2013. augusztus 31., szombat

Egy video

Az alábbi videót kétszer is megkaptam (különböző helyről). Az elsőhöz csak az első mondat volt mellékelve, a másodikhoz már a második is. Azt hiszem emiatt tettem most ide be.... :-)


„A város, az ország  újjáépítését azok a nyugdíjasok végezték és fizették, akik ma tehernek számítanak és állítólag az ő nyugdíjuk miatt (is) van a költségvetés mínuszban. 
Kedves gyerekek ! Ne kelljen már folyton arra gondolnom, hogy de kár volt abbahagynom az antibébi tabletta szedését ! Hiszen a léteteket is nekünk köszönhetitek. Miért utáltok akkor ennyire minket ?" 




Budapest 1945-2008 from Szemán Ábel on Vimeo.


2013. augusztus 30., péntek

Kis kirándulás



Mivel emberségessé vált a hőmérséklet, nekiindultam egy kálváriás túrának. Hónap vége lévén csak kicsi kört terveztem, Mecsekjánosiba és Magyarhertelendre mentem. Kora délután indultam, pompás volt az idő – olyan régen autóztam és annyira szeretek vezetni, hogy öröm volt az út minden perce számomra.

Egy nagyon kedves, idős ismerősöm kedvéért Mecsekjánosiban megkerestem a volt iskolát, ahol tanított egykoron. Majd elmesélem neki, hogy néz ki ma (szépen felújították) és megmutatom a képeket. Kíváncsi vagyok, felrémlik-e neki valami a kb. 60 évvel ezelőtti időből ? Ma óvoda működik benne – külön két kisebb helyiségben  német nemzetiségi kiállítás is van – a még megmaradt néhány régi használati tárgyból.




Felkúsztam a jó meredek kálvária dombra és először a csodás, hatalmas hársfába szerettem bele. Biztos a kálvária építésekor ültették, a méretei alapján gyanítom megvan 200 éves….Átöleltem, mert nincs annál jobb/megnyugtatóbb/erőt-adóbb dolog, mint egy hatalmas fát átölelni. Közben kérni, hogy erejéből, kitartásából adjon át egy picinykét nekem. A fa mellől a kilátás a völgyre és a templomra is nagyon szép.







Lent a völgyben aztán, ahogy mentem tovább, olyan különös, ezüstös  fények voltak az úton, hogy meg kellett állnom egy képet csinálni:


Mellesleg felfedeztem az első piruló leveleket. 
Hogy őszinte legyek, nem bánom, hogy jön az ősz…. 




2013. augusztus 29., csütörtök

Válasz 5 embernek



Engem még úgy neveltek, hogy ha megszólítanak, ha megkérdeznek, ha írnak nekem, akkor illik válaszolni.
Voltak néhányan, aki írtak, ha nem is kommentet, de levelet. Köszönöm mindannyiotoknak… (=öt ember)

Tehát  ez itt üzenet azoknak, akik voltak olyan kedvesek és írtak pár sort a blog „elcsendesedésével” kapcsolatban. 
Az, hogy meglehetősen hosszú ideje szinte senki sem kommentel, az olyan rettenetesen nem zavar. Nyilván olyan témákat vetek fel, olyasmikről írok, amihez nem érdemes különösebben véleményt fűzni. Megnézi az ember a bejegyzést, a többségén bosszúsan morran egyet, vagy esetleg közönyösen továbblapoz és - eseménytelen életemből kifolyólag extra különleges olvasnivalót nem találva - elladikázik izgalmasabb vizekre.  Én elég sok blognak vagyok rendszeres látogatója, és én sem kommentelek minden bejegyzéshez.

De: azt hogy a blog  látogatottsága is elképesztően lecsökkent, azt csak mostanában fedeztem fel, hogy véletlenül megnéztem a szerkesztő részben a grafikonokat. (Nem nagyon szoktam ezt figyelni.)

