ezt a cikket teljesen véletlenül, ide-oda kattintgatva találtam, becsszóra mondom, nem is ilyen témában keresgéltem, oszt mégis csak "kibújt a szög a zsákból". Látom, már 2011-ben is volt ilyen.  
De szeretném tudni, járt-e ide a bándykata gyilkosa ? Vagy az, aki  szombat délután 3-kor leütötte 83 éves ismerősömet, avagy aki a nyugdíjasházbeli öregúr nyakából ugyancsak fényes nappal letépte az aranyláncot ?   Jó lenne tudni, miért van erre szükség, ill. hogy pontosan mire is képezik ki itt  a roma származású vagy hátrányos helyzetű, 17 és 25 év közötti fiatalokat ?  És miért pont csak őket ?  Bevallom, nem néztem ennek utána, lehet, hogy megtanítják őket arra is, hogy a buszon átadják a helyüket, továbbá, hogy vasárnaponként gyónni és áldozni menjenek …de az is lehet, hogy tényleg csak a "deszépélet-a-katonaélet"-et mutatják meg nekik…       
Még lőni is megtanítjuk őket ?  
Erre, tényleg CSAK erre van szükségü/n/k ???

2013. május 21., kedd

Vihar



A szombati-vasárnapi viharok hatására kóboroltam az időkép-en, s eddig nem is tudtam, hogy van egy ilyen oldala is: http://www.idokep.hu/tornado 
Már a múltkori nagyobb viharkor is eszembe jutott, mit csinálnék, egyáltalán honnan tudnám meg, hogy veszélyben vagyok ? (Azt hiszem Amerika tornádó-járta vidékein a lakosságot előre figyelmeztetik.) Bevallom, hogy egy ideje, amikor nagyon intenzív fölöttünk a vihar, én a  központi biztosítékaimat lekattintom és gyertyafény mellett várom meg, míg átvonul fölöttünk. Habár – nem is tudom, igaz-e – de állítólag egy villámcsapás így is tönkreteheti az elektromos berendezéseimet. (Az elektrotechnikában sosem voltam erős…)




25 éve, mióta itt lakom, egyszer volt a közelemben villámcsapás, de valahogy az az érzésem, mintha vadulnának ezek a viharok. Nem hinném, hogy csak a romló emlékezetem miatt nem emlékszem arra, hogy Magyarország tornádó-járta vidék volt mindig is. Sokszor elhangzik ugyanis, hogy „ugyan, máskor is volt ekkora hó, ilyen forróság, talán voltak tornádók is, csak nem  közölték velünk... ”  Mivel cáfoló adatokkal nem rendelkezem, nincs bizonyíték a kezemben arra vonatkozóan, hogy azért mégiscsak kissé más volt a nyár meg a tél is. Lehet persze, csak az okozza a problémát, hogy régebben nem voltak olyan technikai eszközök, melyekkel ezeket a szélsőségeket előre jelezni, naprakészen fotózva, a netre téve, dokumentálni lehetett.

Most aztán itt állok, tanácstalanul, mert nem tudom, hogy hová menekülhetnék, ha egy ilyen felhőtölcsér közeledne felém, de leginkább azt nem tudom, honnan szereznék róla tudomást ? Vagy egyszerűen hagyatkozzam a Mennybélire ? 
 
                               ************************

Most látom a 9 órás hírekben, hogy mi volt Oklahomában....Hiába  hiszi az ember, hogy ő uralja a Földet - nem úgy van az.... 





2013. május 20., hétfő

Ujjal-festő




 ”Judith ann Braun 1947-ben született a New York állambeli Albany városban, és viszonylag későn, 1980-ban indult a művészeti pályája, ám a kissé zakkant művésznő igen hamar kivívta sokak ellenszenvét, miután alkotásai leginkább a szex témája körül forogtak…...Azonban mi most nem ezzel foglalkozunk, hanem lenyűgöző ujjfestményeivel, melyet kizárólag faszén-és pasztellkrétaporba mártott ujjaival készít....” (http://manzardcafe.blog.hu/2011/01/27/judith_ann_braun_ujjfestmenyei )

Annyira tudom irigyelni, akinek ilyesmi eszébe jut. Nekem is volt már maszatos a kezem, de nem gondoltam még soha, hogy egy hófehér falra virágokat kenjek vele….











