Dödögés

…csakúgy magamban, magamnak, halkan és választ nem nagyon várva/remélve.

 (Egy a pusztazámori, gyerekek festette stációk közül)

Az elmúlt hetekben túl nagy látszata nincs a kálváriás blogban való haladásnak – pedig szinte napi rendszerességgel dolgozom rajta. Még mindig pontosítom, és bővítem a listát, ill. a hozzám közeleső 3 megyét – melyeket szeretnék végiglátogatni – körzetekre osztottam. Térképet csináltam hozzá, mit mivel kell(ene) összekötni, km-t és benzinköltséget számoltam – figyelembe véve a kötelező, közeli, rám váró, nem kicsi, havi + kiadásokat, ilyeneket pl. hogy gázrendszer felülvizsgálat  10-15 ezer, sírmegváltás 20 ezer, huzat-varratás a fotelokra 12 ezer, autó átvizsgáltatás (jó esetben) kb.5-7 ezer. És ugye ezek az utak pénzbe kerülnek – mert a benzint nekem sem adják ingyen. Persze nem az anyagiakon akarok most nyavalyogni, csak valahogy elsőre ez jutott eszembe….

Sokkal inkább meglep és talán mondhatnám, elszomorít, hogy miközben becsületesen „készülök” a meglátogatni tervezett kálváriákból/ra – mivel a neten a mostaniakról már szinte semmi, de semmi nincs -  hát kényszerűségből megpróbálom a plébániákat megkeresni adatokat kérve. Az, hogy a hivatalos és fél-hivatalos oldalakon téves (régi, vagy elírt) adatok (telefonszám, E-mail cím)  szerepelnek, nem lep meg olyan nagyon. Régóta tudom, hogy az Internet nem mindenben igazán megbízható. Sőt… De az, hogy a megkeresett plébániák (bocsánat, le kell írjam) plébánosok egy része SEMMIT, de tényleg semmit nem tud a saját kálváriájukról, az azért részben megdöbbent, részben elkeserít, részben elgondolkodtat. Valójában én már a Pécsi Püspökségnél tett látogatásomkor is meglepődtem – és óriásit csalódtam. Ahhoz képest most a picurka falvak, ráadásul körzetesített plébániáinak tudatlansága már annyira nem is kéne, hogy meglepjen.

Nem, természetesen nem fogom most itt tételesen felsorolni, kiknél jártam eredménytelenül. De elgondolkodtat a tény. Fogalmam nincs, mi egy plébános dolga. Biztos van neki feladata, pláne, ha olyan, mint a körzeti orvos, az adott területéről mindenki baja hozzá tartozik… De valami miatt (persze lehet, elfogult vagyok) – én azért legalább megismerkednék a területem értékeivel, összeszednék valamennyi információt, hiszen a körzeti orvosom is nagyon jól el tudná mondani, hogy pl. nekem milyen bajaim vannak – ha megkérdezné valaki (s nem kötné az orvosi titoktartás).

De hát nem ez a helyzet. Odafutnak, gyóntatnak, áldoztatnak, miséznek, temetnek, aztán már futnak is tovább…

A kálváriák után meg úgyse sokan érdeklődnek….esetleg csak az ilyen bolond öregasszonyok, mint én. Ők meg úgyse számítanak már.