Nomármost, ha nem kommentelnek és nem olvasnak, akkor (bár ezt talán mondtam is már egyszer-kétszer) a blogot végülis csak magamnak írom. Csakhogy ahhoz elég nagy lelkierő, lelkesedés, kedv kell, hogy minden áldott napra találjak valami rögzíteni, megörökíteni valót. A „hajtóerőt”  mindig is az jelentette számomra, hogy a leírtakkal másoknak is  „adok”.  Ismeretet, vagy esetleg valami szépet, általam kedvesnek tartottat, esetleg érdekességet, vagy megítélésem szerinti értéket, még ha filléres is. És ha az ember kiáll a sarokra kínálgatni bármit (legyen az kincs, vagy kevésbé értékes dolog) és a többiek közönyösen mennek el mellette, az azért egy idő után elgondolkodásra késztető.

Van értelme ? KELL  ezt nekem csinálnom ?  Az embereknek kevés az idejük, elrohannak mellettem, mondjuk a facebookba és ott aztán jól érzik magukat. Hát kérem lehet, szabad menni, futni, máshová, bárhová. De nem kell azon csodálkozni  hogy a sarkon ácsorgó, szegényes portékáit szeretettel kínálgató, egyszer csak megunja a dolgot, bemegy a házba és magára zárja az ajtót.

Kicsit gondolkodom még, hogy becsukjam- végleg,  vagy kinyissam-e újra az ajtómat….

2013. augusztus 25., vasárnap

Pá....


2013. augusztus 24., szombat

Augusztus






Tóth Árpád: Illatlavinák alatt



Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a világ.
A hegyekről most omlanak
A nyári illatlavinák.


Jaj, mi is ez? Szívem alatt
Mint a turista-menhelyen
Szöges cipőjű vándorok:
Vágyak topognak hirtelen.

Kalandra kúsznának, pedig
A jaj, csak egyszer járható
Utat a büszke ormokon
Nekik befútta már a hó.


S mégis, ők mennek újra, ma
Felbomlik minden fegyelem;
Szívem, vén menhely, hasztalan
Zárná őket, nincs kegyelem.


Még egyszer édes, hajdani
Színekben felgyúl a világ,
S rám rogynak, s eltemetnek a
Halálos illatlavinák.


2013. augusztus 23., péntek

Egy kiló az hány deka ?



Az úgy volt, hogy nagy sietségben voltam, s bár meglehetősen ritkán teszem, de most mégiscsak vásároltam a L..l-ben 1 kg. darált sertéshúst.  Itthon a lasagne-töltelékhez gyorsan megpucoltam 4 fej hagymát, és (brrrr) zsírral (mondjuk 5 dk.) feltettem, párolni a húst. Kevergetés közben láttam én, hogy gyanúsan sok „levet” ereszt – de szép lassan elfőtte. Aztán amikor készen lett, akkor meg olyan érzésem volt, hogy a mennyiség a felére apadt. Mivel a macskák forrón nem eszik sem a kását, sem a disznóhúst, őket nem gyanúsíthattam.

A kíváncsiság  rávitt, hogy visszamerjem a kész húst a dobozba és rátegyem a mérlegre.

Íme az eredmény:

-



 1 kg darált hús +  4 nagy hagyma +  5 dk zsír =  85 deka kész-árú…



Micsoda jó üzlet ez…………az eladóknak !!!

2013. augusztus 22., csütörtök

Köves

Nemrég, amikor afféle köves/kavicsos témákról írtam, eszembe jutott, hogy vannak nekem több millió éves egyéb „dokumentumaim” is. (Úgy emlékeztem, írtam már ezekről, de sehol se találom. Néha van egy olyan fura érzésem, hogy egy-egy anyag eltűnik ? Persze lehet, hogy csak képzelődöm. No, mindegy....)