2013. május 19., vasárnap

Milyen tojást vettem ?



1. A piacon vettem.
2. Viszonteladótól, mert a pécsi piacon lassan már egyáltalán nem lehet magántermelőt találni.
Az egyik tojás ilyen volt: (nem tévedés, gömbölyű, mint egy labda)




Ez a szám volt rajta:  23105 T00055

Próbáltam megkeresni, honnan is származhat. Ezt találtam:


„A tojáson lévő nyilvántartási szám felépítése:
Első része: állattartási technológia kódja szabadtartás (1), alternatív tartás (2), ketreces tartási rendszer (3), ökológiai tartási rendszer (0)
Második része: Magyarország kódja – HU
Harmadik része: a megye/főváros kódja (01) Baranya, (02) Bács-Kiskun, (03) Békés, (04) Borsod-Abaúj-Zemplén, (05) Csongrád, (06) Fejér, (07) Győr-Moson-Sopron, (08) Hajdú-Bihar, (09) Heves, (10) Komárom-Esztergom, (11) Nógrád, (12) Pest, (13) Somogy, (14) Szabolcs-Szatmár-Bereg, (15) Jász-Nagykun-Szolnok, (16) Tolna, (17) Vas, (18) Veszprém, (19) Zala, (20) Budapest
Negyedik része: állategészségügyi kerület sorszáma
Ötödik része: a tojótyúk jelölés: T
Hatodik része: az állattartó telep kétjegyű sorszáma a kerületben Hetedik része: a „/” jel után az istálló száma”

Nos, aki a fenti számsor és a hivatalos leírás alapján meg tudja mondani, honnan származott a tojásom, annak gratulálok. Mert én bizony nem tudtam rájönni….Ámbár, már mindegy…Megettem.






2013. május 18., szombat

Köszönet



Köszönöm a cicámért való aggódást azoknak, akik kommenteltek ! Ez azt jelenti, hogy legalább ketten olvasták, amit írtam :- )
Jó hírem van: habár fogalmam sincs mi lehetett a baj,  tegnap délben már evett, sőt este is. Ma reggel meg egyenesen felfalta, amit eléje tettem...A kertben „látható eredményre” is bukkantam – remélem csak átmeneti probléma volt. De az öregekre mindig jobban  kell figyelni, apróságok  is jelezhetnek valamit, ami rosszra fordulhat.
Szóval kösz az aggódást. Jól vagyunk.

2013. május 17., péntek

Mi lehet a baja ?





…azon kívül persze, hogy öreg… 13 éves. Harmadik napja nem eszik, vagy alig valamit. Szárazat egyáltalán nem. És ma este, amikor hosszas kérlelés, falat kezembe-vétele, simogatás után mégiscsak evett egy keveset, akkor a fejét félre tartva, úgy tűnt nekem, mintha csak egyik oldalon rágna. Lehet, hogy tályog van a szájában, vagy rossz fog ? Délelőtt elmegyünk az állatorvoshoz.….Előre sajnálom magam, onnan 5000 alatt még nem jöttem ki….

Egyébként most, hogy újra itt a nyár,  többször is kiszökött az alacsonyabb ablakomon, és újra visszament a régi „otthonába”, pedig már két éve, hogy nálam lakik. Még jó, hogy van kulcsom a szomszéd házhoz, így hát este érte megyek, kinyitom mindkét ház kapuját, s akkor ő átszalad egyikből a másikba. Ott ül egész nap a régi helyén, a teraszról szemmel tarthat engem is. Ha nem mennék érte, vagy nem lenne kulcsom – meghalna. Visszajönni ugyanis ott, ahol el/kiment már nem tud…
Szegény, szegény öreg cica….

