2013. július 26., péntek

Kavicsok – és egyebek



Csendes óráimban kigondoltam, hogy kell valami sk. gyártmány, ami az állandóan becsapódni akaró ajtóimat kitámasztja. Van ugyan kétféle ék is, de ezeknek az a hátránya, hogy beszorulnak az ajtó alá és akkor nehéz onnan kipiszkálni őket. Ez, amit kitaláltam, ez meg egy pöccintéssel odébb tolható, le se kell hajolni hozzá.  Viszont kellett szereznem hozzá valahonnan kavicsot. Persze jobb lett volna a szép, fényes, mosott kavics, de azt hiszem a TÜZÉP telepen (van még ilyen?) nem adnának nekem fél vödörnyit. Ezért végiggondoltam, hol is emlékszem régi útjaim során ingyen felszedhető kavicsokra – és láss csodát, még nem rozsdásodtam be annyira, hogy ne jutott volna eszembe egy hely, ahonnan hozhatok.

Van két, szívemnek igen kedves „hely”  - mindkettőnek geológiai érdekessége van, amellett, hogy rengeteget sétáltam arra Lilivel. Habár nem tanultam geológiát, de mindig is nagyon érdekelt  és részben könyvekből (van is pár itthon), részben meg innen-onnan felszedtem információkat. Az egyik története egészen biztos, geológus mesélt róla, a másik  csak az én „kitalálásom”… 

A gyükési rét „beszakadásáról”, lesüllyedéséről, a keresztbe fordult rétegekről valamikor régebben azt hiszem már írtam, (lusta vagyok visszakeresni), ezért itt most csak röviden megismétlem. Valamikor a jelenlegi rét nem egy mélyedésben volt, hanem nagyjából egy vonalban a menedékházzal (Ny-ról), ill. a (Borbála-telep) vasasi dombbal (K-ről). Aztán egyszer csak valamiféle geológiai mozgolódás miatt a rétegek nem csak elcsúsztak egymáson (ami gyakoribb), hanem valósággal fejre-álltak. Vagyis ami a tetején volt az most bal oldalra került ill. a jobb oldali rész van jelenleg felül.
Itt van a történésről egy rajz, tán jobban érthető így:



Ezek a fejre-állt rétegek ma is igen jól látszanak a Dömörkapu környékén, ezekről is van két fotó. (Van ennél jobba látható, egyértelműbb hely is, de arról nincs képem.)
Akinek szeme van, látja, akinek nincs, annak „segítettem”.  A hajdanában vízszintes, leülepedett rétegek, szemmel igen jól láthatóan, most függőlegesen állnak :

 




Na, de nem erről akarok írni, mert itt aztán nincsenek mosott kövek, csak szépséges szürke mészkőtömbök – azt meg ugye nem vontathatom le ajtókitámasztónak…. 

Másik kedvenc témám, (bár soha geológussal erről nem beszéltem és tényleg lehet, hogy csak az én „lázálmom”) hogy valamikor  az Árpád tető és a mostani hatos úti homokbánya melletti rét között nem volt ekkora szintkülönbség és volt errefelé egy vízfolyás. Nem is kicsi, ugyanis a kavicsok, melyeket az alábbi térképen kijelölt helyeken találtam, jól kimosottak. És az efféle szép, gömbölyű kavics létrejöttéhez nagyobb mennyiségű és erejű víz kell. Tehát volt itt valamikor valami folyó. Aztán a rétegek emelkedtek/süllyedtek, mert hát hogyan másképp tudnám megmagyarázni, hogy fent, a Tripammer fánál, vagy még feljebb, az erdőgazdasági út mellékösvényén kvázi „fent a hegyen” szedtem össze tegnap az alábbi képen látható kavicsokat ?? 



