2013. június 26., szerda

Bogár-sirató



http://www.bama.hu/baranya/kozelet/zengolegyek-okoztak-panikot-a-mecsek-egyes-reszein-503212   ezt a linket, olvasnivalót már megint @x küldte… köszönöm. Legalább van okom háborogni ennek okán is, hogy milyen buták/tudatlanok a városi népek. Bár hát én is városi vagyok – ne általánosítsak… Szóval rengeteg az olyan ember, aki abszolút nem ismer növényeket, állatokat – és tudatlanságát megtetézi azzal, hogy tönkreteszi, megöli azt, ami neki idegen.

Hogy miért írom ezt ? Nos, nem csak a cikkben írt zengőlegyet nem ismerik fel sokan – hanem az ennél sokkal értékesebbet sem.
Az elmúlt forró napokban én csak kora reggel és naplemente után menetm ki a lakásból. Lassan kialakult sétáim útvonala (magamban szoktam is mondani, most  Lilit "lélekben" sétáltatom, hiszen visszatértem régi útvonalainkra….) szóval megyek egyik reggel  és egy gyönyörűséges orrszarvú bogarat látok eltaposva… Ejnye-bejnyéztem magamban, ám következő nap reggel is – egy másik helyen, de ugyancsak a járdán – ismét találtam egyet- akkor már kezdtem gyanakodni..
.Csak nem lépett rá valaki erre a csodaszép bogárra ? Tán azt hitte svábbogár ???  Annyira szép, olyan ritka és ráadásul  Magyarországon védett, eszmei értékét 10000 forint !!!!! 

Aztán utánanéztem itthon: ezt írja a wiki:  "A meleg nyár elei napokon megjelenő imágók legfőbb feladata a szaporodás. A nappal elrejtőző orrszarvú bogarak szürkület és sötétség idején kapnak szárnya, de meglehetősen lassan és lomhán repülnek. Ekkor zajlik a párkeresés. A győztes hím megtermékenyíti a nőstényt, majd hamarosan elpusztul." 
Nos, akkor pontosítok: nem tudom, mi történt, gyilkosság, vagy természetes halál egy szerelmes éjszaka után  - de azért sajnálom őket.
Mindkettő hatalmas, kifejlett példány volt, nem is emlékszem rá, utoljára mikor láttam orrszarvúbogarakat. Nem hinném, hogy városban mindennapi látvány.














Vigasznak majdhogynem kevés, hogy  tegnapelőtt egy szép élő nőstény szarvasbogarat is találtam. 
Gondtalanul sétált az úttesten. Zsebkendőmbe rejtve hazahoztam, letettem a bokrok mellé egy csendes sarokba. Mikor kicsit később kimentem a fényképezőmmel, már nem volt ott. Nagyon remélem, legalább ezt az egy példányt megmentettem....
                                                                                   



              

1 megjegyzés:

  1. (Bár be voltam jelentkezve, küldés után az egész hozzászólásom elveszett.) Ilyenkor szoktam gondolni, tán' nem is volt annyira lényeges. :-(

    VálaszTörlés