2013. május 16., csütörtök

Lélekgyógyító



Egyre jobban érzem, hogy ha a lelkem betegeskedik, akkor csak és kizárólag egyetlen gyógyszere van a gyógyulásnak, ez pedig a Gyükés.  És nem mindenféle nyugtató. Tegnap megint kint jártam – most bodzaszedés ürügyén – 3 degeszre tömött szatyorral tértem haza, mert végül szedtem még akácvirágot, rózsaszirmot, zsurlófüvet, útifüvet is.

És velem volt a fényképezőm. Rettentően sajnálom, hogy a makrózás nem(sem) megy ezzel a géppel… nem tudom, mi lehet a baj – és a szívem sajog, mert bizonyos sosem-visszahozható-pillanatok mindörökre elvesznek, mint pl. a margarétás kép, ahol egy lepke és két tücsökbaba van a homályos képen. Kicsit talán jobb, de fotós szemmel nézve ez is mínuszos osztályzatú, a nyuszis. Itt meg túl messze ült a nyuszi, bezoom-oltam, de hát ez a kép se jó.

Hoztam viszont két beteg rózsavirágot haza a fotózás kedvéért, hogy látni lehessen, miképp kezdődik a hecsedli-betegség – amiről már tavaly is írtam, amikor a termést gyűjtöttem a lekvárfőzéshez. És azt hiszem  megtaláltam a tettest. Itthon ugyanis a rózsaszirmos zacskóból kiesett egy bogár, akit „kénytelen voltam” a fotózás kedvéért örökre mozgásképtelenné tenni – vagyis hangyairtóval lesprézni. Nos ez valamiféle ormányos bogár és vélhetően ez az okozója az egész rétre kiterjedt, valóban tragikus vadrózsaállomány pusztulásnak. Ill. nem jól írom, hiszen nem pusztul el a bokor, csak a termés válik élvezhetetlenné. No de nem az én feladatom ennek a megoldása (sem)- tehát csak tényként közlöm (kivel is ? hát magammal….)

Régi kutyás ismerőssel is találkoztam, szinte hihetetlen, hogy a játékos, fiatal „medvebocs” Nandó  is már 10 éves múlt…

Nagyon jó volt kint. El is határoztam, többször eljövök ide sétálni. Nincs lélekvidámítóbb muzsika, hely (számomra), mint a tücsökciripeléstől zengő, szellőjárta rét.


 Őzek  is jártak erre nemrég....
 A rágott rózsa, meg a bogara...

 Idén próbaképp csináltam egy olyan üveget is, melybe a bodza mellé rózsaszirmot és akácvirágot is tettem. kíváncsi vagyok, milyen lesz ?





2013. május 14., kedd

Chris Hadfield az űr-sztár



Biztos láttátok, de én mégis, itt is megörökítésre méltónak tartom ezt az embert, mert engem megfogott, hogy mennyire „földközeli” tudott ott a magasban is maradni. Mennyire nem felejtett el minket, akik itt értetlenül és kicsit hitetlenül bámuljuk egy sötét éjszakán a  felettünk elvonuló, csillagnak tűnő űrhajót.
Ma láttam a tévében a visszatérését és azt a felvételt, amelyet  még az ISS-en készített, David Bowie  "Ground Control to Major Tom" című számát dalolva….








Az ilyen embereket én csak csodálni tudom….meg kicsit irigyelni.

Láttam videókat is, amit az űrhajós életről mutatott be, pl ezt: https://www.youtube.com/watch?v=lMtXfwk7PXg  - de itt több, az űrhajósok hétköznapjait ismertető film is látható, körüljárva a kérdést, hogy milyen is amikor az űrhajóban alszanak, vagy lehet-e sírni, vagy  hogyan kell/lehet a spenótot megmelegíteni, avagy a mogyoróvajat, mézet kenyérre kenni…  ill. igen sok Hadfield által készített film is megnézhető.


Mindenesetre nekem Hadfield előadásában sokkal jobban tetszett a dal, mint ahogy Bowie énekelte. Ez most hihetőbb volt...

