Buszon, melegben

...kissé kapcsolódva a tegnapi témához....

Nagyon meleg volt a buszban, s nem hiszem, hogy csak én akartam elolvadni a zárt, kicsi térben. Ezek az új buszok, mintha sokkal kisebbek, szűkebbek lennének, mint a régiek. (Ja, ja, tudom, az öregnek semmi se jó… de nekem akkor is ez az  érzésem…)

Szóval ülök a buszon, mellettem hasonló korú „nénike”. Kivételes pillanat: valami jó, jókor jut eszembe: tehát belefötrök a táskámba, és előveszem a kis kínai legyezőmet, amit még tavaly kaptam a barátnőmtől, s amit annyira megszerettem, hogy még kettőt vásároltam, egyet a konyhában, egyet itt a számgép mellett tartok.

Legyezni kezdem magam – s a hűs légből jut a szomszédomnak is. Mire a „néni”: „Aj de jó, hűccsön már picit engem is, mer megfővök” …

Hát hűtöttem őt is. Nem tudom, persze nem is érdekel, hogy a többi utas mit gondolt rólam/rólunk, lehet, hogy az első pillanatban hülyének néztek, de az az érzésem, a második pillanatban már irigyeltek bennünket.

Aztán eszembe jutott az a kissé agyament Karl Lagerfeld (aki nem tudja ki ő, nézzen utána) – nos, ő is gyakran használ legyezőt. Hát ha neki lehet, akkor nekem is… már csak egy ujjvég nélküli kesztyű kellene  :- )

Kép: http://goldenapple.blog.hu/2007/10/30/legyezo