Itt van egy igen érdekes és a nem szakember részére is érthetően megfogalmazott cikk, melyben a közelemben vélő geológiai érdekességekről írnak:  http://www.origo.hu/tudomany/20120912-osmaradvanyok-magyarorszag-mecsek-villanyihegyseg.html

Nagy örömömre, igazolást találtam benne a saját kis elméletemre (t.i. hogy a homokbánya felé valamikor  kavicsokat görgető vízfolyás volt):
„Az erősen limonitos, sárgásbarna homokban helyenként durvább kavicsos betelepülések is előfordulnak. A kavicsok alakja folyó vízi szállításra utal.” Na ugye…. A kavicsokat múltkor megmutattam, most azokról nem csatolok képet.

Mutatok viszont más érdekességet. Lehet, hogy az én kor-meghatározásom nem minden esetben helyes, de attól még ezek a kövek több millió évesek, az biztos.  Földtörténeti leírás a Mecsekről itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Mecsek#Tri.C3.A1sz

Először itt egy érdekes kis film  Földünk átalakulásáról/változásáról -  ami engem porszem mivoltomra figyelmeztet (ismételten):




A Triász kor  249 millió évvel ezelőtt kezdődött és 199,6±0,6 millió éve ért véget   http://hu.wikipedia.org/wiki/Tri%C3%A1sz
A Föld így nézett ki:
  Ha nem tévedek, ezek a kövek tehát úgy 200 millió év körüliek. A Gyükésben találtam őket:
 

 




A Júra kor pedig 199,6±0,6 millió évvel ezelőtt kezdődött  és 145,5±0,4 millió éve ért véget http://hu.wikipedia.org/wiki/Jura_%28id%C5%91szak%29
A Föld így nézett ki: 
 
 


  Ezek a köveim(szeneim) pedig ebből a korból valók, ugyancsak gyükési gyűjtés:  

 



 Ezek meg vegyes képek, érdekes kövek innen-onnan:


 

Vásárban vett rák-lenyomat:



Belemnita rostrum - sajnos a lelőhelyére nem emlékszem...(talán Magyaregregy?)

"Amerre a szem ellát"  ...kövek, kövek....



Hát így ....így vagyok én a kövekkel. Nagyon szeretem őket....


2013. augusztus 21., szerda

Álmodni jó



1970-80 már történelmi időnek számít. Nem tudom emlékszik-e még valaki Donna Summer nevére, vagy a Baccara-ra… Nem baj, ha nem, beteszek ide két dalt – hátha másban is kellemes emlékeket ébreszt.






Miképp működhet az agyam ? Elfelejtem kikapcsolni a tévét, "belealszom" a műsorba. Félálomban hallok valamit, s a dallam 30 évvel ezelőttre visszarepít...
Azt álmodom, hogy fiatal vagyok. Soha meg nem élt dolgok történnek velem. Létre nem jött találkozások, sosemlátott szerelmek, valami izgalmas, bódító, varázslatos gyönyörűség. Fiatal vagyok…..és TUDOM is.
Mosolyogva ébredek. Nagyra értékelem és megbecsülöm ezeket a ritka, boldog perceket.
Nem először jut eszembe, hogy ha leírtam volna az álmaimat, micsoda különös regény lett volna belőle...


2013. augusztus 20., kedd

Légycsali



 



Ez kéremszépen egy ablaküvegre ragaszható pillangó (kb. 10 cm-es) – olyan, mint egy matrica. Barátnőm hozta Franciaországból. Azóta nem tévednek be hozzánk a legyek… Kerestem a neten, de ilyesmi erre mifelénk sehol sincs.

Ilyesmit miért csak a piszkoskapitalista nyugaton árulnak ??? Nem elég nekik, hogy málnapuding is csak ott kapható ???? :-)



2013. augusztus 19., hétfő

Meghalni egyszerűbb...



„…Ne ily halált adj, istenem, 
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le...”

(Petőfi Sándor)






Átszervezés után - a magyar egészségügy valósága  


Tényleg a nemzet kenyeréhez való liszt-összekuncsorgás itt a legfontosabb tennivaló ?

2013. augusztus 18., vasárnap

1000 év öt percben

Kár, hogy túl gyors, kár, hogy összefolynak a betűk, kinagyítva különösen. De azért Bécs, Mohács, Szigetvár, Eger, Isonzó  .... ezeket bizony el lehet olvasni...
Elgondolkodtató, érdekes animáció.