Ha valaki nem olvasná el a kommentet, @x ajánlata: http://rtlklub.hu/musorok/fokusz/videok/207383



Morfondírozás





Az egész világ egy nagy összeesküvés, hazugság-fertő… Tegnap a víz-maffiát láttam közel-keleten, ma a krumpli maffiát Európában. Tegnap a kakaó maffiáról írtam és tudom, van kávé maffia, meg fel se tudom sorolni, még mennyiféle. Aztán láttam azt a filmet, ami bebizonyítja fekete-fehéren, hogy a „kalóriaszegénynek” hirdetett áruk többsége  hizlalóbb, mint a normál termék,  hogy minden ami rá van nyomva az árcetlikre, az hazugság. Hogy milyen ravasz trükkökkel fogják meg tudat alatt az embert a gyors-kajáldák, mennyire megtévesztőek a reklámok. Nem az, ami rá van írva, nem onnan jön, ami a termelés helyeként meg van jelölve, tele van  mérgekkel, stb…
Komolyan mondom, deprimáló.
Az ember pedig élvezettel dagonyázik(=él)  ebben a mocsokban – amit végülis maga csinál magának. Közben hízik, állandóan beteg (=milyen jó a gyógyszeriparnak)  s korán meghal. (=milyen jó a temetkezési cégeknek) Az egész életed csak arra jó, hogy másnak bizniszt csinálj !
Mennyivel okosabb a vaddisznó, az ő dagonyázásának legalább van értelme, a megszáradt sár megnehezíti a vérszívók dolgát. Tán nekünk is sárban kéne henteregnünk, hogy a mi emberi vérszívóinktól megkíméltessünk ?
Nem tudom…de valószínű, hogy ha biztos eredménye lenne a dolognak, én bizony belefeküdnék egy pocsolyába.






2013. május 13., hétfő

Rövid - de rossz



Aki rendszeresen olvassa az időkép-et, nyilván rákattant erre a cikkre:
csakhogy innen tovább lehet lépni, s én meg is tettem:
aztán folytattam itt:
Most pedig kikapcsolom a gépet, mert mindenből elegem  van.




2013. május 12., vasárnap

Piszkos csokoládé



Sajnos magyar nyelven nem találtam meg ezt a filmet – csak németül. Ma reggel láttam a tévében. S bár nem először hallok a témáról, de eléggé dermesztő képeket és szöveget láttam/halottam ebben a ¾ órában. (Globalizált világunkban meglehet, adta ezt már valamelyik magyar tévé is.) Ellopott gyerekeket rabszolgaként tartani a 21 században ? Igen, lehetséges. És az „illetékesek”  simán a szemedbe/kamerába hazudnak, hogy: Nem, ez tévedés, ilyen nincs. Márpedig van. Bizonyíték a film (is) rá.
Nem sok csokoládét eszem – de tényleg megkeseredik  még a ritkán számba-jutó édesség is….







2013. május 11., szombat

Seneca: Erkölcsi levelek (12. levél)




Tudom/látom, hogy a neten sok helyen olvasható. Miért ne olvashatná el valaki az én blogomban is ? Persze már ha egyáltalán manapság van valakinek türelme ilyesmi olvasásához. Tán 50 fölöttieknek ajánljam ? Vagy még idősebbeknek ? Ámbár a leírtakat megszívlelhetné mindenki, akár fiatalon is….

Szeretem Seneca-t. Ha elolvastad, gondolj bele, 2000, nem tévedés KETTŐEZER évvel ezelőtt élt  és írta ezeket !!   



