2013. június 8., szombat

Alsószoknya



Múltmentő blogbarátom itt  http://multmento.blog.hu/2013/06/06/megszokasbol_bemutatom  egy régebbi típusú vasalóállványról írt. Azonnal eszembe jutott, miként azt a kommentemben meg is írtam, hogy anno bizony nem volt vasalóállvány és gőzölős vasaló se – volt viszont vasalódeszka, és igen, az én nagymamám is az asztalon vasalt, egy vastag pokrócon. 
Mivel lovunk nem volt, ez feltehetőleg nem lópokróc volt, ámbár ki tudja ? Valamelyik  férfiősöm háborús szerzeményeként került a háztartásba, meglehetősen durva/erős szövésű, szürke "igazi" pokróc volt, nem valamiféle ma divatos pléd. (Csak zárójelben: 1987-ben dobtam ki de akkor sem azért, mert tönkrement, elfoszlott, hanem akkor úgy éreztem, már nincs rá szükség. Vagyis kitartott pár évtizedig...) 
Vasalódeszkánk is volt, egy simára csiszolt élű fenyődeszkát használtunk bizonyos ruhadarabok (pl. alsószoknya) vasalásához. Az is eszembe jutott, hogy a nagymamám a keményített ágyneműt vasalás előtt  belocsolta (befájtolás-nak mondták a német befeuchtung = benedvesítés szó elferdített, tán svábos alakjaként) majd egy sodrófa-szerűséggel a vasalás előtt kicsit átmángorolta. Hja, mindenki tudja a „mángorolni” jelentését vajon ? (mángorló:  http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1547.html )

Szóval a vasalás is kicsit másképp zajlott, mint manapság. És ahogy az előbb leírtam, hogy mire is használtuk a deszkát, azonnal eszembe jutottak a „pörgős-szoknyáim”, és a keményített alsószoknyáim, amiket ezen a vasalódeszkán kellett ropogósra vasalni. 
Pár éve selejteztem ki végleg az utolsót, hisz évtizedek óta nem hordtam, a szép emlékek miatt kegyeletből őrizgettem csak. Nagyon szép finom, fehér vászon volt, alul csipkés. Volt idő, amikor őrült divat volt ilyen ringó-rengő alsószoknyás, bő szoknyákban járni a fiatal karcsú derekú lányoknak. 
Feldúltam a fényképeimet, de sajna egyetlen olyan képet sem találtam, amin ilyen szoknyában lennék. Nyaranta szívesen hordtuk, valahogy tetszetősebb volt, mint a nem sokkal később divatba jött „zsákruhák”.


A szövegemhez képet keresve találtam az akkori fürdőruha divatról is képet. Hát nem nagyon hordtak a  nők akkoriban bikinit, (nekem se volt soha) és ahogy elnézem a képeket, megállapítottam (nem csak most), hogy az utóbbi időben divatba jött óriás cicik sem voltak szokásosak abban az időben. A hölgyek döntő többsége egészen más alakú volt, mint a mostani Barbira-szabott, megplasztikázott zselés-mellű nők. És valahogy ez nem volt akkor probléma. Ma is úgy gondolom, nem a melltartó-méret határozza meg az egyéniséget…


Nagy divat volt a saját-kezű ruhakészítés is, én ugyan nem voltam sose egy  varró-mester, de hozzá lehetett jutni Burda szabásmintákhoz, és azzal aztán nem volt nagy művészet egy-egy egyszerűbb ruhát, szoknyát kiszabni. És bizony azokban a mostanában sokat szidott években, azért mégis volt néha pénz arra, hogy egy-egy ruhát varrónőnél csináltassak. 178 cm-rel 65 kilóval nem voltam egy akkoriban szokásos ruhaméret, ezért konfekciót nem is nagyon találtam – de őszintén szólva a választék sem volt túlságosan bőséges. Volt „családi” varrónő, ha valami alkalmibb ruhadarab kellet, akkor hozzá jártunk. Azt hiszem jelenleg az ismerőseim körében nincs olyan, aki varrónővel varrat, mi több, varrónőkről se nagyon tudok, bár biztos léteznek azért, csak mivel a téma engem ma már nem érint, nincs róla elég infóm.

