2013. szeptember 5., csütörtök

25 éve...


A 25, az egy olyan szép szám. Nem tudom miért, de én annak érzem – ellentétben mondjuk, a 9-cel…  És ennek semmi köze semmihez…csak az én fejemben vannak ilyen gondolatok.
De azért ez a 25  nem egészen véletlenül jutott eszembe…
Már napok óta mocorog bennem valami és persze tudom is nagyon jó, hogy micsoda.

Tegnap aztán egészen konkréttá vált a zsongás, nem is kellett az órára néznem - de vagy tízszer jutott szembe, hogy mi is volt azon a tegnapihoz hasonlóan csodaszép, szeptemberi napon, pont 25 évvel ezelőtt. 

Reggel 6: most indultam. Ó milyen nagy harmat ült a bábakalácsokon, hegyi harangvirágokon... délelőtt 9 : caplatok felfelé a hágó oldalában, vad ciklámenek és törpefenyők között.   11 óra: elérem a Tosc derekán futó utat.  13: megérkezem a  Vodnikov turistaházhoz 15 : ülök kint egy félreeső sarokban, gyönyörködöm a tájban, a hegyi varjakban, a fura hálót szövő pókokban és nézem, nézem a csúcsot, az én csúcsomat, ahová holnap fel FOGOK menni.  Egyedül. 43 évesen. Este 7: ilyenkor már lefeküdtem, készülve a korai kelésre....

És így ment ez tegnap egész nap....

Szeptemberben – mint a fecskék  - kényszert érzek, hogy nekiinduljak imádott Szlovéniámnak.  Oly mértékben meghatározó volt az a 10 alkalom, amikor ott jártam, (ezen belül persze a 25 évvel ezelőtti különösen) – hogy a nyár múltával a lelkem készülni kezd: menni kéne… Várnak a hegyeim. Az üdezöld füvű rétek, a szálkás-szürke sziklák, a csobogó patakok és fátylas vízesések. Szinte minden nap oda-álmodom magam mostanában. Elalvás, felébredés előtt  ezek a szívemnek oly kedves képek lebegnek a szemem előtt. Minden nap megköszönöm, hogy megélhettem azt a napot, hiszen az életem meghatározó pontja volt és minden alkalommal titokban, sóvárogva, szíven-szúró fájdalommal gondolok arra: valószínű soha többé már nem jutok el én oda. Nem, nem a csúcsra kívánkozom, megelégednék csak a közelével is...

Egy ici-pici helyet a reménysugárnak azért mindig hagyok.
Hátha….


Lehet egy ilyen helyet elfeledni, nem szeretni, oda vissza nem vágyódni ????????????

 A Triglav Srednja Vas-ból

 Kaporetto

 Kilátás Uskovnicától

A Tudorski Preval felé


 Kilátás a Vogel felvonójából a Bohinji tóra

Pericnik vízesés

Vintgar völgy



  Imádlak Szlovénia !








5 megjegyzés:

  1. Szlovénia tényleg csodaszép! Aki egyszer látta,mindig visszavágyik.Az ember azt hiheti,hogy ilyen csak a képeslapokon létezik.Szeretnék még én is újra eljutni.Kívánom,hogy Neked is sikerüljön!A.

    VálaszTörlés
  2. Megértelek, az én szerelmem a Magas-Tátra.

    VálaszTörlés
  3. Furcsa érzésekről írtál. Nekem úgy tűnt, mintha Neked valamiért, valami okból oda még egyszer el kellene menned, jutnod. Talán nem is nosztalgikus gondolat volt, hanem megérzés!Talán érdemes lenne hallgatni rá.
    Biztos van rá valamilyen lehetőség és forma, hogy újra eljuss oda!
    A leírt gondolatok nem hiába jönnek az embernél.Kívánom, hogy sikerüljön Neked.

    VálaszTörlés
  4. Csodálatos hely!!! Valahogy tényleg vissza kéne jutnod! Keresd, gondold ki a megoldást, mert biztos van! ;) Nem csak pénz kérdés - szerintem.

    VálaszTörlés