Életrajza itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lucius_Annaeus_Seneca

„Akárhová fordulok, minden, amit látok, öregségemről győz meg. Kimentem városszéli birtokomra, és siránkoztam a roskadozó épület költségei miatt. Azt mondja a majoros, hogy nem az ő hanyagságában van a hiba, ő megtesz mindent, de a villa régi. Ez a villa az én kezem nyomán nőtt ki a földből – mi lesz velem, ha már málladoznak a velem egykorú kövek is? Haragomban megragadtam a legelső alkalmat a mérgelődésre. „Világos, hogy ezeket a platánokat elhanyagolják: semmi lombjuk. Milyen görcsösek és aszottak az ágak, milyen rettenetesek és érdesek a törzsek! Nem volna ez így, ha valaki körülásná, ha valaki megöntözné őket!” Megesküszik védőistenségemre, hogy ő mindent megtesz, szünet nélkül gondoskodik róluk minden téren, de a fák öregecskék. Köztünk maradjon – én ültettem őket, én láttam meg legelső lombjukat. Odafordulok a kapuhoz: „Hát ez ki? Ki ez az elaggott és méltán az ajtóhoz rakott vénember? Méltán, hiszen kifelé néz már. Honnan szerezted? Mi örömöd van abban, hogy felszeded idegenek halottját?” Ámde amaz megszólal: „Nem ismersz rám? Én vagyok Felicio, akinek annak idején szobrocskákat hoztál ajándékba. Philositus majoros fia vagyok, a te kedvenced.” „Ez teljesen megőrült – mondom. – Kedvencemből megint fiúcska lett? Éppen nem lehetetlen: fogaid javában hullanak.”

Azt köszönöm városszéli birtokomnak, hogy akárhová tekintettem, öregségem jelent meg előttem. Öleljük hát az öregséget szívünkre és szeressük: tele van gyönyörűséggel, ha élni tudunk vele. A gyümölcs akkor a legízletesebb, ha már majdnem lepottyan, a gyermekkor akkor a legszebb, mikor tovaillan; a bor híveit az utolsó korty gyönyörködteti, az, amely elmerít, mely a végső lökést adja meg a részegséghez. Minden élvezet a végére halasztja azt, ami a legkellemesebb benne. Igen kellemes a már alászálló, de még nem rohamosan zuhanó életidő. És úgy ítélem, hogy még az utolsó cserépdarabon állva is találni sajátos gyönyörűséget. Vagy éppen az lép a gyönyörűségek helyére, hogy már semmi sem hiányzik. Milyen édes tudni, hogy a vágyakat kifárasztottuk és magunk mögött hagytuk. „Nyomasztó, hogy a halál mindig a szemünk előtt van” – mondod. Először is ugyanúgy kell az öregember szeme előtt lebegnie, mint a fiatalok szeme előtt, mert nem kor szerinti jegyzék alapján idéznek bennünket. Azután meg senki sem olyan öreg, hogy ne remélne arcátlanul még egy napot. Egy nap pedig az élet egy lépcsőfoka. 

Egész életünk részekből áll, a kisebb köröket nagyobbak kerítik; s van egy, amely mindet magába foglalja és körülöleli: ez a születés napjától a legvégső napig terjed. Van egy másik, amely a serdülőkor éveit zárja körül. Egy harmadik a gyerekkor egészét szorítja görbületébe. Jön aztán az év maga, minden időt tartalmaz, amelynek megsokszorozódásából tevődik össze az élet. A hónapot feszesebb köröcske övezi. A legszorosabb gyűrűje a napnak van, de ez is a kezdettől a végig jut el, napkeltétől napnyugtáig. Ezért mondja Hérakleitos, aki ragadványnevét homályos előadásmódja miatt kapta: „Egyetlen nap egyenlő minden nappal.” Ezt ki így, ki úgy fogta fel. Mondják ugyanis, hogy az órák szempontjából egyenlők a napok, s nem is hazudnak. Mert ha a nap huszonnégy órányi idő, szükségszerűen egyenlők egymással a napok: az éjszaka szedi fel azt, amit a nappal elveszített. Mások szerint egy nap hasonlóság tekintetében egyenlő minden nappal: a leghosszabb időszakban sincs olyasmi, amit ne találnál meg ugyanúgy egyetlen napban – világosságot és éjszakát. És a világ váltakozó forgásában többet hoz létre, de nem különbözőket: egyeseket jobban összevon, jobban elnyújt másokat.

