2013. július 22., hétfő

Sarkon lakni nem jó….



Mert a sarkon mindig történik valami. Megtörténhet - ha meredek utcában van a sarok – hogy egy fékevesztett teherautó belerohan. (megtörtént) Télen, a járdáról lelapátolt havat az itt kínlódva forgolódó autók felhányják/pörgetik kínódásuk közepette nem csak a járdára, hanem akár a ház falára (szintén megtörtént, nem is egyszer). A sarok a fent említett terepadottságok miatt rosszul van kiképezve  vízelvezetés szempontjából. Minden (tényleg minden) nagy esőnél ide folyik 2 utcából is az ár, áztatva a házfalat, s volt, hogy elöntve az udvart, mert a víz nem veszi figyelembe, hogy a kapu, az telekhatár…

A saroknak ezen felül még három nagy baja van: 1. a kutyák és részeg emberek szeretik levizelni, 2. a szerelmes kandúrok szeretnek holdvilágos éjen itt nyervogni és 3. az emberek szeretnek itt megállni, beszélgetni.
Mindegy, hogy hajnali kettő, leülnek a járda szélére, maguk mellé teszik félig kiszopott sörösüvegjeiket, és itt beszélik meg a nőügyeket, a meccseredményeket és a fene tudja még mit. Veszekedni is valami miatt itt szeretnek leginkább. Mintha „erőt adna” ez a hely…Szerelemesek is megállnak itt néhány csókváltásra. Ez azonban viszonylag csendben zajlik, a csókszünetekben azonban a beszélgetés már nem.
Nem is értem, úgy viselkednek késő éjjel az emberek, mintha délután 3 lenne. Sőt !
Öregasszonyok is megpihennek itt, kicsit tereferélni. A kosarat leteszik a földre, szuszognak a hegyoldalon való felcaplatás és a nagy meleg miatt, és közben beszélgetnek !!! Hogy néha miket tudok meg…

Becsszó, nem hallgatózom, csak itt ülök a szobában, halkan szól a rádió, és nyomkodom a számítógépemet. A hang meg csak úgy bejön… Hát most dugjam be a fülemet ?

Ezeket most csak azért írtam meg, mert a ma reggeli öregasszonyt nagyon megsajnáltam. Valamerre fentebb lakhat, a hangját nem ismertem. Mondja a  cipekedő-társának:
” ………megpróbáltam kirakni, de nem bírom. Most mondd, mit csináljak ? Nem bírom egyedül megcsinálni, a gyerek meg ötszáz kilométerre…csak nem fogom ezért hazahívni…”…
Mire a másik: „Nalátod, ezért mondtam a menyemnek: nem köll gyerek. Minek ? Rááldozod az életed, aztán nekimegy a világnak. Ha kéne, sosincs itt.”

Szuszognak még pár pillanatig, aztán valószínű újból kézbeveszik a motyót és indulnak tovább.
Pár mondatot itt hagytak az életükből. Hogy legyen min gondolkodnom…..
Most cipelhetem én.




 Kedvenc szobrászművészem, Fűkő Béla "Cipekedő" című szobra.

4 megjegyzés:

  1. Bár nem lakom (utca) sarkon, viszont azzal max. egyetértek, hogy sok igazság van abban,hogy a falnak is füle van ! - hagyján ! - mert ezt a mondást akár azzal is ki lehetne egészíteni, hogy orra is van! Erről bizonyára azok még többet tudnának mondani,akik pl. társasházban laknak.
    Valahogy már csak ilyenek vagyunk ? - hajlamosak arra, hogy pl. az utcán végigmenve,mindenféle következtetéseket vonjunk le embertársainkról, pl. a kirakott kukák és zsákok alapján...és ne is soroljam a többit. (pl. ki,hogyan tereget,vagy milyen a ház előtt parkoló autója belülről...) Összegezve (?) : szerintem mindenhol van egy vagy több csontváz a szekrényben...ami - előbb-utóbb- akarva/akaratlanul kiesik,-legfeljebb kinél előbb,másnál később. Viszont nem hinném, hogy mások problémáit, ("keresztjét")célszerű lenne tartósan maguknak cipelni.

    VálaszTörlés
  2. Eléggé félreérthető lett az utolsó mondat!- úgy írtam volna,hogy magunknak. (nekünk)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jót írtál és elgondolkodtatót, igazat, mint mindig! Mi is sarkon laktunk, ki is szóltunk sokszor az ablakon, mikor már nem bírtuk tovább hallgatni a párbeszédeket! Emlékszem, volt olyan, hogy apám belekérdezett a sztorizásba és akkor nagyon elszégyellték magukat!:) Persze, nem a részegek! Kocsma és mozi is volt egy köpésre..., nagyon ismerős a téma. Egyes emberekben nincs semmi intimitás. Ma már a kettesekben sem!!!:)
    Kösz a szobrot!;)

    VálaszTörlés
  4. Akkor megnyugodtam,hogy nem csak en vagyok akit zavar es sokszor bosszant az ilyesmi,ha nem is sarkon ,de kozel a sarokhoz.
    A szobor nagyon jo. es olyan jol megy a poszthoz

    VálaszTörlés