2013. augusztus 17., szombat

Integető

 
Még valamikor a télen (Volt ilyen? Volt…) kora reggel, az egyik buszmegállóban láttam a túloldali megállónál egy nénit, kosárral karján, szemmel láthatóan a piacra készülve. Jött egy busz, ő kedvesen integetett, hogy nem, nem erre akar felszállni. A buszsofőr barátságosan visszaintette neki – ha csak 2 mozdulatot és fél percet is, de megspórolt neki. Azt hittem, a néni valami különlegesség. De úgy látszik, tévedtem.

Ugyanis ma – buszon ülve – látom, hogy a megállóban áll egy bácsika. Ahogy közeledünk hozzá, ő is int, hogy nem erre a buszra vár…. A sofőr megint barátságos mosollyal visszaint, s máris húzunk tovább.
Nem nagy dolog ez a mozdulat, de olyan jó volt látni az emberség aprócska megnyilvánulását.  Hogy még nem veszett ki teljesen az egymás iránti figyelmesség….
Legalábbis az öregekből nem….
 

2013. augusztus 16., péntek

Galamb





Nem szeretem őket. Pedig gyerekkoromban mennyi volt körülöttem és micsoda finom galamb-levest tudott Nagymamám főzni belőlük … De akkoriban a galambtartásnak régen  volt értelme: a szegény ember ritkán jutott húshoz, a galambnak túl sok ennivaló nem kellett,  és mégis pompás étel készült belőle.
De most ez a töménytelen mennyiségű városi galamb, a még töménytelenebb mennyiségű galambpiszokkal és az őket etető, „állatbarát” agyalágyult emberekkel, - idegesítő. 
Tegnap egy igen érdekes filmet láttam arról, hogy Németországban miképp kísérleteznek – sikerrel - a városi galambok létszámának visszaszorításával. Mérgezni, lődözni a városban ugye nem lehet. A sólymok sem jelentettek igazán jó megoldást, „nem bírták” tempóval az intenzíven szaporodó galambsereget. Antibébi tablettát sokezer madárnak adni nem lehet. Más megoldást kellett keresni.

És akkor valaki nagyon humánus és okos ötlettel állt elő.
Kétségtelen, némi pénzt kell a dologba invesztálni, de úgy tűnik nagyon is megéri… A galambok által  kedvelt helyeken (templom-padlás, magas ház lapos teteje, stb.) céltudatosan építettek afféle „tenyésztő-házikókat”. Szép szabályos, kényelmes  fészkekkel, mint amilyeneket a galambtenyésztők használnak, s ahová eleinte becsalogatták a galambokat valami maggal, aztán már rájöttek az állatok maguktól is, hogy itt pompás fészkelő-hely található, s onnan kezdve,  az előkészített fészkekbe kezdtek tojásokat rakni.

Nomármost ehhez kell a „munkaerő” – hogy naponta felmenjen ide valaki, kiszedegesse az „igazi” tojásokat és ugyanolyanak látszó, de fából készült tojást tegyen a fészkekbe. A madár nem  veszi észre a csalást, kisgalamb nem kel ki, egy ideig békesség van. Aztán persze  bizonyos idő elteltével rájön a galamb, hogy valami nem stimmel és újra tojik, de azt megint csak kiveszik a fészekből… Kétségtelen, hogy a „madaras-embernek” ebben a madárházban takarítani is kell naponta, nem is keveset, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a fáradság és ez a nagyon humánus módszer hosszú távon nagyszerű megoldás, már nem is egy helyen alkalmazzák.

Nem tudom, Magyarországról nézte-e ezt valaki ??? Kétlem… Bár ha nézte volna, akkor sem hiszem, hogy nálunk a galamb (sz)piszok manapság a legnagyobb probléma….