Tehát úgy kell elrendezni minden napot, mintha az lenne a sereghajtó, mintha összegezné és bevégezné az életet. Valahányszor Pacuvius, aki Syriát haszonélvezetével kisajátította, borral és gyászpompás lakomával ülte a maga torát, miközben az ebédtől a hálószobába cipelték, ezt az éneket énekelték zenekari kísérettel a heréltek tapsai közepette: „bebiótai, bebiótai”*. S minden egyes napon eltemette önmagát.
Azt, amit ő rossz lelkiismeretből cselekedett, tegyük mi jóból, és mikor álomra hajtjuk a fejünket, örömmel, vígan mondjuk:  Éltem, s pályámat, mit a sors kiszabott, befutottam.
Ha az isten még egy holnappal toldja meg a pályát, fogadjuk örömmel. Az a legboldogabb ember, az birtokolja magamagát a leggondtalanabbul, aki aggódás nélkül várja a holnapot. Ha így szólsz: „éltem”, mindennap nyereségre ébredsz.

De már be kell fejeznem a levelet. „Így érkezik meg hozzám, minden járulék nélkül?” – kérdezed. Ne félj, visz valamit magával. Miért mondom: „valamit”? Sokat. Mi ragyogóbb annál a mondásnál, amelyet vele elküldök neked: „Rossz dolog szükségben élni – de szükségben élni egyáltalán nem szükséges.” Miért nem? Mindenünnen sok rövid, könnyen járható út vezet a szabadsághoz. Adjunk hálát az istennek, hogy senkit sem lehet örökké életben tartani: letaposhatjuk magát a szükséget. „Ez Epikuros mondása – válaszolod. – Mi közöd a máséhoz?” Ami igaz, az az enyém. Makacsul elhalmozlak Epikurosszal továbbra is. Tudja meg mind, aki esküszik szavaira, s nem is azt becsüli, hogy mit mond, csak azt, hogy ki mondja: ami kitűnő, az közkincs.
Élj egészségben!"

(*  bebiótai - görög: bevégezte az életét)




2013. május 9., csütörtök

Akácos




Évek óta nem volt ilyen akácdömping. Valósággal fehérlik az erdő, mintha havas lenne…Remélem nem megy feljebb az akácméz ára – most nem lesz mire hivatkozni és egyébként is már az egekben van…Négy nagy szatyor gyógynövényt hoztam haza: mezei zsályalevelet, szederlevelet, zsurlófüvet, no meg az akácvirágot.
És közben micsoda mennyei zene kísért ! Úgy ciripelnek a tücskök, hogy az már szinte hihetetlen…de szemmel tartottak – mert amerre mentem, ott egyszer csak abbamaradt a cirpelés – aztán később felhangzott újra, ahogy én, mint  „veszedelem”, elvonultam.







Radnóti Miklós: Június

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derűs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testű nagy szitakötő.





2013. május 8., szerda

Közlekedés



Nem tudom, szokta-e  más is  nézegetni a Big Picture  fotóit. Nem véletlenül van a rendszeresen olvasottak/nézettek között. http://www.boston.com/bigpicture/2013/05/by_rail.html  ebből a sorozatból vettem ki a fenti képet. Nem mintha Indiába szándékoznék utazni. Sőt. Egyáltalán sehová nem szándékozom…Csak úgy elmerengek néha egy ilyen, vagy hasonló kép láttán.
Sokan vannak a 39-es buszon ? Szakadtak az ülések ? stb… És ha Indiában kellene élnem/utaznom ? 


Ámbár – visszatérve a buszokhoz – megjelentek Pécs utcáin az első „új buszok”. Sőt vannak akik a villamos visszaállítását tervezik. Mindkét dologról megvan a véleményem – nem túl pozitív, hát inkább megtartom.
Akármilyen is ez, itt, jobb, mint az, ott.

2013. május 7., kedd

Lepkés



Tegnap kimentem a Gyükésbe galagonyavirágot gyűjteni. Borongós volt már a délután, hazajövet hallottam, hogy valamerre nagy felhőszakadások voltak – erre mifelénk éjjel is alig esett.  Jó volt kint, jövő héten mehetek az akácért, majd a bodzáért – szinte egyszerre nyílik minden. 