A régvolt ruháimon gondolkodva eszembe jutott, hogy volt egy, egyetlenegy nagyon kedves ruhám – annyira sajnálom, hogy legalább egy pici maradék anyagom nincs belőle a „rongyos-zsákomban”. Nem tudom megmagyarázni, miért volt az a kedvenc. Fehér-szürke-fekete-ciklámenrózsaszín modern mintás selyem anyag volt, és én olyan, de olyan szépnek találtam !! Jól sikerült fazon volt, csípőre simuló, de alul bővülő (tánc közben pörgő) szoknyája volt. Aki nem tudja, milyen jó érzés pörgős szoknyában táncolni, annak hiába is írom/mondom… Ebben a kicsit alkalmi nyári ruhában  sokszor voltam táncolni – tán azért kedves az emléke ? Nem is tudom. Mindenesetre fura, hogy az ember közel 70 év ruhatárából egy darabot ennyire megőriz a szívében. De ez van. Nem lehet mindennek tudni az okát.

Ez egy, a téma iránt esetleg érdeklődőnek érdekes elolvasni-való cikk: http://www.burda.hu/50-es+es+60-as+evek+divatja

4 megjegyzés:

  1. A nagymamám egészen a haláláig ilyen pokrócon is vasalt, pedig az utolsó években már volt állványa is. Most a befőzések miatt jut sokszor eszembe, de a vasalásnál is mindig eszembe jut, ahogy a gyerekeim játszanak mellettem közben, hogy én is így játszottam az asztal alatt, amíg a nagymamám vasalt. Anyukámmal rengeteget varrtak a Burdából, tavaly nyárig csak az ő százéves Ringschiff gépén tudtam varrni, bár messze nem olyan ügyesen, mint a felmenőim. Külön élmény volt még a gombokkal, gombostűkkel és hímzőfonalakkal játszani, amíg ők varrtak. Ez sem jön már soha vissza...

    VálaszTörlés
  2. Hja... az asztal alatti játékok is megérnének egy mesét. A lábtartó lécre tettük a vasalódeszkát és azon döcögőztünk...
    Bizony, szép gyerekkorom volt playstation nélkül is.

    VálaszTörlés
  3. Olyan jó olvasni az élményeid. A konyhaasztal alatt én is játszottam, és nagy öröm volt, hogy a konyhaasztal fiókját belakhattam, mert a kredenc fiókjában tartottak minden konyhai eszközt. Így lett az első barkácskészletem tárolóhelye a konyhaasztal fiókja. Az én nagymamámnak is Ringschiff gépe volt, olyan jó volt gyönyörködni abban, ahogy varrt, és a gép is olyan szép díszes volt.

    VálaszTörlés
  4. Nálunk nem volt fiókja a konyhaasztalnak, ugyanis olyan szétnyitható-elfordítható, igen praktikus bútordarab volt, ami köré vasárnap, amikor egyszerre ebédelt a család mind a 7-8 családtag elfért, sőt, szükség esetén, kicsit összébb húzva magunkat több is. Volt viszont ennek az asztalnak is egy fiók-szerűsége, amibe akkor lehetett benyúlni, ha elforgattad az asztallapot. Ez volt Nagyapám kincsesbányája, itt tartott minden vicik-vacakot, kisebb szerszámot. A mai napig nekem is van egy polcom, ahol a szerszámaim mellett őrizgetek sokféle valamire-esetleg-jó-lesz apróságot. Sokszor kisegített ez a polc a bajból. Még mesteremberek is elismerően nyilatkoztak a készletemről :- )

    VálaszTörlés