2013. augusztus 15., csütörtök

Bosszankodom




Nem tudom, miért van, azt se, hogy  csak énrám jön a bóna, ha ilyesmit látok, vagy másnak is vannak hasonló  érzései, de ahogy öregszem, bizonyos jelentéktelen dolgok látása annyira fel tud dühíteni.
Amint ilyesmit látok a tévében, azonnal kézbekapom a távirányítót és hopp – máris más csatornát nézek – közben fortyogok még pár percig. 
Az egyik ilyen a  (jaj, nem is írom le, amit magamban ilyenkor mondani szoktam!) szóval a kis énekes-sztárfiúk fütyifogdosása. Az egyik elkezdte – a többi folyamatosan másolja. Állandóan az jut eszembe, hogy tán a pelenkájukat igazgatják ? Vagy félnek, hogy hirtelenjében egyik rajongójuk a színpadra ugrik és jól kiszámított keletiharcos mozdulattal megrúgja őket ? Röhejesnek, de undorítónak is tartom.

Legalább ennyire utálom, amikor  (nagyon ritkán nézem!) valamilyen főzős műsorban a riporternő odaáll tündi-bündizni a szakács mellé. Úgy, ahogy van. Hosszú ujjú blúzban/pulcsiban, és beletúr az ételbe. Mondjuk gombócot gömbölyget, vagy akármit. Mi történne - ha  már annyira segíteni akar, (habár szerintem a riporter a riportot csinálja, ne a gombócot)  - mi lenne, ha első mozdulatként feltűrné az inge ujját ? Ez egyébként olyannyira „divatos” lett, hogy láttam nem is egy olyan műsort, ahol anyuka és kislánya „dolgozik” a konyhában, hosszú ujjú ruhában. Hogy a fenébe nem zavarja őket ?? Képtelen vagyok megérteni…

Ugye milyen jó nekem, hogy „csak” ilyesmik bosszantanak tévézés közben ? ( Ez persze nem igaz. Csak „úgy” ideírtam a végére…)

(P.s.: úgy látszik a „bóna” szó nem túlzottan ismert a neten (vagy az is lehet, hogy már nem divatos kifejezés) – alig találtam meg a hivatalos jelentését. Annak, aki nem ismerné:
Bóna:  Népi eredetű szó, a roham, sokkos állapot, heves idegesség kifejezésére. pl. "rájött a bóna" annyit tesz: idegrohamot kapott)

2013. augusztus 14., szerda

Özönnövények 2.




(Hihetetlen, hogy már) Öt éve, hogy írtam az invazív, magyarul özön-növényekről. Most kóborolva itt a forróságban a neten, találtam még néhányat, megmutatom ezeket is. (Sokszor elgondolkodom: megmutatom ? Hát akit érdekel, kikeresheti a neten... Nem baj, akkor én csak magamnak összegyűjtöm, hogy itt IS láthatóak legyenek. Az sem baj, ha feleslegesen dolgoztam. Örömmel tettem.  A természet dolgait nézegetni én "élőben" és eredetiben is nagyon szeretem.)

Őszintén szólva  leginkább az észak-amerikai  őszirózsának nevezett kedvenc virágomon lepődtem meg. A Gyükésben sok van. Nem hittem volna, hogy ilyen messziről vándorolt hozzánk.

Tehát ezek sem őshonosak Magyarországon: 

Észak-amerikai őszirózsa



                                                   Nyugati ostorfa





Vadcsicsóka



Díszárpa
  

Japán komló


Kisvirágú nebáncsvirág


Vékony szittyó


Magas kúpvirág



Parti szőlő






Képek:
Aster lanceolatus/észak-amerikai őszirózsák
http://www.wildaboutbritain.co.uk/pictures/showphoto.php/photo/50744/size/big                                                                        
Celtis occidentalis/nyugati ostorfa
Helianthus tuberosus/vadcsicsóka 
Hordeum jubatum/díszárpa
Humulus scandens/japán komló            
Impatiens parviflora/kisvirágú nebáncsvirág
Juncus tenuis/vékony szittyó
Rudbeckia laciniata/magas kúpvirág
Vitis vulpina/parti szőlő