A tücskök úgy ciripeltek, hogy az szinte hihetetlen. És annyi, de annyi fehér lepke volt…Nem tudom mitől függ, hogy egyik-másik fajta többségbe kerül. Aztán lepkés verset kerestem. Hát ezt találtam. Igaz, nem fehér lepkéről szól. De szép.
És milyen fura véletlenek (?) vannak, ma reggel pedig a monarch lepkékről láttam egy csodaszép ismeretterjesztő filmet.
Ha esetleg érdekelne valakit, itt olvashat róluk: http://www.meteoprog.hu/hu/news/27477 (A képet is innen hoztam.)

Arany János: A lepke

Zöld lepke, mint hulló levél,
melyet tovább legyint a szél,
nem szál virágot lepni meg,
csak lenn, az út porán libeg.

Nincs feltünő bársony meze,
csilló-pora, fény-lemeze;
virágkorát most éli bár:
oly színhagyott köntösbe’ jár.

Volt napja, volt, négy, tán öt is,
hogy izlelt ő szerelmet is;
most a jövőnek hint magot;
nem fél, hogy a láb rátapod.

Szegény! Ha rátoppantanék,
pusztulna ő s egy nemzedék;
de oly bizalmas ott alant:
mért bántsam a kis gondtalant?…

Élj, lepke! éld múló nyarad,
ha még egy-két napod marad:
jöhet vihar nagy-hirtelen,
s megfagysz esőn, hideg szelen.

Köszönd, hogy már tekintetem
földhöz lapúl, nem föl vetem:
ha bátran még fenn hordanám,
rád is tiportam volna tán.

Mért nézzek a magasba fel?
E szép világ: egy köd-lepel;
nem látom az ég madarát,
csak téged itt s útam porát.

Nem a pacsirtát, aki szánt;
a napnak áldott fénye bánt;
de az anyaföld szintelen
lakóján megnyugszik szemem.

Sorsom pedig, s egy méla gond
egemből már a földre vont;
de nem remény-magot vetek:
azt nézem: hol pihenhetek?
1877




2013. május 6., hétfő

A nagymamám habverője



Nem egészen pontos a cím, a képen ugyanis nem a nagymamám habverőjét láthatod, hanem egy olyant, mint az övé volt.  Többeknek is megmutogattam már, de embert nem találtam, aki ismerte volna, tudta volna, mi ez. A nagymamámé sokkal jobb anyagból volt. Amikor letört a szára, ( gondolom úgy 20 évvel ezelőtt ) akkor meggondolatlanul kidobtam, azzal, hogy majd veszek másikat. Hát sajna, amit akkor még lehetett kapni, sokkal silányabb anyagból készült, de tény, lehetett kapni, méghozzá a vásárcsarnok-beli edényárusnál. Most, hogy ennek is szétesik a feje meg a szára, érdeklődtem, először természetesen a  vásárcsarnokbelieknél, de azt mondták, nagyon régen nincs már ilyen – és sehol, de sehol nem lehet kapni. Elvittem a bádogoshoz, azt mondta, hogy ő ezt ha megforrasztja, akkor nem tanácsos habot verni vele, mert a forrasztóanyag mérgező. Egyébként meg ő ilyesmit nem csinál – mert hát ugye természetesen azt is megtudakoltam, hogy ha javítani nem lehet, újat nem készítene-e nekem ?  

Most aztán itt állok egytojásos-habverő nélkül. Ugyanis ennek a kis ketyerének az volt az előnye, hogy a bögrébe beleütöttem a tojás fehérjét, és pár pillanat alatt felvertem vele, csodálatos habbá. Mindenféle elektromosság és készülék nélkül, a saját kicsi kezemmel. A mérete pontosan passzol egy normális bögréhez – mint ez a képen is látható.
Fáj a szívem, hogy előbb utóbb kénytelen leszek véglegesen nyugdíjba küldeni. Kidobni akkor se fogom – mert szerintem egy unikát darab.