A másik helyről – a hatos úti homokbánya mellettiről nincs most kavicsom, de évekkel ezelőtt valahogy elkeveredtem oda Lilivel és nagy megdöbbenésemre hordalékos, kavicsos, elég vastag réteggel találtam szembe magam. Ugyanolyan kavicsokkal, mint amilyenek itt fent a hegyen is vannak. Akkor gondoltam először arra, hogy a „folyó”-nak valami ilyesféle ÉNy-DK-i iránya lehetett. Ha jól kinagyítod a térképet, láthatod,  a pécsbányatelepi temető alatt van is egy mély völgy, lehetett ez anno a meder, aztán feljebb, az Árpád tető felé egyszer csak „felnyomódott” a talaj és a patakmeder kétfelé szakadt, lett egy déli, meg egy északi ága, ez mondjuk lehet a mai melegmányi völgy….
Jó, mindez csak játék, és ráadásul, aki nem ismeri úgy a Mecseket mint én, annak ezek a gondolatok semmit nem mondanak. Nem baj.
És az se baj persze, ha ez az egész az én álmom/kitalálmányom csak és az én képzeletemben él. Én szeretem az efféle álmaimat.

Itt a térkép róla:





Ez meg egy magyarázat a fentiekhez:


Na, ennyi geologizlás után térjek már a tárgyra !

Szóval a kavicsok megmosva, és egész egyszerűen egy  zokniba rakva kerülnek az ajtóim elé. Nem mondom, hogy szépek, (a net egyébként tele van jobbnál jobb ajtókitámasztó ötletekkel) lehet, hogy majd később dizájnosabbá alakítom őket. Egyelőre a célnak így is megfelelnek. Mosolyognom kell, ha rájuk nézek.
 


Aki pedig idáig elolvasta nagyokos fejtegetéseimet, annak "hálából" itt van néhány kavicsgyűjtés közben készült erdei kép:  




 Csendes, békés, koraesti  képek a Tripammerfa környékéről..
 ...aztán egy váratlanul megjelent lovasról....
 ..gombát is találtunk, az egyiket valaki már "ellenőrizte" s úgy döntött mégse viszi haza...


Búcsúzóul egy óriási saspáfrány-csokor/bokor.




5 megjegyzés:

  1. Hú, köszönet ezért, a kitámasztókat ma megcsinálom a gyerekekkel a déli melegben :)

    Egyébként a Mohácsi úton van egy tüzép - ha legközelebb kell, megkeresem Neked melyik - onnan fél kiló homokot is lehet hozni (meg kavicsot stb.), mi onnan hoztuk a homokozóba, ami relatíve hatalmas és kb. 3-4000Ft-ba került az egész.

    Azt hiszem, a következő túránk most már tényleg a Tripammerfa-Meleg-mány irányba fog vezetni, csak legyen egy kicsit hűvösebb ;)

    VálaszTörlés
  2. Annak idején a Mecsek túrákon a Sanyi bácsitól én is sok hasonló geológiai magyarázatot hallottam, és nagyon szerttem ezeket. A lányaim sajnos már nem annyira kíváncsiak a túrákon az ilyesmire.
    Jól néznek ki a zoknis kavicsos kitámasztók. Ha már így mosolyognak én nevet is adnék nekik, például Kavics Kázmér és neje lehetnének.

    VálaszTörlés
  3. Esetleg a Mecsekről itt,- görgetni benne lejjebb, a Havihegy,mint "sűrített Mecsek" részig
    A Mecsekről
    [ Épp' tegnap beszéltem egy "szakemberrel," aki a napokban végzett (földtani) kutatófúrásokat Gyükésben,kár hogy alaposabban nem faggattam ki ! Igaz,csupán annyit mondott,hogy majd "belepusztultak" a fúrásba... (és nem csak a nagy meleg miatt) - mert annyira "köves" ott a talaj.]

    VálaszTörlés
  4. @x: Köszi az ajánlott cikket ! nagyon jó ! Érthető és lényegre-törő.

    VálaszTörlés
  5. Múltmentő: az az érzésem, hogy nem mindenki egyformán fogékony bizonyos dolgokra. Én is fel tudok sorolni sok mindent, ami egyáltalán nem érdekel. De a geológia - épp mert végtelen lehetőséget ad a fantáziának - megfogott és fogva tart.

    VálaszTörlés