Ha valaki tudna arról, hogy ilyent mégiscsak lehet valahol kapni, kérem, írja már meg nekem ! Előre is köszönet !



2013. május 5., vasárnap

Rione Monti és Rione Aia Piccola trullói – a világörökség része.



Aki már hallott róla, annak nem lesz újság – nekem az volt. A   „Schätze der Welt Erbe der Menschheit” című kedvenc sorozatom egyik darabját láttam pár napja hajnalban – és a Föld olyan kis darabkáját mutatta meg, amiről én még eddig nem hallottam. Természetesen mielőtt nekifogtam az írásnak - mint mindig - utána néztem, mit tud erről a net ? Hát sokat. Vagyis egy valaki megírt egy szöveget és azt aztán sokan átvették.

Csak röviden: Olaszország déli csücskében található ez a különös kis városka, mely a "Trullok fővárosa" címet viseli és ami igencsak kedvelt idegenforgalmi célpont. 1996  óta a  Világörökség része, mint régmúlt idők egyedi kultúrájának fennmaradt bizonyítéka. Kb.1400 trullo található itt. Maga a „trullo” szó jelentése vitatott, de  vannak nyelvészek, akik a latin trullus szóból eredeztetik (jelentése torony). Állítólag II. Giangirolamo di Acquaviva conversanói grófnak köszönhető ez a különös építési mód, ugyanis ő segítette a letelepedni kívánó parasztokat és az ide érkező menekülteket. Azonban hogy elkerülje a birtokán lévő épületek utáni adózást, megparancsolta alattvalóinak, hogy csakis olyan házakat építsenek, amelyeket az adószedők érkezésekor könnyen el lehet bontani, és utána gyorsan vissza lehet építeni. Így születtek a trullok.
„A kunyhó kizárólag a környéken található durván megmunkált mészkőből, száraz kő technikával épített (habarcs nélküli), henger vagy négyszögletes alaprajzú épület, melyet piramis vagy domború kúpos tető fed. A tető két rétegből áll, a belső réteg nagyobb mészkősziklákból, a külső réteg pedig mészkő táblákból, öntartó technikával készült, semmilyen tartószerkezetet nem használva az építéshez. A dupla réteg biztosítja, hogy a víz ne folyjon be a tetőn. A csúcsokat gomb-szerű zárókővel fedték be. A tetőre gyakran festettek különböző szimbólumokat. Könnyen szétszedhetőnek kellett lenniük, hogy egyszerű kőhalommá lehessen alakítani őket. A vastag falaknak és az apró ablakoknak köszönhetően nyáron hűvös volt, télen pedig tartotta a meleget.”
http://hu.wikipedia.org/wiki/Alberobello  illetve http://kinehagyd.hu/kereses.tvn?mit=giangirolamo   ezen belül talán itt van a legtöbb kép    http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=67065&n=schuro&blog_cim=Alberobello%20v%E1ros%20trull%F3i%20%2818%20k%E9p%29. (a képeket is innen hoztam)
Varázslatos világ ! Nagyon ritkán mondom én már valamire, hogy „Na ezt megnézném!” – most ez a hely felkerült a listára.





Gondolkodva a látottakon, múltamból  képeket visszaidézve jutott eszembe (vagy tán a közelgő festés miatt ? : -) )  hogy én maximálisan fehér-fal-párti vagyok. 1972 óta (amióta magam döntöttem a falaim festéséről) nem is laktam soha más színű falak között. Visszaemlékeztem a gyerekrom szobáira, ott egész halvány sárga volt az alap, és ezen drapp, vagy okker,  nagyon szolid hengerelt minták voltak.  Sosem éltem csicsásra mázolt, vagy élénk színű, vad mintás falak között. A szobákba a színt a könyvek és a képek vitték – és ennyi elég is volt ahhoz, hogy jól érezzem magam bennük.
Persze ez bizonyára megszokás, meg ízlés dolga, de talán épp ezért fogták meg a szívemet ezek a kívül-belül hófehérre meszelt házikók, mert egyszerűségükkel közel állnak hozzám.